Poljica (Marina)
| Poljica | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Marina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 222 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 716 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 10 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 31′ 06″, k. h. 16° 08′ 13″Koordináták: é. sz. 43° 31′ 06″, k. h. 16° 08′ 13″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Poljica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Poljica falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Marinához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Split központjától légvonalban 24, közúton 38 km-re, Trogirtól 10 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, az azonos nevű öbölben fekszik.
Története[szerkesztés]
A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre vidékre, mely a 10. században már az ősi Drid zsupánsághoz tartozott. Ennek székhelye az innen néhány kilométerre délnyugatra fekvő 177 méter magas Veli vrh és az alacsonyabb Mali vrh hegyén volt. A dridi zsupánság a független horvát állam megszűnése után megszűnt. A települést már a 13. században, a magyar uralom idejében említik a korabeli források. Korábbi neve Rastinić volt.[2] A dridi zsupánság megszűnését követően e terület Trogir városának fennhatósága alá került. A falut a Szent Dujam, majd Szent Miklós nevét viselő trogiri apácakolostor birtokolta. Temploma valószínűleg a 13. század második felében, vagy a 14. században a Moretti család kápolnájaként épült. Területe a 15. századtól évszázadokig velencei fennhatóság alatt állt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1880-ban 20, 1910-ben 34 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 681 fő volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 20 | 14 | 16 | 34 | 0 | 0 | 36 | 29 | 34 | 26 | 158 | 341 | 551 | 681 |
(1991-ben Marina és Vrsine területrészeit csatolták hozzá. 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Marinához számították. 1961-ig a lakosságot részben Vrsinéhez számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt temploma valószínűleg a 13. század második felében, vagy a 14. században a Moretti család kápolnájaként épült gótikus stílusban. Az épület az évszázadok során eléggé lepusztult állapotba került. Végül 1996-ban a helyi hívek Filip Rodić plébánossal együtt elhatározták, hogy eredeti gótikus formájában felújítják. Minthogy a régi oltárképet ellopták a fennmaradt régi velencei katalógus alapján hasonló új képet festettek, melynek készítője Ivan Rade Jakas festőművész volt. A plébános mellett a templom felújításáért a legtöbbet a rokkant Krste Matijaš tette, aki hiányzó lábai ellenére minden nap faragta a köveket az építők számára.[2]
- Tekintettel arra, hogy a Szent Lukács templom kicsi volt a település méreteihez, Vrsinának pedig egyáltalán nem volt temploma az egyházi vezetés elhatározta, hogy a két település közé új templomot és temetőt építenek. Ebből a célból Josip Arnerić šibeniki püspök az akkori plébános közreműködésével földet vásárolt a Gorač nevű helyen. Az építés 1981 tavaszán kezdődött és karácsonykor már misézhettek is az új templomban, melyet Szent József tiszteletére szenteltek. A templomot 2011-ben teljesen megújították. Felszentelése 2011. július 25-én volt.[2]
- A szájhagyomány szerint egészen a legutóbbi időkig állt itt egy torony, amely elsüllyedt a tengerbe. Ezt a helyet a nép Mulinának nevezte és egy töltés ott ma is látható. Azt is tartják, hogy a Szent Miklós kolostor öt apácája ugrott itt a tengerbe a török elől. Azon a helyen a Poljicai-öböl keleti részén ma egy sziklazátony látható, melyet Koludraški krugnak illetve Koludrovacnak neveznek. Állítólag közülük csak Jele menekült meg, aki úszni is tudott és átúszott a túlsó partra. Azt a helyet azóta Jelinaknak nevezik. A történet szerint ezek az apácák korábban egy a poljicai mezőn, Bunarinán épült kolostorban éltek, míg a férfi szerzetesek a Szent Péter templom mellett laktak. Ennek a Szent Péter templomnak a maradványai a Drid-hegy keleti lejtőin találhatók, melyet a nép ma is Supetarnak nevez.[5] A hagyományt erősíti, hogy a poljicai mezőn az egyik helyet Koludraškónak, egy másikat pedig Opatijának hívnak.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Zupa-marina.hr:Crkve i kapelice (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4063.
További információk[szerkesztés]
- Marina község hivatalos oldala (horvátul)
- Marina turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A marinai Szent Jakab plébánia honlapja (horvátul)
- Dunja Babić: Opis trogira i njevoga teritorija a kraja 16. stoljeća (horvátul)
