Ugrás a tartalomhoz

Čisla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Čisla
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállásfalu
Irányítószám21253
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség310 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság280 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 27′ 00″, k. h. 16° 43′ 59″43.450000°N 16.733000°EKoordináták: é. sz. 43° 27′ 00″, k. h. 16° 43′ 59″43.450000°N 16.733000°E
SablonWikidataSegítség

Čisla falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 24, közúton 29 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 9 km-re északkeletre, Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lábnál és a Cetina északi partja felett, a 70-es számú főút mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település nevét a „čislo” (olvasó, rózsafüzér) főnévből származtatják, mivel házacskái úgy sorakoztak, mint az olvasóra felfűzött szemek.[2] A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Középkori temploma a mai Havas boldogasszony templom elődje valószínűleg már a 15. században állt. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 74, 1910-ben 311 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1942. október 1-jén a települést lerombolták a megszálló olasz és csetnik csapatok. A szomszédos Gatán a korai órákban történt mészárlásnak 98 čislai, gatai, ostrvicai, zvečanjei, smoljanei és seocei lakos, főként nők, gyermekek és öregek estek áldozatául.[2] A helyi iskola is e szomorú napról kapta a nevét. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 302 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
74 407 228 274 304 311 184 286 362 291 276 261 255 268 290 302

(1869-ben Ostrvica lakosságával együtt, 1910-ben és 1948-ban pedig Ostrvica egy részének lakosságával együtt.)

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Szent Péter templom 1849-ig plébániatemplomként működött, ekkor azonban megszüntették a helyi plébániát és a település nyugati részét a szomszédos Gata plébániájához csatolták. A templom 1745 és 1748 között épült faragott kövekből, négyszögletes apszissal. 1902-ben épített harangtornya piramisban végződik, a harangok szintjén biforámás ablakok díszítik. A templomot 1982-ben megújították, ekkor készült a szembemiséző oltár. 2002-ben a templom új tetőfedést kapott, megújult a harangtorony és a templom környezete is.
  • Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt templom a település ősi plébániatemploma volt. Először 1680-ban említik, de valószínűleg már jóval a török hódítás előtt, a 15. században épült. Mai formáját a jól látható későbbi hozzáépítés során nyerte el. A falak alsó része ugyanis szemmel láthatóan szélesebb a felső résznél és építési módja is eltér. Belül dongaboltozatos, tetejét kőlapok fedik. 1925-ben helyezték el benne a barokk oltárt, melyet a Szent Péter templomból hoztak át az ottani új oltár építésekor. Az oltáron a Boldogasszony régi, szakszerűtlenül festett képe volt, melyet 1989-ben eltávolítottak és Julijane Voloder zágrábi szobrászművésznek a Szűzanya fejét ábrázoló domborművét tették a helyére. Az épületet 1978-ban újították meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]