Svinišće
| Svinišće | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21208 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 87 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 315 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 25′ 33″, k. h. 16° 47′ 06″Koordináták: é. sz. 43° 25′ 33″, k. h. 16° 47′ 06″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Svinišće falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 29, közúton 35 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re délkeletre, a Cetina déli partja felett, az Omiši Dinári-hegység előterében fekszik. Itt halad át az Omišról Zadvarjéba menő út.
Története[szerkesztés]
A falu kezdetben a Vinišće nevet viselte. Első írásos említése Šubić II. György gróf kiváltságleveléből 1315-ből származik „Yfnienses” alakban. 1897-ben lebontott régi temploma 15. századi volt. A település viszonylag korán került török uralom alá. Egy 1475-77-ből származó kataszteri adóösszeírást tartalmazó török defter szerint a szomszédos Kučiće, Rogoznica és Brela már a töröknek adózott mely azt jelenti, hogy az akkori Vinišće (bár a dokumentum nem említi) is már török uralom alatt állt. Akkoriban ugyanis a Cetinától a Neretváig terjedő teljes terület Omiš és Makarska városait kivéve a Hercegovinai szandzsák része volt. Ez az állapot azonban akkor még csak ideiglenes volt, hiszen nem sokkal később a térség még velencei uralom alá tért vissza és csak 1500 körül lett újra az Oszmán Birodalom része. Az 1571-es lepantói tengeri győzelem idején lakói a térség több településével együtt újra lerázták a török igát, de 1573-ban már újra török uralom alatt álltak. A kandiai háború elején 1646-ban ismét rövid időre szabadult fel a település, mely időszak augusztus 14-től november 22-ig tartott. Végleges felszabadulása csak Zadvarje 1684. június 18-án történt felszabadítása után következett be. 1686-ban az akkori Vinišće lakossága 274 lélek volt.
A svinišćei plébániát 1745-ben alapította Kačić spliti érsek, amikor leválasztotta a kučićei plébániáról. A települést még ekkor is Vinišćének ("Vinische") hívták. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 234, 1910-ben 486 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1960-as évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 98 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 234 | 450 | 385 | 370 | 458 | 486 | 707 | 845 | 608 | 612 | 629 | 495 | 266 | 180 | 126 | 98 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a Brus nevű kis fennsíkon a régi templom helyén épült 1897-ben. Felszentelését 1900. október 30-án Nakić érsek végezte. A templom anyaga hazai kő, melyet a templomtól nem messze található kőbányából bányásztak ki. Homlokzatán három hosszúkás, egymás melletti csúcsíves ablak látható, felül az oromzaton kőkereszttel. Harangtornya 1881-ben braći kőből épült, 1932-ben veszélyessége miatt újjáépítették, egyúttal egy emelettel megmagasították. A templomnak három oltára van. A főoltár márványból készült rajta szép szentségtartóval, valamint Jézus és Mária szíve szobraival. Az egyik mellékoltár Szűz Máriának, míg a másik Keresztelő Szent Jánosnak van szentelve, rajta Krisztus megkeresztelésének ábrázolásával. A főoltár és a szintén márvány Szűz Mária oltár Pavao Bilinić spliti szobrászművész munkája. 1954-ben a szentélyt átépítették. A dongaboltozatot megszüntették, a falakat megemelték és a hajóval azonos formájú ablakokat vágtak rá. A színes üvegablakokat 1960-ban a zágrábi Marinković-cég készítette. 1984-ben a tetőt újították fel, rendezték az udvart és a régi temetőt. 1995-ben a régi plébánosok sírjára emlékkeresztet emeltek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
