Poljica (Podbablje)
| Poljica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Podbablje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21263 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 708 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 71 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 470 m |
| Terület | 12,18 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 26′ 13″, k. h. 17° 07′ 44″Koordináták: é. sz. 43° 26′ 13″, k. h. 17° 07′ 44″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Poljica (más néven Poljica Imotska) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podbablje községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 55, közúton 76 km-re keletre, Makarskától légvonalban 16, közúton 26 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotski városától 10 km-re délnyugatra, az Imotski-mezőtől délre, az Osoje és a Ribešina magaslatai közötti völgykatlanban fekszik. A völgynek csak az északi oldala lakott. A falu alatt mező található, melynek közepén a templom és a temető is fekszik. Településrészei Poljica su Livajići, Lozići, Skake, Ćelići, Biloši, Skejići, Pekići, Luetići, Ćerlukići, Šušnjari, Žarkovići, Kujundžić-Lujani, Gudelji-Velage, Runaci, Lovrići, Matkovići, Đukići, Gaće és Margetići..
Története[szerkesztés]
Poljica neve kis mezőt jelent, mely méltán fejezi ki a település fekvését. Mivel ezen a néven az országban több település is található megkülönböztetésül Poljica Imotskának szokták nevezni. Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt igazolja Matkovići nevű településrészétől délre a mezőn fennmaradt néhány díszes sírkő és tőlük keletre található két kisebb halomsír. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A bencés atyák a 11. században Proložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. A település első írásos említése is a török uralom idejére, a 16. századra esik, amikor az imoti náhije defterében a kamenmosti plébániához tartozó települések között szerepel. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a 17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A 16. század második felében a rend a közeli Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A podbabljei plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik 1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A poljicai plébániát 1758-ban választották le Podbabljéról. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A falunak 1857-ben 835, 1910-ben 1641 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 808 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 835 | 1.288 | 989 | 1.097 | 1.364 | 1.641 | 1.449 | 1.101 | 1.188 | 1.191 | 1.124 | 1.160 | 992 | 970 | 816 | 808 |
(1869-ben lakosságát Donji Proložachoz számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Anna tiszteletére szentelt plébániatemploma helyén már a török uralom idején is állt egy kisebb templom, vagy kápolna. A mai templom közvetlen elődjét 1744-ben építették. Ezt a templomot azonban 1859-ben lebontották és a helyén új templomot emeltek, melyhez 1867-ben építették a kórust és a harangtorony egy részét. Idővel azonban ez a templom is kicsinek bizonyult és 1889-ben hozzáfogtak bővítéséhez, de pénz hiányában és a háború közbejötte miatt a munkák egy időre abbamaradtak. Végül csak 1919-ben fejezték be a templom építését. A kőből épített, piramisban záródó harangtorony 1925-ben épült hozzá. A fából faragott Szent Anna oltár az imotski Rako műhelyben készült és 1876-ban állították fel a templomban. 1929-ben felépítették a két mellékoltárt is, melyek Jézus szíve és Szűz Mária tiszteletére voltak szentelve. A helyiek 1930-ban Franciaországban kaptak ajándékba egy szép, nagyméretű keresztet, melyet a nép csak francia keresztnek nevez. Ugyanebben az évben helyezték el Szent Mihály szobrát a templomban. A II. vatikáni zsinat előírásai szerint Ante Silić plébános idejében átrendezték a liturgikus teret. A régi, fából faragott oltárokat eltávolították és a szentélyben szembemiséző oltárt állítottak fel. Az oltár mögé szentségtartót, keresztelőmedencét és egy nagyméretű Szent Anna szobrot állítottak fel. A diadalív ét oldalára Szent Márk és Szent Mihály szobrai kerültek. A régi, fából készített kórust betonból építették újjá. A legutóbbi időkben az ablakokat színes üvegablakokra cserélték, melyek a helyi származású festőművész Ivan Kujundžić munkái.
- A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnát 1861-ben építették a plébániaház mellé a mindenkori plébános személyes használatára. Fából faragott oltárát 1876-ban a imotski Rako mester készítette. A Szűz Mária és a Szent Teréz szobrok helyi lakosok ajándékai. A homlokzaton két, félköríves ablak látható, a kis harangtoronyban egy harang található.
- A biloši Páduai Szent Antal kápolnát 1920-ban építették. Évente csak egy alkalommal, június 13-án a szent ünnepén tartanak misét benne.
- Matkovići nevű településrészétől délre a Grebine nevű helyen, a mezőn fennmaradt néhány díszes sírkő. Ezektől keletre két kisebb, mintegy 15 méteres átmérőjű halomsír található. A leletek a történelem előtti időből származnak.
Oktatás[szerkesztés]
Az iskola, mely a község legrégibb iskolája a település alsó részén található.
Sport[szerkesztés]
„Poljica” bocsakluib
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Podbablje község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A község információs portálja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Podbablje – turistainformációk (horvátul)
Irodalom[szerkesztés]
Strategija razvoja općine Podbablje 2015-2020. Podbablje,2015. - Podbablje község fejlesztési stratégiája (horvátul)
