Kotezi (Vrgorac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kotezi
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrgorac
Jogállás falu
Irányítószám 21276
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség278 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Terület24,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kotezi (Horvátország)
Kotezi
Kotezi
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 12′ 00″, k. h. 17° 20′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 12′ 00″, k. h. 17° 20′ 45″

Kotezi falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 28, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra Közép-Dalmáciában, az A1-es autópálya mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. Ezt bizonyítják az itt található 14. – 15. századi sírkövek. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. A település török uralom végével a 17. század végén 1690 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakossága a vrgoraci plébániához tartozott. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 195, 1910-ben 517 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Röviddel a Független Horvát Állam megalakulása után 1941. április 17-én olasz csapatok vonultak be a vrgoraci területre. 1942. június 15-én rövid időre elfoglalták a partizánok, majd visszavonultak a Biokovo-hegységbe. Az olasz csapatok védelmét élvező csetnikek még ez évben a község több településén gyújtottak fel házakat és végeztek ki embereket, főleg nőket, gyermekeket és öregeket. Olaszország kapitulációja után 1943-ban német csapatok szállták meg a vidéket. 1944. október 24-én a németek kivonultak és két nappal később Vrgorac környéke felszabadult. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 278 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
195 0 339 340 460 517 608 528 422 442 394 350 334 309 314 278

Nevezetességei[szerkesztés]

Remete Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnája középkori eredetű, körülötte temető található benne a 14. és 15. századból származó sírkövekkel. A vrgoraci plébánia legrégibb egyházi építménye.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)