Gornje Sitno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornje Sitno
Gornje Sitno látképe a Mosor-hegységgel.
Gornje Sitno látképe a Mosor-hegységgel.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSplit
Jogállás falu
Irányítószám 21251
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség392 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság572 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornje Sitno (Horvátország)
Gornje Sitno
Gornje Sitno
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 31′ 00″, k. h. 16° 36′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 31′ 00″, k. h. 16° 36′ 30″

Gornje Sitno település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Splithez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Split központjától légvonalban 13, közúton 20 km-re keletre, a Mosor-hegység lábánál fekszik.

Története[szerkesztés]

Sitno a középkorban a Poljicai Köztársaság egyik kantonát képezte. Plébániáját 1495-ben említik először, mely azt jelenti, hogy már a középkorban Poljica középső részének egyik plébániája volt. Gardazori érsek 1625-ben tett egyházlátogatáskor írja, hogy plébániája a török uralom idején is végig fennállt. Ekkor a sitnoi plébániában kétszáz lelket számláltak. Plébániatemploma a Szent Kelemen plébániatemplom volt, mely a mai Sitno Gornjén áll. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. 1807. június 5-én Stobreč határában zajlott az a csata, melyben a Marmont tábornok vezette francia csapatok véget vetettek a 13. század óta létező Poljicai Köztársaságnak. Ez egyúttal a Poljicai Köztársaság megszűnését jelentette. I. Napóleon francia császár lipcsei veresége után, 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 519, 1910-ben 181 lakosa volt. 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1921-ben a régi sitnoi plébániát két részre, Sitno Donjéra és Sitno Gornjéra osztották fel. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 392 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
519 578 104 716 191 181 462 406 203 206 138 350 305 297 346 392

(1857-ben, 1869-ben, 1890-ben, 1921-ben és 1931-ben az adatok Split egy részének lakosságát is tartalmazzák.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a falun kívül, a Dubravára vezető út felett, a Klanacon áll. Érdekes elrendezésű épület, nyolcszögű apszissal, felette kupolával, melyből a templomhajót építették ki. 1625-ben Garzadori érsek látogatásakor ezt a templomot Mindenszentek kápolnaként említi, ami azt jelenti, hogy az épületet csak később bővítették. A hajó északi oldalán oldalkápolna található, amelyet sekrestyeként használnak. A hajó végében található a kórus, a padozatot kőlapok fedik. A déli kapuzat fölött az 1713-as évszám látható, bevésve. A templom tetejére kőkeresztet helyeztek, melyre glagolita jelekkel az 1742-es évszámot vésték. A homlokzat közepén körablak látható, amelyet kőkereszt díszít. A homlokzat felett magasodik a pengefalú harangtorony, melyben ma két harang van. 1625-ben, 1682-ben, de még a 18. században is valamennyi egyházi vizitáció Mindenszentek templomot említ. A főoltár képe is a Mindenszenteket ábrázolta, és ez az oltárkép a mai napig fennmaradt. A főoltáron kívül két mellékoltár volt, amelyek közül az egyik képén Szent Kozma, a másikon pedig Szent Lukács volt látható. Szent Lukács kultusza az idők folyamán annyira növekedett, hogy végül a templomot is az ő templomaként tisztelték. A templom külső kinézetét tekintve nagyobb méretű másolata a jóval régebbi Szent Kelemen-templomnak.
  • Gornje Sitno és Dubrava határán áll a régi plébániatemplom, melyet Szent Kelemen tiszteletére szenteltek. 1921-ig ez volt a település plébániatemploma. Az épületet hosszú története során többször is átépítették. Legrégibb része dongaboltozatos a hajó, amely a 12. századból származik. Ezt a legrégibb templomot a 14. században bővítették úgy, hogy elől nyitott előteret, az északi oldalon pedig egy kisebb előteret építettek hozzá. A 15. század elején az épületet gótikus stílusban magasították és a bejárathoz lépcsőkön lehetett felmenni. Ezzel egyidejűleg a templom a spliti székesegyház mintájára nyolcszögletes, kupolás szentélyt kapott. A homlokzatra gótikus pengefalú harangtorony épült, melyben egy harangot helyeztek el. Az épületet 1968-ban védett kulturális emlékké nyilvánították.
  • A falu központjában áll a Szent Rókus-kápolna, amely 1975-ben épült a korábbi kápolna helyén. A régi kápolna valószínűleg 19. századi volt. Szent Rókus szobrát Josip Perica donje sitnói plébános hozta a második világháború idején a romos spliti Szent Rókus-templomból.
  • A Szent Miklós-kápolna a falutól négy kilométerre áll, nyugatra. 1912-ben építették a régi kápolna helyén. A II. világháború idején elpusztult és 1990-ben építtette újjá Pavić plébános.
  • A Szent Kozma és Damján-kápolna a falutól három kilométerre nyugatra egy hegyen áll. A régi kápolnát már 1625-ben említi Garzadori érsek. Az olasz megszálló csapatok rombolták le, 1943-ban. 1994-ben a régi helyén építtette újjá Pavić plébános. Érdekesség, hogy az újjáépítéshez a horvát haditengerészet egyik harci helikopterét is igénybe vették.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]