Poljica (Podbablje)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Poljica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPodbablje
Jogállás falu
Irányítószám 21263
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség808 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség71 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság470 m
Terület12,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Poljica (Horvátország)
Poljica
Poljica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 25′ 15″, k. h. 17° 06′ 50″Koordináták: é. sz. 43° 25′ 15″, k. h. 17° 06′ 50″

Poljica (más néven Poljica Imotska) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podbablje községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 55, közúton 76 km-re keletre, Makarskától légvonalban 16, közúton 26 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotski városától 10 km-re délnyugatra, az Imotski-mezőtől délre, az Osoje és a Ribešina magaslatai közötti völgykatlanban fekszik. A völgynek csak az északi oldala lakott. A falu alatt mező található, melynek közepén a templom és a temető is fekszik. Településrészei Poljica su Livajići, Lozići, Skake, Ćelići, Biloši, Skejići, Pekići, Luetići, Ćerlukići, Šušnjari, Žarkovići, Kujundžić-Lujani, Gudelji-Velage, Runaci, Lovrići, Matkovići, Đukići, Gaće és Margetići..

Története[szerkesztés]

Poljica neve kis mezőt jelent, mely méltán fejezi ki a település fekvését. Mivel ezen a néven az országban több település is található megkülönböztetésül Poljica Imotskának szokták nevezni. Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt igazolja Matkovići nevű településrészétől délre a mezőn fennmaradt néhány díszes sírkő és tőlük keletre található két kisebb halomsír. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A bencés atyák a 11. században Proložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. A település első írásos említése is a török uralom idejére, a 16. századra esik, amikor az imoti náhije defterében a kamenmosti plébániához tartozó települések között szerepel. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a 17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A 16. század második felében a rend a közeli Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A podbabljei plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik 1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A poljicai plébániát 1758-ban választották le Podbabljéról. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A falunak 1857-ben 835, 1910-ben 1641 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 808 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
835 1.288 989 1.097 1.364 1.641 1.449 1.101 1.188 1.191 1.124 1.160 992 970 816 808

(1869-ben lakosságát Donji Proložachoz számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Anna tiszteletére szentelt plébániatemploma helyén már a török uralom idején is állt egy kisebb templom, vagy kápolna. A mai templom közvetlen elődjét 1744-ben építették. Ezt a templomot azonban 1859-ben lebontották és a helyén új templomot emeltek, melyhez 1867-ben építették a kórust és a harangtorony egy részét. Idővel azonban ez a templom is kicsinek bizonyult és 1889-ben hozzáfogtak bővítéséhez, de pénz hiányában és a háború közbejötte miatt a munkák egy időre abbamaradtak. Végül csak 1919-ben fejezték be a templom építését. A kőből épített, piramisban záródó harangtorony 1925-ben épült hozzá. A fából faragott Szent Anna oltár az imotski Rako műhelyben készült és 1876-ban állították fel a templomban. 1929-ben felépítették a két mellékoltárt is, melyek Jézus szíve és Szűz Mária tiszteletére voltak szentelve. A helyiek 1930-ban Franciaországban kaptak ajándékba egy szép, nagyméretű keresztet, melyet a nép csak francia keresztnek nevez. Ugyanebben az évben helyezték el Szent Mihály szobrát a templomban. A II. vatikáni zsinat előírásai szerint Ante Silić plébános idejében átrendezték a liturgikus teret. A régi, fából faragott oltárokat eltávolították és a szentélyben szembemiséző oltárt állítottak fel. Az oltár mögé szentségtartót, keresztelőmedencét és egy nagyméretű Szent Anna szobrot állítottak fel. A diadalív ét oldalára Szent Márk és Szent Mihály szobrai kerültek. A régi, fából készített kórust betonból építették újjá. A legutóbbi időkben az ablakokat színes üvegablakokra cserélték, melyek a helyi származású festőművész Ivan Kujundžić munkái.
  • A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnát 1861-ben építették a plébániaház mellé a mindenkori plébános személyes használatára. Fából faragott oltárát 1876-ban a imotski Rako mester készítette. A Szűz Mária és a Szent Teréz szobrok helyi lakosok ajándékai. A homlokzaton két, félköríves ablak látható, a kis harangtoronyban egy harang található.
  • A biloši Páduai Szent Antal kápolnát 1920-ban építették. Évente csak egy alkalommal, június 13-án a szent ünnepén tartanak misét benne.
  • Matkovići nevű településrészétől délre a Grebine nevű helyen, a mezőn fennmaradt néhány díszes sírkő. Ezektől keletre két kisebb, mintegy 15 méteres átmérőjű halomsír található. A leletek a történelem előtti időből származnak.

Oktatás[szerkesztés]

Az iskola, mely a község legrégibb iskolája a település alsó részén található.

Sport[szerkesztés]

„Poljica” bocsakluib

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Strategija razvoja općine Podbablje 2015-2020. Podbablje,2015. - Podbablje község fejlesztési stratégiája (horvátul)