Pučišća

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pučišća
Pučišća látképe
Pučišća látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPučišća
Jogállás falu
Polgármester Marino Kaštelan
Irányítószám 21412
Körzethívószám (+385) 021
Népesség
Teljes népesség 1529 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság26 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pučišća (Horvátország)
Pučišća
Pučišća
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 20′ 50″, k. h. 16° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 20′ 50″, k. h. 16° 44′ 00″
Pučišća weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pučišća témájú médiaállományokat.

Pučišća (olaszul: Pucischie) falu és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Supetar mellett Brač sziget legnagyobb települése. Közigazgatásilag Gornji Humac és Pražnica települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 29 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 14, közúton 25 km-re délkeletre, a Brač-sziget északi részén fekszik. Egy a sziget belsejébe mélyen benyúló öböl végében helyezkedik el mely kétfelé, a nyugati Pučiški dolacra és a keleti Stipanska lukára ágazik szét. Batak, Veli és Mali Rac a Stog és a Latesa-hegyen épített kőházai lépcsőzetesen emelkednek a kis Pučišćai-öböl fölé, melyet homlokzatukkal felé fordulva amfieátrumszerűen vesznek körül. A hegyek aljában fekvő településrész neve Talija, mely stílszerűen a színház istennőjével Tháliával van kapcsolatban.

Története[szerkesztés]

A helyén az ókorban a római Pucisca állt, melyről számos régészeti lelet, köztük egy Jupiternek szentelt oltár és egy sztélé tanúskodik. Neve a latin „puteus” főnévből származik. A település középkori története a Stipanska luka végében található temetőnél kezdődött, ahol ókeresztény templom és keresztelőmedence maradványa található. A Stipanska luka ugyanis az itt állt Szent István első vértanúnak szentelt templomról kapta a nevét. A 11. században valószínűleg bencés rendi kolostor is állt itt, melyről egy „Nicolaus abas fecit” felirat tanúskodik. Egy másik település alakult ki Pučinski dolacon, ahol ivóvízforrás is volt és ahol a régészeti leletek tanúsága szerint már a rómaiak villagazdaságot hoztak létre. A kalózok fokozódó támadásai később arra késztették az itteni népességet, hogy a sziget belsejébe húzódjanak vissza. Így Stipanksa Luka lakói Strazevnikre, Pučiški Dolac lakói pedig Pražnicára települtek át. A békésebb idők csak 1420 után következtek be, miután Velence megtörte a kalózok tengeri uralmát. Ekkor a népesség ismét leköltözött az öbölbe.

A század második felében azonban új hódítók bukkantak fel a sziget partvidékén. Az Oszmán Birodalom hajtotta uralma alá a Neretva torkolatától északra fekvő partvidéket. Ez arra késztette a település nemeseit, hogy toronyszerű erődöket építsenek a várható támadások kivédésére. Az első ilyen erőd a Zuvetić családé volt, mely 1467-ben épült fel. Példájukat rövidesen követték az Akvila, Prodić, Mladinić, Pinesić, Ivelić, Davidović, Cipcić, Bokanić és más családok. A tizenhárom felépített erődről ekkor kapta a település második nevét a Luka Kulát, mely a tornyok kikötőjét jelenti. A sziget egyetlen másik települése sem volt ennyire megerősítve, mint Pučišća ebben az időben. Az erődrendszer később többször is sikeresen védte meg a települést, mint például 1571-ben. A község mai címere is a 13 toronyvárat ábrázolja. Stipanska Lukának nem voltak ilyen erődjei, ezért lakosai gyakran húzódtak Pučiški Dolac erődjeinek védelmébe. Pučišća a sziget jelentős kulturális központjává is vált. Már 1516-ban megalapították első magániskoláját. A sziget több 16. és 17. századi krónikása (Vicko Prodic, Petar Dominis, Trifun Mladinic, Andrija Ciccarelli) élt és alkotott a településen, de innen származott Jure Zuvetić és Sabe Mladinić is. A településen virágzott a reneszánsz építészet. Olyan mesterek dolgoztak itt mint Juraj Dalmatinac, Andrija Alesi és Nikola Firentinac. Első plébániatemploma 1566-ban épült. Ez volt az az időszak, amikor még a templomok is erődítménynek épületek.

A településnek 1614-ben mintegy 300, 1637-ben 460, 1645-ben 600, 1763-ban 680 lakosa volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. A 19. század békésebb időszakában erősödött a horvát nyelv terjedése. 1868-ban itt alakult meg a sziget első horvát olvasóköre és az első horvát egyesület. Itt alkotott a sziget két legjobb szobrászművésze Branko Desković és Valeri Michielli. A lakosság hagyományos megélhetését a halászat, a szőlő és olajbogyó termesztése biztosította. 1873-ban három orvos és egy bábaasszony biztosította a lakosság egészségügyi ellátását. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 1529 lakosa volt, akik főként turizmussal, mezőgazdasággal, halászattal foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[1][2]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.218 1.526 1.722 2.169 2.290 2.297 3.068 1.815 1.587 1.684 1.663 1.588 1.706 1.706 1.602 1.529

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település 13 toronyvárából mára a Davidović (vagy Michieli), az Akvila (vagy Aquila, az egykori községháza épülete), a Prodić (vagy Ciccarelli), a Bokanić (vagy Lukinović), a Pinesić (vagy Moro) családok épületei maradtak fenn. Az egyik toronyvár ma vendéglő, egy másik pedig a Grego családé. A többi erődítmény ma már nem található.
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1566-ban építették, de a gyorsan fejlődő Pučišća a 18. század közepére kinőtte, így 1793-ban bővíteni kellett. Ennek során barokk stílusban építették át. A háromhajós templomnak öt oltára van. Főoltára felett olajfából faragott dombormű látható, mely barlangjában, közismert ismertető jegyeivel ábrázolja a település védőszentjét. Franjo Čiočić korčulai mester 1578-ban készített alkotása. Fából faragott Szent Antal oltára az egyik legszebb a szigeten, de a berendezés legértékesebb darabja viszont kétségkívül Tiziano tanítványának az ifjabb de Palmának Szent Rókust ábrázoló festménye. A kép kék ruhában, vörös köpenyben ábrázolja a szentet, amint kezét egy beteg homlokára teszi. A kép legsikerültebb része mégis a háttérben látható táj, halványzöld mező feletti kék ég a fénylő felhőkkel, mely mesterien harmonizál az előtérben látható ábrázolással. Az oltár 17. századi antependiumát csigavonalban faragott virágok és szentek figurái díszítik. Értékesek még a Kármelhegyi boldogasszony és a Szent Teréz oltár 18. századi képei. A templom kincstára számos értékes liturgikus tárgyat és miseruhát őriz.
  • A bataki Szűz Mária templomot a Zuvetić család építtette a 16. században reneszánsz stílusban. Oltárán a Szűzanyát gyermekével ábrázoló kő dombormű látható. A pillérekkel elválasztott oldalsó falmélyedésekben Szent Miklós, Remete Szent Antal, Szent Ciprián és Szent Lőrinc szobrai láthatók. Az oromzaton Krisztus látható angyalokkal körülvéve. A dombormű a 16. század első feléből származik. A főoltár alatti sírboltban a Zuvetić család és más brači nemesi családok (Radojković, Akvila és Bokanić) tagjainak sírjai találhatók.
  • A Stipanska luka végében található régi temetőben megtalálták az itt állt legrégibb település maradványait, köztük egy áldozati oltárt és egy római sztélét. A falmaradványok egy része vélhetően egy 11. századi kolostorhoz tartozott. A kolostor a 16. századtól 1762-ig az Ágoston rendiek birtokában volt, akik apszissal bővítették. Ugyancsak itt találhatók a Szent István vértanú tiszteletére szentelt ókeresztény templom és keresztelőmedencéjének maradványai. A Szent István temetőkápolna homlokzatát a 18. században építették.
  • A bračutai középkori Szent György kápolna a Postira felé vezető út jobb oldalán áll. Domborműve Szent Györgynek a sárkánnyal vívott harcát ábrázolja.
  • Ismert lelőhelyek a mára már romos bračutai Szent Dujam kápolna és a cadi Szent Mihály kápolna is. A település további szakrális épületei a Szent Lúcia templom, a Szent Rókus templom és a Szent Kelemen templom.
  • A tengerpart közelében, a kikötő nyugati bejáratánál álló álló hősi emlékmű V. Michielli helyi szobrászművész alkotása.

Oktatás[szerkesztés]

Pučišćán már 1516-ban működött iskola. A település magániskolája 1823-ban kezdte meg működését, húsz évvel később pedig megalapították az állami fiúiskolát. A lányiskola 1885-ben nyílt meg. A horvát nyelv oktatása 1894-ben kezdődött.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Prostorni plan uređenja općine Pučišća – Pučišća község rendezési terve.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pučišća témájú médiaállományokat.