Kaštel Lukšić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kaštel Lukšić
Kaštel Lukšić látképe
Kaštel Lukšić látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségKaštela
Jogállás városrész
Irányítószám 21 215
Körzethívószám (+385) 22
Népesség
Teljes népesség5425 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság13 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kaštel Lukšić (Horvátország)
Kaštel Lukšić
Kaštel Lukšić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 33′ 15″, k. h. 16° 21′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 33′ 15″, k. h. 16° 21′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaštel Lukšić témájú médiaállományokat.

Kaštel Lukšić (olaszul: Castel Vitturi) Kaštela városrésze, egykor a hét településből álló Kaštela község egyik, nyugatról a negyedik települése Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 8, közúton 17 km-re északnyugatra, Trogirtól 11 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, a Kaštelai-öbölben, Trogir és Split városa között fekszik. Fő forgalmi ütőere a ma Franjo Tuđman egykori horvát elnök nevét viselő régi kaštelai főút, mely tulajdonképpen a Marmont marsall idejében épített spliti főút egy szakasza.

Története[szerkesztés]

A település területén az első ismert nép az illírek voltak. Ezt bizonyítják az itt talált vármaradványok és halomsírok, melyek közül a legjelentősebb a Kozjak-hegység 631 méter magas Biranj nevű magaslata. A csúcs körül körben falmaradványok látszanak, melyek egy ősi illír erődített település maradványai. A rómaiak itteni jelenlétéről is számos régészeti lelet tanúskodik, különösen az 1983-ban feltárt majuri leletek.[2] A horvátok a 7. században telepedtek meg itt a Kozjak-hegység alatt és hozták létre első településeiket. Közülük a legjelentősebb Ostrog volt, melyből mára az Ostrožine elnevezés maradt. Ostrogot földbirtokként említi először a 11. században Zvonimir király oklevele. Településként 1171-ben említik először. Lakossága a 15. században menekült el a török támadások elől. Akkor a Kozjak-hegységtől a tengerig húzódó terület szinte teljesen kiürült. A menekültek új házaikat Rušinić várának közelében építették fel, melyet Mihovil Rušinić (Rosani) 1482-ben kezdett építeni, de néhány család a tengeren is átkelt és a közeli Čiovo szigetén telepedett le. A vár körül letelepedett ostrogiak számára a Rušinićok felépítették a Keresztelő Szent János-templomot. A Rušinić körüli település a 17. század közepéig maradt fenn, amikor a török veszély hatására kiürült. Lakói és uraik a Rušinićok Lukšić közelébe települtek át. Lukšić várát birtokaik és vagyonuk védelmére 1487-ben kezdte építeni egy trogiri testvérpár Nicolo és Girolamo Vitturi. Végső formáját csak 1564-ben történt befejezésekor nyerte el. A Vitturi család első itteni Giacopo nevű tagja, a horvát történész Iban Lučić szerint 1213-ban érkezett Velencéből Trogirba, ahol feleségül vette gazdag Dobrila Cegát, majd utódaik házasság révén rokonságba kerültek más gazdag trogiri családokkal. A várat és a körülötte fekvő falut a nép kezdte Lukšićnak nevezni valószínűleg a 14. században élt Lukši Vitturi neve után.[2] A család utolsó férfitagja Francesco Vitturi 1678-ban halt meg. Lánytestvére Katarina 1650-ben a brači Girolamo Michielihez ment nőül, így jött létre az új trogiri nemesi család a Michieli-Vitturi, mely a 18. századra már a legbefolyásosabb trogiri családok közé tarozott. Tagjai magas funkciókat töltöttek be a velencei katonai és közigazgatásban. A vár körüli lakosság a középkori Ostrog lakóin kívül a Kambelovachoz tartozó Kruševikról elmenekült népességből származott. Eredeti plébániájuk Ostrogon volt, melynek temploma Szent Lőrinc tiszteletére volt szentelve. A lakosság áttelepülésével a plébánia székhelye is áthelyeződött előbb a rušinići Keresztelő Szent János-templomba, majd az 1530-ban felépített Mária mennybevétele templomba. Ehelyett építették fel 1776 és 1817 között a késő barokk, azonos titulusú új plébániatemplomot. A település első iskoláját 1846-ban alapították olasz tannyelvű iskolaként. 1850-ben már négyosztályos iskolaként működött. A megnövekedett tanulói létszám miatt 1899-ben új iskolaépületet emeltek, majd 1958-ban az osztályok átköltöztek a Vitturi várkastélyba. Tizennyolc év múltán 1976-ban létesült az az épület, melyben ma az iskola működik.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. A francia uralom idejére esik a Trogirt Kaštelán keresztül Split városával összekötő főút építése. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A városnak 1857-ben 867, 1910-ben 1164 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Fejlődött az ipar és a mezőgazdaság, mely sok betelepülőt vonzott. 1986-ban megalakult Kaštela község, majd a független horvát állam létrejötte után Kaštela városi rangot kapott és Kaštel Lukšić önálló településből a város része lett. Lakossága 2011-ben 5425 fő volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
867 1.000 962 1.074 1.169 1.164 1.236 1.218 1.213 1.331 1.467 2.242 3.578 4.193 4.880 5.425

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Lukšić várát két trogiri nemes Niccolò és Girolamo Vitturi építtette, miután 1487-ben engedélyt kaptak a dózsétól, hogy családjuk védelmére saját költségükön a tenger mellett várat építsenek. A vár végül fényűző reneszánsz palotaként épült fel, így befejezése 1564-ig tolódott. Az építés befejezéséről a belső udvar galériáján elhelyezett latin nyelvű tábla emlékezik meg. A vár tornyos védőfalakkal kerített belső udvarból és a déli oldalon épített kétemeletes palotából áll. A második emeleten a falakat reneszánsz ablakok, balkonok díszítik. Az első emeleten kisebb, négyszögletes ablakok láthatók, míg a földszinten a déli homlokzat közepén volt a tengeri kapu, melynél hajók is kiköthettek. Déli oldala a tenger felől védett volt, a többi oldalán a tenger vizével elárasztott árok húzódott, melyen felvonóhíd vezetett át. Ezt 1648, Klissza visszafoglalása után a velenceiek kőhíddal helyettesítették, majd később az árkot teljesen feltöltötték. A Michieli-Vitturi család 1943-ig élt a várban, majd a háború után mezőgazdasági iskola és gyermeküdülő működött benne. 1958 és 1976 között itt volt elhelyezve az alapiskola is. Az épületet 1993 és 2001-között teljesen felújították. Ma ebben az épületben működik Kaštela város múzeuma, a városi turisztikai iroda és más kulturális intézmények. Gyakran rendeznek benne koncerteket, kiállításokat, színházi előadásokat.
  • A közelben a település másik erődített kastélya a Rušinić családé, melyhez egy tragikus szerelem története fűződik. A 17. századi horvát Rómeó és Júlia Miljenko és Dobrila története itt játszódik. Az itteni Júliát Dobrilának hívták és a Vitturi-várkastélyban lakott, míg Rómeó megfelelője Miljenko Rosani várkastélyában, népies nevén Rušinićban. A történet két ellenséges családról szól, akiknek gyermekei egymásba szerettek és összeházasodtak. Az esküvő után Dobrila apja megölte a vejét, majd néhány hónappal később Dobrila is megbetegedett bánatában és meghalt. Utolsó kívánsága az volt, hogy Miljenkóval egy sírban a Szent János-templomban nyugodhasson. A 16. századi kis templom ma is ott áll a rušinići várkastély közelében. Harangja ma is a szerelmesekért szól. Sírkőlapjukon ez a felirat áll: "Pokoj ljubovnikom" (nyugodj szerelmeddel).[2]
A barokk plébániatemplom
  • Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt plébániatemploma 1776 és 1817 között épült késő barokk stílusban a Vitturi család által adományozott földterületen. 36 méter magas harangtornyát 1836-ban építették. A templomnak hét barokk márvány oltára van. A félköríves apszisban áll a 15. századi fából faragott, ezüsttel borított főoltár Mária mennybevitelének képével. A hagyomány szerint a képet Ostrogtról hozták át. Az oltárok közül kiemelkedik még művészeti értékével a Szent Arnir oltár, mely Juraj Dalmatinac munkája 1445-ből. A szarkofágfedélen Szent Arnir alakja látható előlapján a szent megkövezésének ábrázolásával. A szent ereklyéit tartalmazó szarkofág a spliti Szent Eufémia bazilikából származik, ahonnan 1835-ben vásárolta meg és ajándékozta a templomnak a Micheli-Vitturi család. A szembemiséző oltár nem más, mint egy ókeresztény szarkofág, mely eredetileg a kaštel gomilici Szent Kozma és Damján templomban állt. Kaštel Rušinac tulajdonosa Milivoj Grgin professzor és felesége 1975-ben adományozta a templomnak.[2]
  • Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1530-ban épült. Északi oldalán a sekrestye, a déli oldalon a Szent Rókus-kápolna van hozzáépítve. A templomon belül és körülötte is sírok találhatók. 1984-ben teljesen megújították. Több barokk oltára van, melyek közül az apszisban álló főoltáron Szűz Mária alakja látható. A Szent Rókus-kápolna és a vele szemben található kis kápolna falait reneszánsz freskók borítják.[2]
  • A rušinici Keresztelő Szent János-templomot a Rušinić család építtette faragott kövekből. Pontos építési ideje nem ismert, de nagy valószínűséggel a 15. század végén épült. Homlokzatán nyolcágú rozetta látható. Egyhajós épület négyszög alaprajzú apszissal. 1530-ig a település plébániatemploma volt. Nevezetessége egy szerencsétlenül elhunyt mátkapár Miljenko és Doblrila síremléke 1690-ből.[2]
  • Az ostrogi Szent Lőrinc-templom építési ideje nem ismert. A település első említésekor 1171-ben már állt. Egykor plébániatemplom volt körülötte a falu temetőjével. Története során többször is megrongálódott, de mindig újjáépítették. Félköríves apszisa van, falai kívül-belül vakoltak. Harangtornyában egy harang látható.[2]
  • A Lourdes-i Szűzanya templomot 1904-ben faragott kövekből építették a Dračine nevű településrészen az Ostrogra és Biranjra vezető út mellé. A nép Dračini Miasszonyunk templomnak nevezi. A bejárat feletti tábla a templom építéséről és arról emlékezik meg, hogy a templomot a Szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése ötvenedik évfordulójára építették. Négyszög alaprajzú apszisában állt az egyetlen oltára. Harangtornyában két harang található.[2]
  • A buručei temetőben áll az 1980 és 1982 között épített Mindenszentek-kápolna.
  • A Szent Rókus úti kápolnát a lukšićiak fogadalomból építették az 1855-ös kolerajárványtól való megmenekülésük után.[2]
  • Lukšićon két nevezetes kert is található. A klasszicista Vitturi-kertet a 18. század második felében telepítették a Vitturi-vártól keletre a kikötő közelében. Területe 7450 m² és ritka dalmát növényi kultúrája miatt 1968-ban védett parképítészeti emlékké nyilvánították. A másik kert az Ostrogi botanikus kert gazdag növényvilága miatt szintén védett terület. Több mint 1400 növényfaj található benne a világ minden részéről, főként a szubtrópusi, mediterrán övezetekből. 45 féle olajfából álló gyűjteménye a leggazdagabb ilyen botanikai gyűjtemény az országban.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Commons:Category:Kaštel Lukšić
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaštel Lukšić témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaštela című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaštel Vitturi című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.