Žrnovnica (Split)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Žrnovnica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSplit
Jogállás falu
Irányítószám 21251
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség3222 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság68 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Žrnovnica (Horvátország)
Žrnovnica
Žrnovnica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 31′ 15″, k. h. 16° 33′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 31′ 15″, k. h. 16° 33′ 30″
Žrnovnica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Žrnovnica témájú médiaállományokat.

Žrnovnica település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Splithez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Split központjától légvonalban 9, közúton 11 km-re keletre, a Mosor-hegység déli része alatti átjáróban, Perun-hegy északnyugati oldalán, a Žrnovica-patak mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek alapján a falu területén már a kőkorszakban éltek emberek. Ezt igazolja az a kőkés, melyet Gračić nevű településrészén találtak. A római kori itteni életről a Gračićon, Krilovačon, Brnikon és a Žrnovičko poljén talált leletek tanúskodnak. A Poljicai Köztársaság történetírói szerint Diocletianus római császár idejében Gračićon vadászház állt, mely ugyanabból az anyagból épült mint a császár spliti palotája. A falu a patakról, az pedig a rajta épített malmokról (horvátul: žrvanj) kapta a nevét. A „žvanj” a két őrlőköves malmoknak a neve volt. A két kő közül az alsó mozdulatlan volt, míg a faállványon rögzített felső kő körbe forgott. Žrvanj volt magának a malomkőnek a neve is. Žrnovnica első írásos említése 1080-ban történt. Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma 1178-ban szerepel először írásos forrásban. A középkor végén már több alkalommal is említik a települést. 1352-ben említik először a falu alatti sótelepet. Kedvező fekvése, termékeny mezeje, malmai és sótelepe vonzó volt a birtokosok számára ezért ebben az időszakban többször volt helyszíne birtokvitáknak és összetűzéseknek Split, Omiš, Klissza városai, valamint a spliti érsekség, a káptalan, majd később a velenceiek és a törökök között. A 15. században falvak csoportja állt itt. Plébániáját 1495-ben említik először. A török kilenc évvel Bosznia elfoglalása után 1472-ben támadta először a települést. A ciprusi háború idején 1571 és 1573 között Žrnovica több Split környéki faluval és Poljicával együtt török kézre került. Ezt követően védelmére toronyvárat emeltek. A torony három emeletes volt és a 17. században ura Ahmed solini bég volt. Egyaránt szolgált lakóhelyként és várként is. 1600-ban Kamen török parancsnokának Mustajbégnek a jelentése szerint a vár száz főnyi fegyverforgató harcossal rendelkezett. 1648-ban Kamen eleste után őrsége a várat feladta, így harc nélkül került velencei kézre. A kandiai háborút lezáró békében 1669-ben Žrnovica mégis török kézen maradt és csak 1684-ben szabadult fel végleg. Ezt követően új lakosság települt be és lakossága lényegesen megnövekedett. Újjáalapított plébániáját 1687-ben említik Cosmi érsek. 1711-ben Cupilli érsek egyházlátogatása során megemlíti, hogy templomának oltárán nincs szentségtartó és az épületet sem hozták még rendbe. Ebből a szakemberek arra következtetnek, hogy az új plébániatemplom ekkor még építés alatt volt. 1725-ben felépítették Mária mennybevétele tiszteletére szentelt templomát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 569, 1910-ben 1153 lakosa volt. 1901-ben megépült a Štrozanacot Žrnovnicával összekötő első makadámút. Az első postahivatal 1910-ben nyílt meg a településen. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941. május 18-án Olaszország része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1961-ben megnyitották a településre vezető első aszfaltozott utat, az 1970-es években pedig megtörtént a falu útjainak aszfaltozása is. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A 20. század második felétől lakosságának száma megtöbbszöröződött, mely elsősorban Split közelségének köszönhető. 2011-ben a településnek 3222 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
569 634 706 804 1.028 1.153 1.254 1.505 1.350 1.025 1.037 1.785 1.967 2.274 2.524 3.222

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a középkori Szűz Mária templom helyén épült, melyet 1178-ban említenek először. 1363-ban, 1450-ben és 1451-ben is említik. 1495-ben már plébániatemplom volt. 1516-ban megemlítik, hogy nagy költséggel újjáépítették, mivel félő volt hogy összedől. Nem tudni, hogy a török időket hogyan vészelte át, de szükséges volt megújítása. 1687-ben már a mai titulusával, plébániatemplomként említik. Ezt a régi templomot a 18. század elején lebontották és a helyére építették a mai templomot. A régi épületből csak az apszis maradt meg. A plébánia sematizmusa szerint a mai templom 1727-ben lett készen. 1711-ben Cupilli érsek egyházlátogatásakor még építés alatt állt, belső tere még rendezetlen volt. Apszisa, mely a középkori templom maradványa gótikus boltozatú, míg a hajó mennyezete sík. A bejárat felett nagy körablak látható, felette az oromzaton kőkereszt áll. A hajó északi oldalán levő bejárat felett az 1877-es évszám látható bevésve, valószínűleg a bejárat kialakításának dátuma. A keleti falon kis négyágú rozetta látható, melyet valószínűleg a régi templomról raktak át. A templom körül domborműves régi sírköveket találtak, melyeket a templom falába építettek be. A nagy barokk oltár márványból készült, rajta Mária mennybevitelét ábrázoló festménnyel. Az oltár elé 1980-ban építették a szembemiséző oltárt és ekkor készült a beton kórus is a régi, fából épített kórus helyett. A bal oldali mellékoltár márványból készült, rajta Máriát ábrázoló szoborral. A hajó jobb oldalán szintén Mária-oltár áll rajta Mária mennybevitelét ábrázoló 19. századi festménnyel. A templom északkeleti oldalán áll a kőből épített, piramis alakú toronysisakkal fedett harangtorony. A templomot 1975-ben kulturális műemlékké nyilvánították.
  • A gračići Szent Mihály templom a 13. és 14. század fordulóján szabálytalanul faragott kövekből épült román-gótikus stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal. A homlokzat feletti kis harangtoronyban egy harang látható. Az épületet kőlapokkal burkolták. Homlokzatán halpikkely mintával díszített ókori kőtöredék van befalazva. A belső falakat három, falazott árkáddal tagolták, míg az árkádok sarkai pilonokra támaszkodnak. A hajó gótikus boltozattal fedett, az apszis felett pedig dongaboltozat látható. A falazott oltár az apszist teljes szélességében lezárja, az oltár lapján pedig egyetlen kőből faragták. Az oltár felett sekély mélyedés van kialakítva az oltárkép számára. A templom körül római téglák töredékeit találták, mely arra enged következtetni, hogy ezen a helyen már akkor is szakrális épület állt. A templomot a török időkben sem rombolták le, 1709-ben az egyházi vizitáció is megemlíti. 1960-ban kulturális műemlékké nyilvánították.
  • A privori Szent Antal kápolnát a 18. században helyi mesterek építették. Falai vakoltak, első tere gótikus boltozattal fedett. Homlokzatán négyágú kőrozetta látható, felette kis barokk elemekkel díszített harangtoronnyal, benne egy haranggal.
  • A Szent Fábián és Sebestyén fogadalmi kápolnát a II. világháború idején az olasz megszállók súlyosan megrongálták és ötven évig romos állapotban állt. Végül 1994-ben állították helyre. A kápolna valószínűleg a 18. században épült, de az eredeti épületből csak a harangtorony, a harang és egy négyágú kőrozetta maradt fenn. Az épületet néhányan késő középkori eredetűnek tartják.

Kultúra[szerkesztés]

  • A településen 1911-ben alapított fúvószenekar működik. Két énekkara a Klapa Žrnovnica és a Klapa Sv. Florijan.
  • 1966-ban a plébániatemplom közelében kegyesrendi kolostort építettek. A szerzetesek a plébánia pasztorális munkájában segédkeznek és templomi énekkart vezetnek. A kolostornak saját házi kápolnája van.

Sport[szerkesztés]

A település labdarúgó egyesülete az NK Mosor.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]