Krušvar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krušvar
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségDicmo
Jogállás falu
Irányítószám 21232
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 490 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság393 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Krušvar (Horvátország)
Krušvar
Krušvar
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 37′ 00″, k. h. 16° 38′ 50″Koordináták: é. sz. 43° 37′ 00″, k. h. 16° 38′ 50″

Krušvar falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dicmo községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 20, közúton 26 km-re északkeletre, Sinjtől 17 km-re délre, községközpontjától 7 km-re délkeletre, a dalmát Zagora területén fekszik.

Története[szerkesztés]

A török korban ez a terület a szpáhik tímárbirtokához tartozott és az Aržano nevet viselte. A moreiai háború után az 1699-es karlócai béke a területet a Velencei Köztársaságnak adta, mely néhány évvel korábban már elfoglalta azt. A háború után egy csekély népesség kivételével az egész terület pusztasággá vált. A 18. század elején a hercegovinai duvnoi mező vidékéről új lakosságot telepítettek be. Az új keresztény lakosság egészen 1752-ig az egységes dicmoi plébániához tartozott. Amikor 1709-ben Cupilli érsek meglátogatta a plébániát Krušvarra is ellátogatott, ahol az itteni bandérium vezére Anton Bilandžić harambasa fogadta és arra kérte, hogy az itteni temető területén engedélyezze egy templom felépítését, mivel a dicmoi Szent Jakab-plébániatemplom nagyon távol esett. Emiatt a halottakért celebrált misét sokszor a szabad ég alatt kellett mondani. Az érsek azzal feltétellel adta meg az engedélyt, hogy a templom a dicmoi plébánia filiája lesz. Az érsek következő, 1718-as egyházlátogatásakor már állt az új Keresztelő Szent János-templom. 1752-ben megalapították a dicmo gornjei plébániát, melynek székhelye Krušvar lett. Az új plébánia szolgálatát 1858-ig a ferences atyák végezték. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 548, 1910-ben 744 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett, de lakói a partizánok oldalán harcoltak. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 490 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
548 597 553 667 762 744 769 832 793 822 841 750 685 476 481 490

Nevezetességei[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a temetőben áll. A mai templom a 18. század elején épített régi templom helyén épült 1752-ben helyi faragott kövekből. Hosszúsága tizenhat, szélessége hat és fél méter, magassága öt méter. Egyhajós épület négyszögletes apszissal. A homlokzat feletti harangtoronyban három harang található. Az apszis oldalfalain szűk, félköríves ablakok láthatók ugyanilyen, de nagyobb ablakok találhatók a hajó oldalfalain. A templomot 1980-ban teljesen felújították. Ennek során új tetőfedést kapott, kicserélték a régi, nedves belső vakolatot, új kórust építettek, új padokat helyeztek el, kívül pedig a kőtömböket cementtel öntötték ki. A homlokzaton a bejárat mellett két szűk ablak, felette pedig Keresztelő Szent János fehér kőből faragott domborműve látható. A harangtorony alatt kis rozetta található. A felújításig a templomnak két oltára volt. A főoltár Keresztelő Szent Jánosnak, a márvány mellékoltár Szűz Máriának volt szentelve rajta a Boldogasszony szobrával. A felújítást követőn a templom egy új szembemiséző oltárt és a Szűz Mária oltárral szemben egy új Jézus Szíve oltárt kapott.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]