Mijaca
| Mijaca | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrgorac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21276 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 30 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 514 m |
| Terület | 4,45 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 17′ 17″, k. h. 17° 19′ 09″Koordináták: é. sz. 43° 17′ 17″, k. h. 17° 19′ 09″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mijaca falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 23, közúton 41 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a hercegovinai határ melletti hegyvidéken fekszik. Délről a Dobriševica- (más néven Mijačko) hegy védi. Területének több mint kilencven százaléka legelő és erdő. Több településrészből áll (Kurilji, Grljušići, Vlaka, Draga, Donje Rose), melyek az itt lakó családok neveit viselik.
Története[szerkesztés]
Mijaca területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket a templom közelében található halomsír is igazolja. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. A légvonalban 7 km-re délre fekvő Prapatnicén a Vukojević-ház mellett az egész Vrgorska krajina legnagyobb kora középkori temetője található. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1696 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak.
Mijaca a török uralom végével a 17. század végén 1696 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakói kezdetben a zavojanei, 1922-től a stiljai, 1955-től a poljica kozičkai plébániához tartoztak. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 167, 1910-ben 265 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején Mijaca arányaiban a legnagyobb veszteséget szenvedte el térség települései közül. A kis faluból 23 horvát katona esett el a háborús frontokon. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 95 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 167 | 0 | 174 | 220 | 254 | 265 | 306 | 360 | 407 | 448 | 465 | 394 | 298 | 163 | 126 | 95 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 19. század végén épült hazai faragott kövekből. Hosszúsága 14, szélessége 7 méter. Homlokzatán egykor körablak, tetején pedig pengefalú harangtorony volt, mely mintegy harminc évvel ezelőtt leomlott. Ezután a homlokzat elé betonból új, piramis záródású harangtornyot építettek, melyben két harang található. A harangtorony elülső oldalára toronyórát szereltek. A félköríves apszisban áll a főoltár a Nagyboldogasszony szobrával. Eléje az új liturgikus előírások szerint kőből szembemiséző oltárt emeltek. A falmélyedésekben Szent Miklós és Szent Antal szobrai láthatók.
- A templom közelében ókori halomsír található.
Kultúra[szerkesztés]
A településen a Nagyboldogasszony honismereti egyesület (Zavičajna udruga Velike Gospe) működik.
Oktatás[szerkesztés]
A településen négyosztályos alapiskola működik
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Vrgorac város hivatalos oldala (horvátul)
- Vrgorac város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Poljica Vrgorska (horvátul)
További információk[szerkesztés]
Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)
