Brela

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Brela
Brela látképe
Brela látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségBrela
Jogállás falu
Polgármester Stipe Ursić
Irányítószám 21322
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség1575 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság28 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brela (Horvátország)
Brela
Brela
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 22′ 00″, k. h. 16° 55′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 22′ 00″, k. h. 16° 55′ 45″
Brela weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brela témájú médiaállományokat.

Brela (1981-ig Donja Brela, olaszul: Brella) falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 42, közúton 50 km-re délkeletre, Makarskától légvonalban 11, közúton 14 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában a Biokovo-hegység alatt, a Makarskai tengerpart északnyugati részén, a 8-as számú Adria-parti főút mentén fekszik. A község települései Brela és Gornja Brela. Brelának a főút mentén északra és délre is több településrésze van, melyek közül a legnagyobbak Soline és Donje Selo. Gornja Brela a községközponttól 7 km-re az ún. Zabiokovlján a tengerpartról Zadvarje és Šestanovac irányában menő út mentén található. A Biokovo natúrpark terültéből mintegy 20 négyzetkilométert ölel fel. Brela strandjai közül három is ( a Punta Rata, a Berulia és a Stomarica) viseli a nemzetközi rangot jelentő kék zászlót. A Punta Ratát (Dugi rat) 2004-ben a Forbes magazin a világ legszebb strandjai közé választotta.

Története[szerkesztés]

Területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ezt igazolják az itt található halomsírok és erődített települések maradványai. Az első ismert itt élt nép az illírek egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Innen könnyen ellenőrizni tudták a környező vidéket. Többségük állattartással foglalkozott, kisebb részük pedig földművelésből élt. A rómaiak az i. e. 3. században érkeztek ide először, de csak hosszú ideig tartó harcok után hódították meg ezt a vidéket, melyek az i. e. 156. évtől egészen 9-ig tartottak. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után Dalmáciára békésebb idők következtek, mely időszak 378-ig a népvándorlásig tartott. Időközben az illír lakosság nagy gazdasági fejlődésen ment át és romanizálódott. A római jelenlét bizonyítéka a Soline településrészen feltárt temető és villagazdaságok alapfalai. A közelében a tengerben talált leletek alapján megállapítható, hogy az itteniek elsősorban borral és olajjal kereskedtek, melyet Itáliába, Görögországba és keletre szállítottak. Az ókorban itt haladt át a Salonából Naronába vezetó római út.

A mai horvátok ősei a 7. században az avar hódítás után érkeztek ide és 925-ben megalapították királyságukat. A település első írásos említése Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnak a birodalom kormányzásáról 950 körül írt művéből származik, mely „Beroyllia” néven említi az akkori Pagania, azaz a Cetina és a Neretva közötti terület négy erődítménye egyikeként. A nevet a horvát „vrelo” főnévből származtatják, amely forrást jelöl és Brelában több víz alatti forrás is található, ami 20 méterrel a víz felszíne alatt ömlik a tengerbe. A Horvát Királyság uralma kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a 12. század elején a horvát-magyar királyok fennhatósága alá került. Nevének latin képzős változata szerepel 1315-ben „Brolanenses” alakban Šubić György gróf egyik Klisszában kelt oklevelében. 1326-ban ez a terület Kotromanić István, majd 1357 és 1382 között I. Lajos magyar király uralma alatt állt. Ezt követően I. Tvrtko bosnyák király foglalta el, később a Horvátiak és a Kosača hercegi család birtoka. A brelai plébániát valószínűleg a 14. vagy a 15. században alapították, ugyanis ebből az időből származik a település régi plébániatemploma, mely Brela Gornjin 572 méteres magasságban áll. Az addig egységes brelai plébánia csak 1963-ban vált szét alsó- (donjobrelanska) és felsőbrelai (gornjobrelanska) plébániára. Brela neve a 15. és 17. század közötti latin, olasz és török nyelvű forrásokban Bercla, Brehle, Breglie, Brehlia, Brechlia, Brechglia és Brehgli alakban szerepel. A 16. századig Brela egységes település volt, 1571-ben tűnik fel először a "Breglie piccolo" és "Breglie grande", azaz Kis- és Nagybrela elnevezés. A 16. század végén pedig már "Brehlia superior et inferior" azaz felső- és Alsóbrela néven szerepel. Ennek horvát alakja a 17. század végén tűnik fel "Brehgli Dolgni" és "Brehgli Gorgni" néven, mely megfelel a mai tengerparti Donja Brelának és a hegyvidéki Gornja Brelának..

Brela 1476-ban török uralom alá került. A török uralom idején a gyakori háborúk miatt lakossága a közeli szigetekre vándorolt ki. A közeli Zadvarje (Duare) várának felszabadításával együtt 1684. április 21-én Brela is felszabadult a több mint kétszáz éves török uralom alól és a Velencei Köztársaság része lett. Ezt követően Zabiokovlja és Hercegovina vidékéről új keresztény lakossággal telepítették be. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A francia uralom alatt épült meg a Neviste és Brela Gornji - Poletnica közötti átjárón átvezető út, mely Makarska vidékét Zabiokovljával kötötte össze. A településnek 1857-ben 523, 1910-ben 1044 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Brela 1993-ban lett önálló község, addig Makarska községhez tartozott. 2011-ben a településnek 1575 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
523 755 584 759 901 1.044 1.342 1.061 1.160 1.224 1.241 1.305 1.366 1.483 1.618 1.575

(1981-ig Donja Brela néven. 1869-ben és 1921-ben Gornja Brela lakosságát is ide számították.)

A Szent István plébániatemplom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent István első vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1891-ben épült a temető területén. Korábban két templom is állt a helyén. Az első még a középkorban épült és 1626-ban Kačić püspök említi először a Szentszéknek írt egyik jelentésében. A török alóli felszabadulás után ezt a kis templomot lebontották és 1705-ben helyére új, nagyobb templomot építettek. A népesség növekedése következtében azonban ez a templom is szűknek bizonyult és 1770-ben Blašković püspök elrendelte meghosszabbítását. Ezt a templomot 1887-ben a mai templom építése előtt bontották le. A templom faragott kövekből épült, homlokzatán egykor két harang számára kialakított harangtorony volt. A Rózsafüzér királynője oltárt a régi templomból hozták át, a Szűzanya szobrát pedig 1825-ben vásárolták Velencében. A Szent István oltár 1890-ben épült rajta a szent fából faragott szobrával, valamint Szent János és Szent Pál apostolok vászonra festett képével, mely Antonia Zuccara alkotása. A carrarai márványból készített főoltár építése 1897-ben fejeződött be, a spliti Josip Barišković alkotása. A templomot 1897-ben szentelte fel Nakić makarskai püspök. Az új harangtorony építését 1966-ban fejezték be, 1973-ban pedig átrendezték a liturgikus teret. A torony építésével a templom három méterrel hosszabb lett, így ma 34 méter hosszú és 11 méter széles. Felújítása 1995-ben történt.
  • A Győzelmes boldogasszony (Gospe od Pobjede) vagy más néven Diadalmas boldogasszony (Gospe od Slavodobića) templom 1715-ben épült barokk stílusban. Fogadalmi templom, melyet a nép a Sinjnél a török ellen aratott nagy győzelem emlékére épített. A templom kereszt alaprajzú, a 9 méter magas harangtorony a kereszt jobb száránál helyezkedik el. Homlokzatán nyolcágú rózsaablak, felette az oromzaton kőkereszt látható. Búcsúnapját a Kármelhegyi boldogasszony ünnepén tartják.
  • A Szent György templom a gornja kričkai településrészen épült 1906-ban az 1768 körül épített régebbi templom helyén. Mai harangtornyát 1934-ben építették. Az oltár antependiumát a régi Szent István templomból hozták át. Szent György szobra Jure Medić ajándéka 1907-ből.
  • A plébániaház közelében álló Szent Rókus kápolnát felirata szerint 1856-ban építették. Homlokzatán kis harangtorony áll egy harang számára kialakítva. Szent Rókus szobra az oltár mögötti falmélyedésben áll. A kápolnát útszélesítés miatt 1993-ban mai helyére kellett áthelyezni. 1993-ban Szent Rókus ünnepén szentelte fel Jurić érsek a falu régi lelkipásztora Ante Soljanić emlékére.
A Stomarica-strand a kikötővel.
  • A solinei Filipović-háznak a részét képezi az a két erődtorony, melyeknek török támadás idején a lakó mellett védelmi funkciói is voltak. Támadás esetén a környék lakói ide húzódtak vissza.
  • A település feletti Biokovo-hegység legrégibb görög elnevezése Adrion volt. Területét 1981-ben natúrparkká nyilvánították. Legmagasabb pontja az 1762 méteres sv. Jure azaz Szent György-csúcs. A hegységben 2274 féle növényfaj található, köztük számos ritkaság, melyek közül a leghíresebb a „Biokovsko zvonce” (Biokovo harangocskái). Területén 16 és fél hektáron található a Kotisina botanikuskert, melynek alapítója Jure Radić atya mintegy háromszáz védett mediterrán és hegyvidéki növényfajt gyűjtött itt össze.
  • A Biokovo egyik stratégiai jelentőségű sziklaszirtjén egy ivóvízforrás közelében építették a védelmi célokat szolgáló Hercegova tornyát.
  • Poletnica tornya történelmi jelentőségű hely. Egy a 16. és 17. században épített torony található itt, melyet számos török elleni csatározás során említenek. Az egyik ilyen összecsapásban itt lelte halálát Arapović Hasszán aga, melyet népi balladában is megénekeltek.
  • Neviste nevű településrészén található egy érdekes természeti képződmény Neviste sziklája, mely a hozzá fűződő legenda szerint nem más, mint egy kővé vált fiú és lány.
  • Brela felett a Biokovo-hegységben található a "Biokovsko oko"nak azaz Biokovo szemének nevezett lyukas szikla. A szikla nyílásán átnézve látható egész Brela és tengerpartja.
A község jelképe a Brela-kő
  • A Punta rata (Dugi rat) nevű strandot 2004-ben a Forbes magazin a világ legszebb strandjai közé választotta. Európában az első, a világon a hatodik helyre sorolta. A strand előtt a tengerben található a község jelképe és fő látványossága a Brela-kő (Kamen Brela), egy a tengerből kiemelkedő szikla, melyen növényzet is található.
  • A búvárok egyik legkedveltebb merülő helye a száz méteres meredek sziklafal alatti Vrulja, ahol a mélységben valószínűleg a Cetina folyó egyik föld alatti ága ömlik a tengerbe. A sós- és az édesvíz keveredése hatalmas halrajok szaporodási helye. 27 méteres mélységben egy barlang is található itt.

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság fő megélhetése forrása hagyományosan a földművelés, állattenyésztés és a halászat volt. A teraszosan kialakított földeket általában kapával, néha szántással művelték. Főbb terményeik a búza, az árpa, a burgonya és a bab. A gyümölcsfélék közül pedig a szőlő, a meggy, az olívabogyó és a belőlük előállított bor, pálinka, illetve olaj voltak, melyeket a piacokon értékesítettek. A brelaiak híres hajósok és tengerészek is voltak, szinte nem volt olyan család amelynek ne lett volna hajós tagja. Az egykori hajóflotta hajói mára turistahajókká alakultak át, a lakosság pedig szinte kizárólag a turizmusból él. Néhányan még foglalkoznak szőlő- és olajbogyó termesztéssel is.

Oktatás[szerkesztés]

Az oktatás kezdetei Nikola Bjanković makarskai püspök nevéhez fűződnek, aki Solinén már 1710-ben megalapította az első iskolát, mely egyszerre nyújtott alap-, közép- és felsőfokú képzést is. Az iskola 1853-ig működött és főként egyházmegyés papokat képzett, melyekre a püspökségnek nagy szüksége volt. Amikor a közeli Baška Vodán 1845-ben megnyílt a népiskola a brelai fiatalok is oda jártak. Az első brelai fiúiskola 1867-ben nyílt meg, az állami iskola pedig 1895-ben. Gornja Brela első alapiskoláját 1907-ben alapították.

Kultúra[szerkesztés]

A helyi kultúra fejlesztésében a község sokat köszönhet plébánosainak. Közülük is kiemelkedik Ante Soljanić atya akinek lelkipásztori szolgálata 1927 és 1963 között zajlott. Soljanić atya plébánosként a brelai közösségi élet fő szervezője volt. Megalapította a turisztika egyesületet, melynek első elnöke lett, fúvószenekart, gyermek- és felnőtt énekkart, állattenyésztő egyesületet alapított. Felépíttette a gornja brelai új plébániatemplomot, felújíttatta a Szent Miklós templomot, de nevéhez fűződik a Szent György, a Kármelhegyi boldogasszony és a Szent István templom környezetének rendezése is. Az első volt a községben aki autóval rendelkezett, melyet pasztorális tevékenységéhez használt, de övé volt az első rádió is, mely köré gyűlve a helyiek először értesülhettek ily módon a nagyvilág híreiről.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]