Dragljane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dragljane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrgorac
Jogállás falu
Irányítószám 21275
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 52 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság245 m
Terület6,85 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dragljane (Horvátország)
Dragljane
Dragljane
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 14′ 00″, k. h. 17° 14′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 14′ 00″, k. h. 17° 14′ 30″

Dragljane falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 19, közúton 36 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 11 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység keleti lábánál az A1-es autópálya mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Dragljane területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket a település határában megtalálható halomsírok és vármaradvány igazolják. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A középkor emlékei a templom mellett található régi temető 14. és 15. századi sírkövei. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1696 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. A török uralom végével a környező településekkel együtt népesült be, a betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A zavojanei plébániát 1696-ban alapították, melynek Dragljane is a része lett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 241, 1910-ben 235 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Röviddel a Független Horvát Állam megalakulása után 1941. április 17-én olasz csapatok vonultak be a vrgoraci területre. 1942. június 15-én rövid időre elfoglalták a partizánok, majd visszavonultak a Biokovo-hegységbe. Az olasz csapatok védelmét élvező csetnikek még ez évben a község több településén gyújtottak fel házakat és végeztek ki embereket, főleg nőket, gyermekeket és öregeket. Az anyakönyv szerint Dragljane embervesztesége 59 fő volt. Olaszország kapitulációja után 1943-ban német csapatok szállták meg a vidéket. 1944. október 24-én a németek kivonultak és két nappal később Vrgorac környéke felszabadult. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 52 lakosa volt. A településen postahivatal működik.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
241 505 270 253 256 235 427 508 214 300 288 242 152 115 94 52

(1857-ben, 1921-ben és 1931-ben Duga Njiva, 1869-ben pedig Duga Njiva mellett még Vlaka lakosságát is hozzá számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Antal tiszteletére szentelt temploma a 18. században épült, az építés pontos ideje nem ismert, de mindenképpen a zavojanei plébániatemplom építése után történt. 1779-ben Fabijan Blašković püspök már a bővítését rendelte el. Mai formáját 1821-ben kapta. A templomot szabályosan faragott kövekből építették, bejárata boltozott. A Szent Antal oltárt az imotski Stipe Rako fafaragóműhelye készítette. Főoltárán a Kármelhegyi boldogasszony szobra áll, Ivan Skvarčina alkotása. A harangtornyot 1910-ben építették, mögötte nyitott, boltozott kápolna épült. A magas kőfallal körülvett templom egy dombtetőn áll, a domb aljában egy török kori kút található, melyet 1993-ban úgy építettek át, hogy vizét az út melletti kútnál vezették ki.
  • A templom melletti temetőben a 14. és 15. századból származó sírkövek találhatók, melyek közül néhányat a templom falába is beépítettek.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a vrgoraci alapiskola kihelyezett tagozata működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)