Katuni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Katuni
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségŠestanovac
Jogállás falu
Irányítószám 21250
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség562 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság440 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Katuni (Horvátország)
Katuni
Katuni
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 28′ 00″, k. h. 16° 53′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 28′ 00″, k. h. 16° 53′ 00″

Katuni falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šestanovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 36, közúton 60 km-re keletre, Makarskától légvonalban 22, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, a dalmát Zagora területén, a Cetina bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Az első ismert itt élt nép az illírek egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Innen könnyen ellenőrizni tudták a környező vidéket. Többségük állattartással foglalkozott, kisebb részük pedig földművelésből élt. A Cetina folyó melléke már a kezdetektől fogva kiválóan alkalmas volt a földművelésre és állattartásra. Az ember itteni korai jelenlétéről számos régészeti lelet tanúskodik. A bronzkorból származó vármaradvány a katuni poljei Gola Glava lelőhely. A rómaiak csak hosszú ideig tartó harcok után hódították meg ezt a vidéket, melyek az i. e. 156. évtől egészen 9-ig tartottak. A dalmátok elleni egyik hadjáratot i. e. 34-ben maga a későbbi császár Octavianus vezette. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után Dalmáciára békésebb idők következtek, mely időszak 378-ig a nagy népvándorlásig tartott. Az illír lakosság nagy gazdasági fejlődésen ment át és romanizálódott. A római úthálózat részeként a község területén haladt át a Tronumtól (Cista Velika) Katuni Poljén át Poljicáig, illetve a Gornja Žeževicán át Grabovacig vezető út. A római korból maradtak fenn a Katuni poljéhoz tartozó Radonján előkerült kisebb római kori település maradványai ahonnan a mindennapi élet emlékeként nagy mennyiségű kerámiatöredék került elő. A kereszténység elterjedését jelzi a katuni Gola Glaván feltárt 6. századi ókeresztény templom maradványa, melyet a horvátok ősei a 9. században újjáépítettek, majd a 18. században ennek a romjain építették fel a mai templomot. Az 533-as salonai zsinat idején ez a terület a zagorai plébániához tartozott, melynek valószínűleg a mai Zagvozd volt a székhelye.A mai horvátok ősei a 7. században (626 körül) az avar hódítás után érkeztek ide és 925-ben megalapították királyságukat. A Horvát Királyság uralma kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a 12. század elején a magyar királyok fennhatósága alá került.

Katuni a 14. században a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott, melyet 1376-ban egy birtokper kapcsán említenek először. Ennek a székhelye valószínűleg éppen a katuni templom volt. A plébánia az óhorvát imotai zsupánság területéből jött létre. Ebben az időszakban a Nenadićok voltak a térség urai, akik 1382-ben I. Tvrtko bosnyák királytól kapták adományként. A 15. század első felében e terület gyakran volt színtere a horvát és bosnyák hadak, illetve a Velencei Köztársaság közötti összecsapásoknak. 1408-ban Ostoja bosnyák király a Radivojević testvéreknek adta. Miután 1409-ben Nápolyi László a horvátok által elismert horvát-magyar királyként százezer aranydukátért eladta, 1420-ra egész Dalmácia a Velencei Köztársaság uralma alá került. 1463-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd 1471-re ez a terület is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A lakosság nagy része délre a tengermellékre, főként Poljica, Kaštel és a Brać-sziget környékére menekült. Kreševo, Katuni és Žeževica területe többször volt a horvátok és a velenceiek véres törökellenes támadásainak színtere. 1572-ben a poljicai születésű Ugrinović püspök török ellenes felkelést robbantott ki, melynek során rövid időre a térség velencei kézre került. 1573-ban azonban már újra török kézen volt és a török hadak végigpusztították vidékét. Az egyik legnagyobb összecsapás 1652-ben zajlott le, melynek során Krsto Zavoreo és Juraj Papalić vezetésével háromezer keresztény katona indult Duare várának elfoglalására. Először Sliménél, majd a radobiljai Katuninál is szétvertek egy török sereget, ezt követően pedig elfoglalták a várat. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. A felszabadulás után Katunin, Žeževicán és Grabovacon is templomok épültek és megtörtént a térség kataszteri felmérése. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A francia uralom idején épült meg a Kninből Kreševón, Katunon, Žeževicán és Grabovacon át Dubrovnikig vezető főút. A Dešković-házban 1871-ben megnyílt a község első fiúiskolája. A településnek 1857-ben 962, 1910-ben 1727 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 562 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
962 1.176 1.168 1.376 1.522 1.727 1.801 1.643 1.613 1.476 1.496 1.227 1.266 959 804 562

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Mária mennybevétele tiszteletére szentelt régi plébániatemploma amint az a főbejárat felett olvasható 1722-ben épült a régi templom alapfalain. A falu első templomának építési ideje nem ismert. Cupilli érsek 1711-es vizitációja során megemlíti, hogy a katuni templom nagyon régi. A templom alapfalaiban látható középkori sírkövek is a középkori eredetet támasztják alá. A templomot 1740-ben felújították, nagyharangját 1745-ben Velencében vásárolták. Filippo Naldi 1759-ben megfestette az utolsó ítéletet ábrázoló nagyméretű alkotását, amely nagyon hasonlít Molinarinak a makarskai régi ferences templomban látható alkotásához. 1760-ban a templomot hét méterrel meghosszabbították. A homlokzatra a régi templom kapuzatát helyezték át a fölé bevésett 1780-as évszámmal. A homlokzat szép kőrozettája Brać szigetén készült. A kórusnál meghagyták a régi lőréseket, melyeket még a török elleni védelem miatt alakítottak ki. A homlokzat fölé 1770-ben emelték a három harang számára kialakított pengefalú harangtornyot. A templomnak teljes hosszúságában gótikus boltozata van. A szentélyt a hajótól reneszánsz előépítmény választja el. Az eredeti főoltár fából készült, melyet 1774-ben márvány oltárra cseréltek. A nép kívánságára vásárolták 1789-ben Velencében a Boldogságos Szűz Mária és Szent József márvány szobrait. Ugyancsak a hívek költségén készíttették el hazai mesterekkel a Rózsafüzér királynője és a Szent Rókus mellékoltárokat. A Szent József oltárt 1915-ben emelték. A templom az apszissal 25 és fél méter hosszú, 7 és fél méter széles.
  • Az Irgalmasság anyja a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt új plébániatemplom a régi templom mellett áll. Építésének igénye már 1880-ban felmerült, mert a régi plébániatemplom a nagy területű plébánia hívei számára kicsinek bizonyult. A terv megvalósítására azonban sokat kellett várni. Az alapkövet 1940. július 14-én nagy ünnepélyességgel helyezte el Bonefačić püspök. A terveket Emil Cicikiani építész készítette. A falak már két méteres magasságban álltak, amikor közbejött a II. világháború. A háború után az építést akadályozták a kommunista hatóságok. Ezután az irányítást az ismert helyi születésű mariológus dr. Karlo Balić atya vette át, aki 1965-ben érkezett és elérte, hogy az építést 1966. március 3-án folytatni lehetett. A templomot végül 1970-ben fejezték be és szentelte fel Franić érsek. 1979-re elkészült a harangtorony is. a templom 35 méter hosszú és 18 méter széles. A templom előterében átrium és hittanterem található. Itt van a Legszentebb Oltáriszentség kápolna is Karlo Balić atyának a plébánia jótevőjének a sírjával. A templomhajó első részében külön talapzaton Szűz Mária és Szent Antal szobrai láthatók, az oltár mögötti falon levő három kép a Szeplőtelen fogantatás, Szűz Mária gyermekével és két mariológus ferencessel Duns Scottal és Karlo Balić-csal, illetve a Golgota (vászonra festett olajképek) B. Bulić festőművész alkotásai. A templom előtti platón két karcsú oszlopon Szűz Mária és Szent József kőszobrai állnak. A plató bal oldalán a honvédő háborúban elesett helyi harcosok emlékműve, míg a jobb oldalon dr. Franjo Tuđman emlékműve látható abban a közismert pózban, melyet a knini erőd 1995. augusztus 5-i felszabadítása után örökítettek meg róla. A templom felújítása 2010-ben kezdődött és 2012-ben fejeződött be. Ennek során az épületet öt méterrel megtoldották, elkészült a 30 méter magas campanile típusú harangtorony és a kereszt alakú új tető. 24 új üvegablak készült a keresztútból és Mária életéből vett jelenetekkel, valamint elkészült az oltár mögötti több mint száz négyzetméter nagyságú hatalmas mozaikkép Josip Botteri alkotása, mely bibliai jeleneteket ábrázol. A templom közelében emelkedő Gradina nevű hegyen álló nagy kereszthez vezető keresztutat építettek.

Kultúra[szerkesztés]

  • Vukušići nevű településrészén rendezik minden évben a Gangafest nevű fesztivált
  • A nagyhét helyi népszokása az Úr sírjának őrzése, ősi hagyomány.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]