Laktac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Laktac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségHrvace
Jogállás falu
Irányítószám 21233
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség2 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság460 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Laktac (Horvátország)
Laktac
Laktac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 51′ 10″, k. h. 16° 32′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 51′ 10″, k. h. 16° 32′ 00″

Laktac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 39, közúton 58 km-re északra, Sinjtől 24 km-re, községközpontjától 18 km-re északnyugatra, a Peruča-tó keleti partja felett, a Dinári-hegység lábánál, a Debelo-hegy alatt fekszik.

Története[szerkesztés]

A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace vidékét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság, köztük több száz pravoszláv család érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. A 18. század folyamán a lakosság éhínségnek és járványoknak is ki volt téve. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 164, 1910-ben 291 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1950-es években lakosság nagy része az egzisztencia megteremtése érdekében nagyobb városokba vándorolt ki. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik, ekkor lakosságának 80 százaléka szerb nemzetiségű volt, akik csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg, ekkor teljes lakossága elmenekült. Lakossága 2011-ben mindössze 2 fő (Nikola és Stana Vinčić) volt, akik visszatértek elhagyott falujukba.[2]

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
164 0 7 204 257 291 0 282 275 321 163 121 123 124 0 2

(1869-ben és 1921-ben lakosságát Dabarhoz számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A településtől északnyugatra a Peruča-tó keleti partján vezető út mentén, de már a szomszédos Koljane területén található a dragovići pravoszláv monostor. A monostort valószínűleg 1395-ben emelték. A török 1480-ban elpusztította és elűzte a szerzeteseket. Ezután a romok húsz évig magányosan álltak, majd újjáépítették őket. 1590-ben a török támadások hatására a szerzetesek újra elhagyták és Magyarországra, a Tolna megyei Grábócon felépített pravoszláv kolostorukba menekültek. 1694-ben Nikodim Busović püspök felszólítására visszatértek és az épületeket újjáépítették. Négy évvel később azonban újra el kellett hagyniuk a monostort és Bribirben leltek menedékre. A karlócai béke után 1699-ben a térség velencei uralom, alá került a szerzetesek újra visszatérhettek. Az instabil talaj és a nedvesség miatt azonban a monostort már új helyen, a Vinogradinak nevezett helyen építették fel újra. A monostor új templomát 1777-ben kezdték építeni, de az építés csak 1866-ban fejeződött be. Felszentelése 1867. augusztus 20-án történt. A Peruča-tó vízzel való feltöltése során 1954-ben az egész épületegyüttest elárasztották és ma csak alacsony vízállás esetén láthatók a falak maradványai. Az 1960-as években a régi kolostor helyétől délkeltre fekvő magaslaton újra felépítették. A monostornak gazdag könyvtára és kincstára van.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]