Donje Selo (Šolta)
| Donje Selo | |
 | |
| Donje Seló-i utcarészlet | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Šolta |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 430 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 190 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 121 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 23′ 59″, k. h. 16° 15′ 39″Koordináták: é. sz. 43° 23′ 59″, k. h. 16° 15′ 39″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donje Selo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donje Selo falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šoltához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől 18 km-re délnyugatra, Trogirtól 13 km-re délre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetének nyugati részén, a községközponttól 2 km-re nyugatra, a Sridnje polje északnyugati szélén fekszik. Jellegzetes mediterrán, dalmát típusú település szabálytalanul tekergő utcácskákkal, melyek a kőből épített házakhoz és udvarokba vezetnek. Az egyszerű házak közül csak a templom, az iskola és a plébánia épülete tűnik ki. Az újabb lakóházak elsősorban a település szélére épültek.
Története[szerkesztés]
Az első ismert itt lakó nép az illírek voltak, akik elsősorban a magaslatokat alakították ki lakóhelyül. Erődített településük áll a településtől délnyugatra emelkedő Gradina nevű magaslaton is, ahol egy négyszögletes alaprajzú épület alapfalai kerültek elő padlómozaik maradványaival.[2] Mivel a szigeten szervezett régészeti feltárás még nem történt, a régészeti emlékek elsősorban a mezőkön végzett munkák során kerülnek elő. A római korból is több használati tárgy és település maradványait találták meg. Ilyen régészeti lelőhely a Donje Selótól nyugatra fekvő Mirine, ahol egy villagazdaság alapfalai találhatók. Az északra található Studenac, valamint a nyugatra fekvő Pod Mihovil, ahol padlómozaik, délnyugatra pedig Svilaja, ahol szarkofágfedél került elő.[2] A kereszténység a 4. század elején jelent meg a szigeten. Ebből a korból származik a mai Szent Ilona templom helyén állt ókeresztény templom maradványa, amely azt bizonyítja, hogy itt már ebben az időszakban is laktak emberek. A település első írásos említése azonban csak 1474-ből származik, „Villa inferior” alakban.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 404, 1910-ben 691 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 159 fő volt, akik a turizmus mellett főként mezőgazdaságból és halászatból éltek.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 404 | 616 | 504 | 649 | 749 | 691 | 801 | 747 | 622 | 628 | 549 | 423 | 291 | 229 | 156 | 159 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemploma kora középkori eredetű, valószínűleg a település alapításával egyidejűleg épült. Bár az évszázadok során többször átépítették és bővítették, legrégibb részében, a félköríves apszisban máig megőrizte román és gótikus építészeti elemeit.[3] A templom körül ősi temető található.
- A Szent Ilona-templom egy ókeresztény templom[6] alapfalaira épült a 18. században. Egyhajós épület téglalap alakú apszissal, nyugat-keleti tájolással. A homlokzat faragott kőből készült, a tető baldachinos oromzatú. A nyugati főhomlokzat egyszerű bejárattal rendelkezik, kőküszöbökkel, fent egy kerek ablak, a homlokzat tetején pedig harangdúc. Az oltár menzája egy ókeresztény szarkofág, faragott kereszttel. A korai keresztény töredékek az apszis falaiba vannak beépítve. Az ajtótól jobbra egy 1746-ból származó kő keresztelőmedence, horvát nyelvű felirattal, mely Jakov Grković helyi mester munkája.
- Ókori várrom a faluból délnyugatra emelkedő Gradinán.
- Villa rustica maradványai Mirinén, Donje Selótól nyugatra.
- Ókori alapfalak a falutól nyugatra fekvő Pod Mihovilon.
Kultúra[szerkesztés]
A településen nagy hagyományai vannak a Szent Márton-kultusznak. Ennek alapja írásban is le van fektetve, de pontos keletkezése ismeretlen. Feltételezések szerint a 19. század elején jegyezte le a település plébánosa a több évszázados hagyományt. Ez a hagyomány szorosan kapcsolódik az európai mártoni örökséghez, melynek Donje Selo egyik nagyon értékes része. A régi hagyomány mai korban különösen átértékelődik kapcsolódva a jubileumi Szent Márton év eseményeihez és az európai Szent Márton nyomában programhoz, mely leggyakrabban a Szent Mártonhoz kötődő helyekre vezető, főként gyalogos zarándoklatok formájában nyilvánul meg. Lelkiekben pedig a krisztusi hitet, az emberi jóságot, a kegyelmet és emberi toleranciát hirdeti. E mozgalomhoz a helyi testvériség házában 2015. július 3-án tartott összejövetelen Donje Selo is csatlakozott.[3]
Turizmus[szerkesztés]
A település kikötőjeként fejlődött ki a Donja Krušica-öbölben levő kis halásztelepülés, ahonnan a Donje Seló-i halászok indultak útjukra. Ma már az olaj, a bor és hal szállításán kívül rajta keresztül zajlik a turistaforgalom is. A kikötő mellett mára már üdülőtelep fejlődött ki, ahol évről évre egyre több turistát fogadnak.
Képgaléria[szerkesztés]
-
A Donja Krušica-öböl -
Utcarészlet -
A plébániatemplom -
Látkép -
A Szent Márton testvériség háza
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Visitsolta.hr:Povijesni razvoj Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ a b c Visitsolta.hr:Donje Selo Archiválva 2016. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4772.
További információk[szerkesztés]
- Šolta község hivatalos oldala (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
