Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont
Marmont francia marsall, Raguza első hercege
Marmont francia marsall,
Raguza első hercege
Született 1774
Blason de la ville de Châtillon-sur-Seine (21).svg Chátillon-sur-Seine
Franciaország
Meghalt 1852
Velence
Sírhely Châtillon-sur-Seine
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Fegyvernem tüzérség
Rendfokozata tábornok, a francia császárság marsallja
Csatái forradalmi háború
napóleoni háborúk
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • A Francia Császárság marsalljainak listája
  • Grand Cross of the Royal and Military Order of Saint Louis
  • Knights of the Order of the Holy Spirit
  • Knight in the order of Saint-Michel
  • Maréchal de France
  • A Diadalívra gravírozott névlista
  • Order of St. Alexander Nevsky
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont témájú médiaállományokat.

Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont (Chátillon-sur-Seine (Côte-d’Or), 1774. július 20.Velence 1852. március 2.) francia marsall (1809), a napóleoni háborúk hadvezére, Raguza hercege (1808), a főnemesi ház tagja (1814).

Élete és pályafutása[szerkesztés]

A francia tüzérségbe lépve Toulon ostrománál ismerkedett meg Bonaparte Napóleonnal, akinek lelkes hívévé vált. Mint annak hadsegéde részt vett az 17961797-es itáliai hadjáratban, 1798-ban Egyiptomba kísérte es 1799-ben vele együtt tért haza és híven támogatta a direktórium megbuktatásában.

1807-ben Napóleon császár a Raguzai Köztársaság védelmére küldte. Október 31-én megverte az osztrákokat Castelnuovo mellett. Érdemeiért a Raguza hercege címet kapta. Az 1809-es hadjáratban a znaimi csatában (július 10.) győzte le az osztrákokat, miért a császár még a harctéren marsallá nevezte ki. Szintén részt vett a magyar nemesi felkelő sereg leverésével végződő győri csatában is. Ezután 18 hónapon át (1809. október 8. – 1811 januárja között) az újonnan megszerzett Illír tartományok első francia főkormányzója volt Laybachban. 1811-ben Portugáliába ment Masséna helyébe fővezérnek, 1812. július 22-én Wellingtontól Salamanca mellett vereséget szenvedett és súlyosan megsebesült.

Részt vett ezután az 1813–1814-es hadjárat összes ütközeteiben, s utoljára Párizs keleti oldalát védte (1814. március 31.) a szövetségesekkel szemben. De kapitulációra kényszerült, és alkudozásba bocsátkozott a szövetségesekkel Napóleon kisfiának, a római királynak érdekében. Ezért Napóleon később árulással vádolta, bár igazságtalanul. A Bourbon-restauráció alatt összes méltóságait megtarthatta, de visszavonultan élt. A júliusi forradalom kitörésekor, 1830. július 26-án X. Károly király rábízta a párizsi 1. hadosztály parancsnokságát, de Marmont nem tudta magát tartani a forradalmárokkal szemben, és július 29-én este megfogyatkozott csapataival kivonult Párizsból. X. Károlyt a száműzetésbe is követte. Utolsó éveit Bécsben és Velencében töltötte.

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]