Kljenak
| Kljenak | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrgorac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21276 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 51 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 341 m |
| Terület | 9,43 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 11′ 45″, k. h. 17° 16′ 09″Koordináták: é. sz. 43° 11′ 45″, k. h. 17° 16′ 09″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kljenak falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 22, közúton 28 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re nyugatra, Közép-Dalmáciában fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Az ő emlékeik a határában található ókori halomsírok és erődítmény maradványai. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. Ezt bizonyítja maga a templom és a templom melletti középkori temető sírkövei, melyek közül néhányat a templomba is beépítettek. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak.
A török uralom végével a 17. század végén 1690 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. 1746-ig lakói a vrgoraci plébániához tartoztak, ekkor azonban megalapították a ravčai plébániát, melyhez Kljenakot is hozzácsatolták. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 215, 1910-ben 315 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. Röviddel a Független Horvát Állam megalakulása után 1941. április 17-én olasz csapatok vonultak be a vrgoraci területre. 1942. június 15-én rövid időre elfoglalták a partizánok, majd visszavonultak a Biokovo-hegységbe. Az olasz csapatok védelmét élvező csetnikek még ez évben a község több településén gyújtottak fel házakat és végeztek ki embereket, főleg nőket, gyermekeket és öregeket. Olaszország kapitulációja után 1943-ban német csapatok szállták meg a vidéket. 1944. október 24-én a németek kivonultak és két nappal később Vrgorac környéke felszabadult. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 86 lakosa volt, akik a ravčai plébániához tartoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 215 | 0 | 246 | 290 | 327 | 315 | 328 | 319 | 246 | 235 | 243 | 228 | 149 | 125 | 102 | 86 |
(1869-ben lakosságát Ravčához számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma[4] egyes vélemények szerint a 14. vagy a 15. században épült, kulturális műemlék. Egyhajós épület, négyszögletes apszissal, 2003-ban teljesen felújították. Ennek során a külső falakról és belül a szentélyről eltávolították a vakolatot. Így az épület elnyerte az eredeti formáját. Külső részén láthatóvá vált, hogy legalább két építési fázisban épült. A falak felső részén levő kövek, valamint a pengefalú harangtorony kövei szabályosabban vannak megfaragva. Ezt a második építési fázist a török uralom utáni időre, a 18. századra tehetjük. Az oltárnál szintén a vakolat eltávolításakor derült rá fény, hogy az oltár kőlapja egy régi sírkövön nyugszik. Az oltárkép félköríves, vászonra festett Filippo Naldi alkotás, mely a Szentháromságot ábrázolja a szentek társaságában Szűz Mária megkoronázása közben. A felújításkor újult meg a kórus is, ahonnan eltávolították az elhasználódott korlátot és új falépcsőt építettek. A templom körül középkori temető volt, melyből néhány nagyon régi sírkő máig fennmaradt. Ma is itt található a falu temetője.
- Osmini határrészén ókori illír erődítmény romjai, néhány határrészén pedig több ókori halomsír is található.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2802.
Források[szerkesztés]
- Vrgorac város hivatalos oldala (horvátul)
- Vrgorac város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Ravča (horvátul)
- Vrgorska krajina szenvedései a II. világháború alatt (horvátul)
További információk[szerkesztés]
Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)
