Žrnovnica (Split)
| Žrnovnica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Split |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21251 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3279 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 68 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 31′ 16″, k. h. 16° 33′ 32″Koordináták: é. sz. 43° 31′ 16″, k. h. 16° 33′ 32″ | |
| Žrnovnica weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Žrnovnica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Žrnovnica település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Splithez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Split központjától légvonalban 9, közúton 11 km-re keletre, a Mosor-hegység déli része alatti átjáróban, Perun-hegy északnyugati oldalán, a Žrnovica-patak mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek alapján a falu területén már a kőkorszakban éltek emberek. Ezt igazolja az a kőkés, melyet Gračić nevű településrészén találtak. A római kori itteni életről a Gračićon, Krilovačon, Brnikon és a Žrnovičko poljén talált leletek tanúskodnak. A Poljicai Köztársaság történetírói szerint Diocletianus római császár idejében Gračićon vadászház állt, mely ugyanabból az anyagból épült mint a császár spliti palotája. A falu a patakról, az pedig a rajta épített malmokról (horvátul: žrvanj) kapta a nevét. A „žvanj” a két őrlőköves malmoknak a neve volt. A két kő közül az alsó mozdulatlan volt, míg a faállványon rögzített felső kő körbe forgott. Žrvanj volt magának a malomkőnek a neve is. Žrnovnica első írásos említése 1080-ban történt. Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma 1178-ban szerepel először írásos forrásban. A középkor végén már több alkalommal is említik a települést. 1352-ben említik először a falu alatti sótelepet. Kedvező fekvése, termékeny mezeje, malmai és sótelepe vonzó volt a birtokosok számára ezért ebben az időszakban többször volt helyszíne birtokvitáknak és összetűzéseknek Split, Omiš, Klissza városai, valamint a spliti érsekség, a káptalan, majd később a velenceiek és a törökök között. A 15. században falvak csoportja állt itt. Plébániáját 1495-ben említik először. A török kilenc évvel Bosznia elfoglalása után 1472-ben támadta először a települést. A ciprusi háború idején 1571 és 1573 között Žrnovica több Split környéki faluval és Poljicával együtt török kézre került. Ezt követően védelmére toronyvárat emeltek. A torony három emeletes volt és a 17. században ura Ahmed solini bég volt. Egyaránt szolgált lakóhelyként és várként is. 1600-ban Kamen török parancsnokának Mustajbégnek a jelentése szerint a vár száz főnyi fegyverforgató harcossal rendelkezett. 1648-ban Kamen eleste után őrsége a várat feladta, így harc nélkül került velencei kézre. A kandiai háborút lezáró békében 1669-ben Žrnovica mégis török kézen maradt és csak 1684-ben szabadult fel végleg. Ezt követően új lakosság települt be és lakossága lényegesen megnövekedett. Újjáalapított plébániáját 1687-ben említik Cosmi érsek. 1711-ben Cupilli érsek egyházlátogatása során megemlíti, hogy templomának oltárán nincs szentségtartó és az épületet sem hozták még rendbe. Ebből a szakemberek arra következtetnek, hogy az új plébániatemplom ekkor még építés alatt volt. 1725-ben felépítették Mária mennybevétele tiszteletére szentelt templomát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 569, 1910-ben 1153 lakosa volt. 1901-ben megépült a Štrozanacot Žrnovnicával összekötő első makadámút. Az első postahivatal 1910-ben nyílt meg a településen. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941. május 18-án Olaszország része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1961-ben megnyitották a településre vezető első aszfaltozott utat, az 1970-es években pedig megtörtént a falu útjainak aszfaltozása is. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A 20. század második felétől lakosságának száma megtöbbszöröződött, mely elsősorban Split közelségének köszönhető. 2011-ben a településnek 3222 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 569 | 634 | 706 | 804 | 1.028 | 1.153 | 1.254 | 1.505 | 1.350 | 1.025 | 1.037 | 1.785 | 1.967 | 2.274 | 2.524 | 3.222 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] a középkori Szűz Mária templom helyén épült, melyet 1178-ban említenek először. 1363-ban, 1450-ben és 1451-ben is említik. 1495-ben már plébániatemplom volt. 1516-ban megemlítik, hogy nagy költséggel újjáépítették, mivel félő volt hogy összedől. Nem tudni, hogy a török időket hogyan vészelte át, de szükséges volt megújítása. 1687-ben már a mai titulusával, plébániatemplomként említik. Ezt a régi templomot a 18. század elején lebontották és a helyére építették a mai templomot. A régi épületből csak az apszis maradt meg. A plébánia sematizmusa szerint a mai templom 1727-ben lett készen. 1711-ben Cupilli érsek egyházlátogatásakor még építés alatt állt, belső tere még rendezetlen volt. Apszisa, mely a középkori templom maradványa gótikus boltozatú, míg a hajó mennyezete sík. A bejárat felett nagy körablak látható, felette az oromzaton kőkereszt áll. A hajó északi oldalán levő bejárat felett az 1877-es évszám látható bevésve, valószínűleg a bejárat kialakításának dátuma. A keleti falon kis négyágú rozetta látható, melyet valószínűleg a régi templomról raktak át. A templom körül domborműves régi sírköveket találtak, melyeket a templom falába építettek be. A nagy barokk oltár márványból készült, rajta Mária mennybevitelét ábrázoló festménnyel. Az oltár elé 1980-ban építették a szembemiséző oltárt és ekkor készült a beton kórus is a régi, fából épített kórus helyett. A bal oldali mellékoltár márványból készült, rajta Máriát ábrázoló szoborral. A hajó jobb oldalán szintén Mária-oltár áll rajta Mária mennybevitelét ábrázoló 19. századi festménnyel. A templom északkeleti oldalán áll a kőből épített, piramis alakú toronysisakkal fedett harangtorony. A templomot 1975-ben kulturális műemlékké nyilvánították.
- A gračići Szent Mihály templom[5] a 13. és 14. század fordulóján szabálytalanul faragott kövekből épült román-gótikus stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal. A homlokzat feletti kis harangtoronyban egy harang látható. Az épületet kőlapokkal burkolták. Homlokzatán halpikkely mintával díszített ókori kőtöredék van befalazva. A belső falakat három, falazott árkáddal tagolták, míg az árkádok sarkai pilonokra támaszkodnak. A hajó gótikus boltozattal fedett, az apszis felett pedig dongaboltozat látható. A falazott oltár az apszist teljes szélességében lezárja, az oltár lapján pedig egyetlen kőből faragták. Az oltár felett sekély mélyedés van kialakítva az oltárkép számára. A templom körül római téglák töredékeit találták, mely arra enged következtetni, hogy ezen a helyen már akkor is szakrális épület állt. A templomot a török időkben sem rombolták le, 1709-ben az egyházi vizitáció is megemlíti. 1960-ban kulturális műemlékké nyilvánították.
- A privori Szent Antal kápolnát a 18. században helyi mesterek építették. Falai vakoltak, első tere gótikus boltozattal fedett. Homlokzatán négyágú kőrozetta látható, felette kis barokk elemekkel díszített harangtoronnyal, benne egy haranggal.
- A Szent Fábián és Sebestyén fogadalmi kápolnát a II. világháború idején az olasz megszállók súlyosan megrongálták és ötven évig romos állapotban állt. Végül 1994-ben állították helyre. A kápolna valószínűleg a 18. században épült, de az eredeti épületből csak a harangtorony, a harang és egy négyágú kőrozetta maradt fenn. Az épületet néhányan késő középkori eredetűnek tartják.
- A Žrnovnica folyón található a "Benzonova" vagy "Antonicina" nevű malom.[6] A malom kanalas típusú, melyből kettő van még ma is használatban, ami ritkaság Dalmáciában, ahol régen körülbelül tizenhét volt. A vizet árok és csatorna szolgáltatja. Mészhabarccsal kötött faragott kőből épült. A kőkeretes bejárati ajtó a déli oldalon található, egy fából készült egyszárnyú ajtóval. Az egyik ablak a déli, a másik a nyugati oldalon található.
- Korešnica és Podstrana településeket a Žrnovnica folyón kőhíd[7] köti össze. Ami a felépítést, a híd elemeit, az építés idejét és az építészeti megjelenést illeti más, a 19. században Dalmáciában épített hidakhoz kapcsolódik.
Kultúra[szerkesztés]
- A településen 1911-ben alapított fúvószenekar működik. Két énekkara a Klapa Žrnovnica és a Klapa Sv. Florijan.
- 1966-ban a plébániatemplom közelében kegyesrendi kolostort építettek. A szerzetesek a plébánia pasztorális munkájában segédkeznek és templomi énekkart vezetnek. A kolostornak saját házi kápolnája van.
Sport[szerkesztés]
A település labdarúgó egyesülete az NK Mosor.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5345.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5458.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5122.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6305.
Források[szerkesztés]
- Zrnovnica.hr - a település weboldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
