Svinišće

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Svinišće
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállás falu
Irányítószám 21208
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 98 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság315 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Svinišće (Horvátország)
Svinišće
Svinišće
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 25′ 30″, k. h. 16° 47′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 25′ 30″, k. h. 16° 47′ 00″

Svinišće falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 29, közúton 35 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re délkeletre, a Cetina déli partja felett, az Omiši Dinári-hegység előterében fekszik. Itt halad át az Omišról Zadvarjéba menő út.

Története[szerkesztés]

A falu kezdetben a Vinišće nevet viselte. Első írásos említése Šubić II. György gróf kiváltságleveléből 1315-ből származik „Yfnienses” alakban. 1897-ben lebontott régi temploma 15. századi volt. A település viszonylag korán került török uralom alá. Egy 1475-77-ből származó kataszteri adóösszeírást tartalmazó török defter szerint a szomszédos Kučiće, Rogoznica és Brela már a töröknek adózott mely azt jelenti, hogy az akkori Vinišće (bár a dokumentum nem említi) is már török uralom alatt állt. Akkoriban ugyanis a Cetinától a Neretváig terjedő teljes terület Omiš és Makarska városait kivéve a Hercegovinai szandzsák része volt. Ez az állapot azonban akkor még csak ideiglenes volt, hiszen nem sokkal később a térség még velencei uralom alá tért vissza és csak 1500 körül lett újra az Oszmán Birodalom része. Az 1571-es lepantói tengeri győzelem idején lakói a térség több településével együtt újra lerázták a török igát, de 1573-ban már újra török uralom alatt álltak. A kandiai háború elején 1646-ban ismét rövid időre szabadult fel a település, mely időszak augusztus 14-től november 22-ig tartott. Végleges felszabadulása csak Zadvarje 1684. június 18-án történt felszabadítása után következett be. 1686-ban az akkori Vinišće lakossága 274 lélek volt.

A svinišćei plébániát 1745-ben alapította Kačić spliti érsek, amikor leválasztotta a kučićei plébániáról. A települést még ekkor is Vinišćének ("Vinische") hívták. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 234, 1910-ben 486 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1960-as évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 98 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
234 450 385 370 458 486 707 845 608 612 629 495 266 180 126 98

Nevezetességei[szerkesztés]

Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a Brus nevű kis fennsíkon a régi templom helyén épült 1897-ben. Felszentelését 1900. október 30-án Nakić érsek végezte. A templom anyaga hazai kő, melyet a templomtól nem messze található kőbányából bányásztak ki. Homlokzatán három hosszúkás, egymás melletti csúcsíves ablak látható, felül az oromzaton kőkereszttel. Harangtornya 1881-ben braći kőből épült, 1932-ben veszélyessége miatt újjáépítették, egyúttal egy emelettel megmagasították. A templomnak három oltára van. A főoltár márványból készült rajta szép szentségtartóval, valamint Jézus és Mária szíve szobraival. Az egyik mellékoltár Szűz Máriának, míg a másik Keresztelő Szent Jánosnak van szentelve, rajta Krisztus megkeresztelésének ábrázolásával. A főoltár és a szintén márvány Szűz Mária oltár Pavao Bilinić spliti szobrászművész munkája. 1954-ben a szentélyt átépítették. A dongaboltozatot megszüntették, a falakat megemelték és a hajóval azonos formájú ablakokat vágtak rá. A színes üvegablakokat 1960-ban a zágrábi Marinković-cég készítette. 1984-ben a tetőt újították fel, rendezték az udvart és a régi temetőt. 1995-ben a régi plébánosok sírjára emlékkeresztet emeltek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]