Ugrás a tartalomhoz

Mijaca

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mijaca
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrgorac
Jogállásfalu
Irányítószám21276
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség30 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság514 m
Terület4,45 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 17′ 17″, k. h. 17° 19′ 09″43.288162°N 17.319266°EKoordináták: é. sz. 43° 17′ 17″, k. h. 17° 19′ 09″43.288162°N 17.319266°E
SablonWikidataSegítség

Mijaca falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 23, közúton 41 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a hercegovinai határ melletti hegyvidéken fekszik. Délről a Dobriševica- (más néven Mijačko) hegy védi. Területének több mint kilencven százaléka legelő és erdő. Több településrészből áll (Kurilji, Grljušići, Vlaka, Draga, Donje Rose), melyek az itt lakó családok neveit viselik.

Története

[szerkesztés]

Mijaca területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket a templom közelében található halomsír is igazolja. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. A légvonalban 7 km-re délre fekvő Prapatnicén a Vukojević-ház mellett az egész Vrgorska krajina legnagyobb kora középkori temetője található. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1696 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak.

Mijaca a török uralom végével a 17. század végén 1696 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakói kezdetben a zavojanei, 1922-től a stiljai, 1955-től a poljica kozičkai plébániához tartoztak. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 167, 1910-ben 265 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején Mijaca arányaiban a legnagyobb veszteséget szenvedte el térség települései közül. A kis faluból 23 horvát katona esett el a háborús frontokon. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 95 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
167 0 174 220 254 265 306 360 407 448 465 394 298 163 126 95

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 19. század végén épült hazai faragott kövekből. Hosszúsága 14, szélessége 7 méter. Homlokzatán egykor körablak, tetején pedig pengefalú harangtorony volt, mely mintegy harminc évvel ezelőtt leomlott. Ezután a homlokzat elé betonból új, piramis záródású harangtornyot építettek, melyben két harang található. A harangtorony elülső oldalára toronyórát szereltek. A félköríves apszisban áll a főoltár a Nagyboldogasszony szobrával. Eléje az új liturgikus előírások szerint kőből szembemiséző oltárt emeltek. A falmélyedésekben Szent Miklós és Szent Antal szobrai láthatók.
  • A templom közelében ókori halomsír található.

Kultúra

[szerkesztés]

A településen a Nagyboldogasszony honismereti egyesület (Zavičajna udruga Velike Gospe) működik.

Oktatás

[szerkesztés]

A településen négyosztályos alapiskola működik

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)