Hrvace
| Hrvace | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Hrvace |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Dinko Bošnjak (HDZ) |
| Irányítószám | 21233 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3144 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 341 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 45′ 36″, k. h. 16° 37′ 12″43.760000°N 16.620000°EKoordináták: é. sz. 43° 45′ 36″, k. h. 16° 37′ 12″43.760000°N 16.620000°E | |
| Hrvace weboldala | |
 | |
Hrvace falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Splittől légvonalban 31, közúton 41 km-re északkeletre, Sinjtől 7 km-re északra, a Hrvacei mező szélén, egy erdős dombocska lábánál, a Sinjből Kninbe menő út mellett fekszik.
A község települései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A községhez Dabar, Donji Bitelić, Gornji Bitelić, Laktac, Maljkovo, Potravlje, Rumin, Satrić, Vučipolje és Zasiok települések tartoznak.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A helyi hagyomány szerint a település neve a horvát népnévből származik. Eszerint a 7. században a Cetina két partján két nép telepedett le. A nyugati parton a mai Hrvace helyén a horvátok, míg átellenben, a folyó keleti partján a mai Obrovac helyén az avarok. Ezt alátámasztani látszik, hogy amíg a folyó nyugati partján csupa horvát eredetű földrajzi név található, addig a keleti parton jobbára idegen eredetű helynevek vannak.[2] A régészeti leletek mindazonáltal arról tanúskodnak, hogy ebben a szép, zöldellő, patakokkal öntözött völgyben már évezredekkel a horvátok érkezése előtt is éltek emberek.[2] A középkorban az itteni lakosság a közeli Sinj uraitól, a Šubićoktól, a Nelipićektől, a Frangepánoktól, a Tallóciaktól és a Špirančićektől függött. Ők az először 1341-ben még „Fsini”, vagy „Frini” alakban említett[2] Sinj várából, valamint a településtől északnyugatra fekvő, 1372-ben említett kisebb, Travnik (Potravlje) várából igazgatták ezt a Svilaja- és a Dinári-hegység által határolt, termékeny mezők alkotta vidéket, mely egészen Triljig húzódott. Hívei évszázadokig a sinji székhelyű cetinai plébániához tartoztak.
A török először 1513-ban foglalta el Hrvace területét, de a terület sorsát Klissza várának 1537-es eleste pecsételte meg végképpen. Sinj vidékén ezután nagyarányú lakosságcsere ment végbe. Az őslakosság nagyrészt a tenger irányába menekült és a megüresedett településekre előbb az új helyzethez jobban alkalmazkodó vlach pásztornépek, akik a 16. század végére és a 17. század elejére már hithű muzulmánokká lettek. A török közigazgatásban Hrvace és Sinj környéke a Klisszai szandzsák része lett, de az igazságszolgáltatás 1580-ig még a skradini kádi kezében volt.[2] A lakosság főként állattartásból élt, de Hrvace jelentőségét mutatja az a tény, hogy lakossága némileg még meg is haladta a közeli Sinj lakosságát. A településen dzsámi, iszlám iskola és bolt is működött, egykori török temetőjéről pedig a feliratos török sírkövek tanúskodnak. A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace vidékét. Ezt követően újabb jelentős lakosságcsere ment végbe. A muszlim lakosság Livno irányába menekült, helyükre pedig a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. A 18. század folyamán a lakosság éhínségnek és járványoknak is ki volt téve. A legnagyobb pestisjárvány 1786-ban pusztított.[2] A század második felében itt épült meg Dalmácia első ipari üzeme a peručai vasöntöde. Az itt gyártott vas is kiváló minőségű volt, de a vállalkozás sajnos a 19. század elején tönkrement és az ipar többé nem játszott jelentős szerepet a térség gazdaságában. Hrvace plébániája 1757-ben lett önálló, hívei addig a sinji plébániához tartoztak.[3]
1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 1286, 1910-ben 1926 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A község termőföldjei jelentősen csökkentek az 1950-ben a Peruča-tó miatti elárasztás miatt. A lakosság egy része megélhetését veszítve és az egzisztencia megteremtése érdekében nagyobb városokba vándorolt ki. A község területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A délszláv háború során nagyobb részét szerb erők foglalták el, mely 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során szabadult fel. A háború során lerombolt házakat (köztük a plébániatemplomot, az iskolát és számos lakóházat) újjáépítették. Az iskolában a tanítás csak 1996-ban indulhatott meg újra.[3] Hrvace lakossága 2011-ben 1566 fő volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.286 | 1.466 | 1.460 | 1.714 | 1.752 | 1.926 | 2.137 | 1.913 | 1.914 | 2.122 | 2.003 | 1.916 | 2.117 | 1.856 | 1.637 | 1.566 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1871-ben épült a régi, 1686-ban épített templom helyén. A régi templomból csak az apszis maradt meg, mely a mai temető területén található és temetőkápolnaként működik. A plébániatemplom egyedülálló, ötszögű épület apszissal. Homlokzatán a harangtoronyban két harang, rajta pedig toronyóra található. Az apszisban álló márványoltár 1910-ben készült gazdag, neobarokk díszítéssel. Mögötte van elhelyezve a sekrestye. A hajó jobb oldalán a kőből épített Fájdalmas Szűzanya oltár áll, melyet a nép Hrvacei Miasszonyunknak (Hrvatačka Gospa) nevez. Az oltáron egy nagyon szép, „Madonna del digito” típusú Szűzanya kép áll. A bal oldalon áll a Mindenszentek oltár Francesco Maggiotto értékes oltárképével. A hajóban még két kisebb oltár is áll, Szent Antalnak és Szent Józsefnek szentelve, valamint egy Lourdes-i barlang is található. A szentély oldalán egy Jézus Szíve-szobor található. A templomnak egy értékes ezüst 18. századi velencei körmeneti keresztje van. Az épületet többször is javították, 1989-ben pedig teljesen felújították. A délszláv háború idején 1991. szeptember 16. és 22. között összesen 25 rakétatalálat érte és súlyosan megrongálódott. 1996-ban teljesen újjáépítették, környezetét újrarendezték. 2000-ben fűtést szereltek bele, majd 2005-ben nyolc festett üvegablakot és új keresztutat kapott. A templom mellett temető található 1999-ben épített halottasházzal.[3]
- A régi Mindenszentek plébániatemplom a mai temető területén állt. 1686-ban építették, de 1715-ben a Sinj elleni török támadás során megrongálódott. Később újjáépítették. Ez a templom egy ószláv templom alapjaira épült, melynek kőtöredékeit először a sinji ferences kolostor gyűjteményében őrizték, ma a spliti régészeti múzeumban találhatók. A templomot a mai templom építésekor bontották le, csak az apszis maradt meg belőle. Ma temetőkápolnaként szolgál.[3]
- A Bošnjakova glavica régi sírköveit 1849-ben a Cetina hídjának építéséhez használták fel.
- Krinj nevű településrészén ókeresztény templom és temető maradványai találhatók.
Gazdaság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fejlett helyi feldolgozóipar mellett a településen egy kőbánya működik és itt van néhány magán építőipari cég székhelye is. A lakosság többsége azonban mezőgazdasággal és saját szükségletre történő állattartással foglalkozik.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település alapiskolája az OŠ Dinka Šimunovića. Névadója Dinko Šimunović a híres író, aki tanárként is dolgozott ezen a vidéken és néhány könyvét az itteni emberek és a természet inspirálta.
Kultúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A település művészeti és kulturális egyesülete a KUD Peruća, mely ápolja a helyi hagyományokat és Horvátországon kívül külföldön is képviseli a helyi kultúrát.
- A plébániatemplomban mintegy negyven tagú énekkar működik, amely minden vasárnap és ünnepnap gazdagítja a liturgiát.
Sport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- NK Hrvace labdarúgóklub, a horvát 3. ligában szerepel
- Vreba lovasklub
- Mnk Hrvace a sinji kispályás labdarúgó bajnokságban szerepel
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - 1 2 3 4 5 Franjevci-split.hr:Kratka povijest Hrvaca do 20. stoljeća hozzáférés:2016.04.21.(horvátul)
- 1 2 3 4 Franjevci-split.hr:Hrvace – povijest župe Archiválva 2016. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben hozzáférés:2016.04.21. (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 22..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hrvace rövid története (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja – A plébánia története (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija – Hrvace (horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hrvace község hivatalos oldala (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (horvátul)
