Bajagić
Bajagić | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Split-Dalmácia |
Község | Sinj |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 21241 |
Körzethívószám | (+385) 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 496 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 332 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 39′ 52″43.761237°N 16.664473°EKoordináták: é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 39′ 52″43.761237°N 16.664473°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bajagić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 33, közúton 44 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re északkeletre, a dalmát Zagora középső részén, a Cetina bal partján, a Hrvacei mező északkeleti szélén fekszik. A Kamešnica-, a Svilaja- és a Dinári-hegységek határolják. A falu teljes belterülete Čitlukkal átellenben a Cetina menti mezőn fekszik, míg keleti határa felnyúlik a Dinári-hegység lejtőire.
Története
[szerkesztés]A település már a török uralom kezdete, a 16. század előtt is létezett és valószínűleg temploma is volt.[2] Sinj vára 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. 1699-ben a karlócai béke értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. Az újabb velencei-török háborúnak az 1718-as pozsareváci béke vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. 1718 után főként Hrvace és Jasensko vidékéről újabb lakosság érkezett ide.[2] A település kezdetben a bitelići plébániához tartozott, majd 1756-tól Bajagić és Obrovac a plébánián belül önálló káplánt kapott. 1786-ban már önálló plébániája volt, melynek szolgálatát a sinji ferences atyák látták el. 1810 és 1873 között világi papok szolgáltak itt, majd ezután újra visszajöttek a ferencesek.[2] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején Sinj a Független Horvát Állam része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 562 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
551 | 632 | 705 | 853 | 909 | 982 | 956 | 974 | 936 | 973 | 1.007 | 906 | 868 | 844 | 696 | 562 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma Ćiril Iveković tervei szerint épült a régi, 1726-ban épített templom helyén. Félköríves apszisa már a 19. század végén megépült, de az építést hosszú ideig szüneteltették és csak 1935-ben folytatták tovább. 1937-ben szentelte Bonefačić püspök. Harangtornyát 1955-ben építették. A templom faragott kövekből épült neoromán stílusban. A szentélyben álló nagy oltár a szentségtartóval és a nagyméretű kereszttel kőből épült. Ante Ušljebrke munkája 1961-ből. A főoltár előtt helyezték el a szembemiséző oltárt. A templom hosszúsága 36,50 méter, szélessége 11,60 méter.[2] Homlokzatán három hosszúkás, félköríves ablak, felettük egy körablak látható. A homlokzat felett áll a gúla toronysisakos harangtorony. A templom mellett található a falu temetője.
- Han településrészen a plébániaház földszintjén található a Kisboldogasszony kápolna, melyet 1974-ben építettek a plébános házi kápolnájának.
- A Sinji Boldogasszony kápolnát 1972-ben építették Ante Barač tervei szerint Čačijin Doc településrészen. Fogadalmi kápolnaként épült hálából, hogy 1942-ben a Szűzanya megoltalmazta a falu népét az olasz megszállóktól. A kápolnában a Sinji Boldogasszony kegyképének nagyméretű másolatát helyezték el.[2]
- A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna a bagajići plébániaház mellett áll. A kápolnát az 1870-es években építették. Oltárán a Szűzanya képe áll és a plébánia házi kápolnájaként szolgált, amíg a plébános a régi plébániaházban lakott.[2]
- A faluban még két kisebb kápolna található, melyeket Páduai Szent Antal és Szent Miklós tiszteletére építettek 1928-ban.
- Bajagić Priorica nevű településrészén található a Kravarica-barlang régészeti lelőhelye. A lelőhelyet még nem kutatták, csak néhány őskori és középkori leletét jegyezték fel. A barlang belsejében véletlenül találtak a kora és középső bronzkorból származó kerámiatöredékeket, valamint a középkorhoz tartozó fémleleteket. A barlangnak két bejárata van, az egyik az északkeleti, a másik pedig a délkeleti oldalon.[5]
- A bajagići temető bővítésének alkalmából Banova draga területén, nem messze a Szent Miklós plébániatemplomtól kora középkori sírokat találtak.[6] A sírokat véletlenül fedezte fel a Nikola Putnik nevű helyi lakos. A helyszínt régészeti szempontból nem vizsgálták. A sírokban különféle mellékleteket találtak: kerámia edényeket, nyilakat, sarkantyúkat, késeket, dárdákat és sarlókat. A leleteket figyelembe véve nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ezek pogány temetkezési sírok voltak.[7]
- A 19. század első felében, a Cetina bal partján épült Stara Mostina malom egy függőlegesen merülő malomkerékkel rendelkező malom.[8] Az épület téglalap alaprajzú, egyenlő méretre faragott, szabályos sorokba rakott kövekből épült. A nyeregtetős fa tetőszerkezetet kőlapok borítják. A malom nyolc íves nyílásra épült. Eredetileg hat malomkereke volt, de ezek egyike sem maradt fenn. Belül egy helyreállított kas, egy kőmalomkerék, valamint egy nyitott tűzhely található.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f Smn.hr:Bajagić hozzáférés:2016.05.03.(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4691.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5072.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5025.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4798.
Források
[szerkesztés]- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Sinj város hivatalos oldala (horvátul)
- Sinj város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)