Kamen (Split)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kamen
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSplit
Jogállás falu
Irányítószám 21000
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 1769 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság53 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kamen (Horvátország)
Kamen
Kamen
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 30′ 40″, k. h. 16° 31′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 30′ 40″, k. h. 16° 31′ 15″

Kamen falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Splithez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Split központjától 6 km-re keletre, Stobreč északi szomszédságában, a 8-as számú főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település nevét egy nagy magányos szikláról kapta, mely az itteni sík területet zárja le. 1144-ben „ad excelsum saxum” (a magas sziklánál), 1227-ben és 1397-ben pedig „Magna petra” (nagy kő) néven említik. 1239-ben Garganus spalatói gróf egy erődítményt építtetett ide, melyet „Kod kamena” (a kőnél) néven említenek és amely, amint azt Tamás főesperes írja a Mosor-hegységből rendszeresen támadó rablók ellen szolgált menedékül. A velencei uralom idejében 1420 után a török elleni védelem céljából kisebb vár állt itt. Őrsége nem volt nagy létszámú, csak néhány főből állt akik török támadás esetén riadóztatták a lakosságot. Kamen várát 1571-ben foglalta el a török és 1648-ig török kézen maradt. A törökök a várat megerősítették és őrségét megnövelték, ennek létszáma a spalatói gróf 1583-as jelentése szerint hatvan fő volt. Az őrségből néhány katona a mai Kamen falu környékén lakott, ahol némi lakosság is élt. Kament 1648-ban foglalta vissza Leonardo Foscolo velencei serege, mely ezt követően a várat lerombolta, nehogy a török számára támaszpontul szolgáljon. A felszabadulás után a település lakossága megnövekedett, mivel Poljicából és néhány zagorai településről új lakosság érkezett. Szent Mihálynak szentelt temploma már 1675-ben felépült és valószínűleg röviddel ezután megalapították plébániáját is. Cosmi érsek 1687-ben a kameni plébániát is meglátogatta megemlítve azok között a plébániák között, melyek nem állnak török uralom alatt. Cupilli érsek 1709-es vizitációja szerint Kamennek és Žrnovicének ekkor közös plébánosa volt Šime Grubić személyében, majd 1711-ben megemlíti, hogy a kameni Szent Mihály templom a mravinci és a kuki templommal közös plébániát képez. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben a kameni plébániát a stobreči plébániával egyesítették és ez állapot 1975-ig fennmaradt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A településnek 1857-ben 94, 1910-ben 158 lakosa volt. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1975-ben újraalapították plébániáját, melynek első plébánosa Ivan Keravin lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A 20. század második felétől lakosságának száma megtöbbszöröződött, mely elsősorban Split közelségének köszönhető. 2011-ben a településnek 1769 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
94 94 90 93 119 158 155 165 240 255 285 372 657 1.462 2.184 1.769

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1879-ben épült, 1909-ben megújították. A templomot a régi, 1675-ben épített kis templom helyén építették, melyre a bejárat felett elhelyezett tábla emlékeztet. Ma csak egy barokk oltára van, mivel mellékoltárát elbontották, csak a retablója maradt fenn a hajó falán. Az oltár elé később szembemiséző oltárt emeltek. A templomban egy Szent Mihályt ábrázoló szobor is áll. Festményei közül említésre méltó a Szűzanyát gyermekével, Szent Györggyel és Szent Mihállyal ábrázoló kép, Felix Tironi munkája a 18. század végéről. A templom mellé az utóbbi időben sekrestye és hittanterem épült. Homlokzatának közepén körablak, oromzatán pedig kőből faragott kereszt látható. A harangtorony a templomtól külön áll, mivel egy közeli torony alakú sziklára építették.
  • Szent Péter apostol tiszteletére szentelt templomát 1227-ben említik először, ezután több dokumentumban is szerepel. A 12. század végén, vagy a 13. század elején építették. Egyhajós épület félköríves apszissal. Bejárata fölé az 1675-ös évszám van bevésve, amikor a templomot a török uralom alóli felszabadítás után bővítették. A homlokzat tetején kőkereszt áll, alatt kis négyágú kő rozettával. Külső fala tagolatlan, de a belső teret árkádok osztják két részre. Az apszis főfalánál látszik a későbbi hozzáépítés nyoma. Az apszisban levő oltárhoz lépcsőfok vezet fel. Az oltár menzája falazott oszlopokon nyugszik. Felette fára festett rusztikus barokk kép látható. A négyszögletes szenteltvíztartó egy alig látható feliratos ókori oszlopon nyugszik. A templom körül található a falu ősi temetője. Az épületet 1978-ban védett kulturális emlékké nyilvánították.
  • Vidovacon egy pasztorális központ építési munkái folynak, mely mellett karmelita kolostor, a Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt templom és a Nagy Szent Teréz spliti lelki centrum áll.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]