Medov Dolac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Medov Dolac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségLovreć
Jogállás falu
Irányítószám 21257
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség238 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság440 (Matkovići) – 610 (Čaglji) m
Terület12,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Medov Dolac (Horvátország)
Medov Dolac
Medov Dolac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 27′ 10″, k. h. 17° 02′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 27′ 10″, k. h. 17° 02′ 10″

Medov Dolac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Lovrećhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 48, közúton 75 km-re keletre, Makarskától légvonalban 18, közúton 29 km-re északra, községközpontjától 8 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, Imotska krajina délnyugati részén, Dobrinčétől északnyugatra fekszik. Több településrészből áll, lényegi településközpont nélkül, melyek közül Matkovići, Mustapići, Vrdoljaci és Šimundići. Raosi és Šćurle a Vilinjak-hegy déli, napsütéses oldalán, Granići (Donji) és Brstili a Gradina-hegy délkeleti oldalán találhatók. Keletebbre helyezkedik el Džaje és Brstili-Tunjkići, végül keleten található Čaglji és Brstili-Jukušići. A településrészek az itt lakó családok neveit viselik.

Története[szerkesztés]

A település neve mézvölgyecskét jelent, nevét az általánosan elfogadott magyarázat szerint onnan kapta, hogy az itteniek fő megélhetési forrása a múltban a méhészet, méztermelés volt. Szakemberek megjegyzik, hogy a Med a múltban személynév is volt, így hát nevét ilyen nevű birtokosáról is kaphatta. Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Eddig feltáratlan barlangjaiban minden bizonnyal előkerülnek majd ennek bizonyítékai. A bronzkorból (i. e. 1600–1000) származik a szomszédos Grabovacon előkerült bronz szekerce. A vaskorban már az illírek egyik törzse a dalmaták lakták ezt a vidéket. Jelenlétükről számos halomsír és vármaradvány (Grad - Ivanova kula, Zagradac, a Granići feletti Gradina, Samograd), kerámiatöredék és emberi maradvány tanúskodik. A rómaiak a 10 körül szállták meg ezt a vidéket, de maradandó nyomot nem hagytak maguk után. A mai horvátok ősei a 7. században érkeztek ide, de a korai horvát állam területébe csak a 10. században tagozódott be a vidék Imota zsupánság részeként. A Horvát Királyság uralma kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a 12. század elején a magyar királyok fennhatósága alá került. A 14. században területe a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott. Urai a Kurjaković és Nelipić, Šubić, Radošević és Kotromanić családok voltak. Miután 1409-ben Nápolyi László a horvátok által elismert horvát-magyar királyként százezer aranydukátért eladta, 1420-ra egész Dalmácia a Velencei Köztársaság uralma alá került. 1463-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd 1477-re ez a terület is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. Ennek bizonyítéka az 1477-es török defter, melyben a mai Imotska krajina települései is szerepelnek. Ekkoriban ez a terület még gyéren lakott volt és többségben pásztoremberek lakták. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Medov Dolac első írásos említése 1711-ben a radolbiljai plébánia határainak leírásában történt, addig területét Gornji Zagvozdhoz számították. A velencei uralom néhány évtizede békésen telt a vidéken. 1717-ben Medov Dolac káplánt kapott, 1760-ban pedig felépítették a Szent Rókus templomot. A szőlőtermesztés kezdetei is erre az időszakra esnek. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1834-ben megalapították plébániáját. A településnek 1857-ben 322, 1910-ben 741 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2001-ben a településnek 238 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
322 557 428 497 599 741 1.075 562 824 725 675 721 536 382 238 n. a.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma közvetlenül a régi templom mellé épült oly módon, hogy a két templom apszisa között belső kapcsolat van. A kőtömbökből és vasbetonból készült templom építése Danko Lendić építész tervei szerint 1982-ben történt. Szentélyét műanyagból készült kupola fedi. Az apszis falán Szent Rókus nagy méretű képe, olaj, vászonra festve, a Branimir Vasić munkája. A keresztelőmedencét és a szenteltvíztartót a helyi Marijan Ivan Čagalj faragta ki kőből. Három ablaka festett üveg, melyek Jézus és Mária szívét, valamint Szent Józsefet ábrázolják, Miroslav Klarić festőművész munkái. Az épületet 1986-ban klimatizálták.
  • A régi Szent Rókus plébániatemploma, amint azt a bejárat feletti bevésett felirat is jelzi 1760-ban épült. Eredetileg kis pengefalú harangtornya volt. Az emeletes, piramisban záródó harangtorony 1879-ben épült, magassága 13 méter volt. A templomnak két oltára van. A Szent Rókus főoltár és a Rózsafüzér királynője mellékoltár. A templomot idővel a nedvesség súlyosan károsította, ezért az új templomot is építtető Guć plébános a régi belső vakolást és kőburkolatot leverette, a régi falmélyedéseket kinyittatta, a mennyezet régi fenyőborítását pedig lecseréltette. Ekkor magasították meg a harangtornyot is, mely ezután két emeletes, 23 méter magas lett. A tetőre visszakerültek az eredeti fedést biztosító kőlapok.
  • A Jézus szíve kápolna a matkovići településrészen található. 1934-ben építették faragott kövekből. Hosszú ideig elhagyatott volt, ma már nem miséznek benne. Néhány éve újították fel, egy Jézus szíve szobor található benne.
  • Matković településrésztől északra 556 méteres magasságban található a „Grad” nevű várrom, melynek központi részét a népi hagyomány Ivanova kulának, azaz Iván tornyának nevezi. Hetvenszer hetven méteres négyszögletes alaprajzával egyedülálló a térség illír eredetű várai között, melyek többnyire ellipszoid alaprajzúak. Mintegy kétszáz méteres hosszúságban fennmaradt az egykori védőfal maradványa. A várat építésekor egy északra, a legmagasabb részen fekvő halomsírhoz építették hozzá, melyben régi temetkezések maradványait találták. Területén számos kerámiatöredék került elő. A korabeli lakosság a vár lábánál lakott, a várat pedig támadás esetén menedékhelyként használta. A vártól mintegy száz méterre nyugatra egy kisebb, mintegy tíz méter átmérőjű halomsír látható és délnyugatra is van még egy halomsír. A 2010-ben végzett újabb szondázásos feltárást követően a halomsírokat a korai vaskorra datálták.
  • Donji Granići településrész felett 582 méteres magasságban is található több történelem előtti halomsír. A nagyobbak mérete mintegy negyvenszer húsz méter, magasságuk mintegy öt méter. Feltárásuk még nem történt meg, mára sajnos nagy részük megsemmisült. További halomsírok találhatók Trstenicától délnyugatra és északra, az Orljača-hegy nyugati lejtőin, Džaja településrészen a régi középkori úttól keletre, Sćurle településrésztől keletre, Matkovićtól délre a régi gyalogút mellett, Sedlotól délre a Čev-forrás felé, illetve a Bajina Pasika nevű helyen.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Lovreć község hivatalos oldala (horvátul)

Irodalom[szerkesztés]

Petar Matković: Medov Dolac, Medov Dolac – Split 2011. A település monográfiája.