Ugrás a tartalomhoz

Gornje Selo (Šolta)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornje Selo
Gornje Selo látképe
Gornje Selo látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségŠolta
Jogállásfalu
Irányítószám21 432
Körzethívószám(+385) 22
Népesség
Teljes népesség262 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság144 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 21′ 11″, k. h. 16° 20′ 29″43.353050°N 16.341347°EKoordináták: é. sz. 43° 21′ 11″, k. h. 16° 20′ 29″43.353050°N 16.341347°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornje Selo témájú médiaállományokat.

Gornje Selo falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šoltához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől 18 km-re délnyugatra, Trogirtól 19 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetének keleti felén, a Gornje polje alatt fekszik. Rajta is áthalad a szigetet átszelő aszfaltozott főút. Autóbusz forgalom köti össze Stomorska, Nečujam, Grohote, Srednje Selo, Donje Selo, Maslinica és Rogač településekkel, ahol Šolta kompkikötője található. A faluból makadám utakon kerékpáron vagy gyalog juthatunk el környező öblökbe.

Története

[szerkesztés]

Az első ismert itt lakó nép az illírek voltak, akik elsősorban a magaslatokat alakították ki lakóhelyül. Erődített településük volt a falutól északkeletre emelkedő Vela Straža nevű magaslaton is. A legenda szerint a nyugatra fekvő Senjska-öböl felett állt az egyik híres illír uralkodó Teuta királyné palotája.[2] Római alapfalak találhatók Gornje Selo közelében Starinén és Ježán, ahol ókori temető is előkerült. A falu temetőjében római szarkofág maradványai találhatók. A középkori település a késő ókori falutól délre, stratégiailag kedvező helyen, az itt élő egyes nemzetségek házcsoportjaiból alakult ki, melyek közül a legjelentősebbek Garbinovi, Jakovčevića és Škrabanića dvori. Első írásos említése 1445-ben történt „Villa superior” alakban.[3] 1418-tól velencei fennhatóság alatt állt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falu templomát a helyi születésű gazdag kereskedő Marin Bavčević építtette 1857-ben. Bavčević sokáig élt Tuniszban, majd Törökországban gazdagodott meg és ott is temették el a konstantinápolyi Szűz Mária templomban. A faluban azt mesélik, hogy jótevőjük eredetileg sokkal nagyobb templomot akart építtetni, de az építők eltértek a tervtől és amikor Bavčević megérkezett a nyitóünnepségre azt meg sem várva eltávozott és ezután már soha többé nem tért vissza.[3] A falunak 1857-ben 356, 1910-ben 725 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A délszláv háború során 1991. november 14 és 15 között a jugoszláv haditengerészet hajói ezt a települést is támadták. Az ágyútűzben találat érte a plébániatemplomot is. Lakossága 2011-ben 238 fő volt, akik a turizmus mellett főként mezőgazdaságból (szőlő, olíva, füge, mandula) éltek. A faluban bolt és vendéglátó egység működik.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
356517491592715725809641629578437349252252217238

(1869-ben Stomorska adataival együtt.)

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A falu központjában áll az 1857 és 1859 között épített Keresztelő Szent János plébániatemplom. Mellette áll a Keresztelő Szent János testvériség háza.
  • A stomorskai út mellett két fogadalmi kápolna áll, az egyiket a Bavčević család építtette.
  • A falutól északkeletre emelkedő 237 méter magas Vela Stražán illír erődített település és őrtorony maradványai,[6] valamint kereszt és kilátó található. Ez a sziget legmagasabb pontja.
  • Az 1216-ban alapított Szűz Mária bencés kolostor romjain építették fel 1776-ban a Stomorijai Miasszonyunk templomot.[7] A kolostort az 1260 és 1452 közötti dokumentumok említik. A templom a Šolta-sziget legmagasabb csúcsa, a Vela Straža alatt található. A régi bencés templomból fennmaradt a román stílusú apszis, míg a szentély gótikus stílusú. A legújabb rész, a templomhajó barokk stílusban épült. A templom mai megjelenését a 18. század végén nyerte el. Az oltáron egy régi festmény a Szűzanyáról gyermekkel, tempera a fán, egy helyi mester munkája a 15-16. századból. A templom körül temető található. A faluból a templomhoz vezető út mellett keresztek találhatók.
  • Ókori szarkofág a falu temetőjében.
  • Ókori kéttornyú erődítmény maradványai a Vela Straža alatti Starinén.
  • Ókori sírok Ježán.
  • Ókori mészégető maradványai Pod Gajon
  • A faluban a népi építészet több jellegzetes példája található.
  • Az elesett hősök emlékműve.

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gornje Selo (Šolta) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Commons:Category:Gornje Selo (Šolta)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornje Selo (Šolta) témájú médiaállományokat.