Siverić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Siverić
Siverić látképe
Siverić látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségDrniš
Jogállás falu
Irányítószám 22321
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség499 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság420 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Siverić (Horvátország)
Siverić
Siverić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 52′ 45″, k. h. 16° 11′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 52′ 45″, k. h. 16° 11′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Siverić témájú médiaállományokat.

Siverić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 18, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 4 km-re északkeletre, Dalmácia közepén, a Petrovo polje északnyugati részén, a Promina-hegység lábánál fekszik.

Története[szerkesztés]

Kedvező fekvésének és természeti adottságainak köszönhetően a Petrovo mező területén már ősidők óta élnek emberek. Ezt támasztják alá a régészeti leletek, melyek a történelem előtti időktől fogva megtalálhatók. Már az ókori források is megemlítenek néhány települést, mint Promona, Synodion és Magnum Municipium a mai Petrovo mező területén. Itt vezetett át az a fontos római útvonal is, amely Salonát, Dalmácia egyik legjelentősebb városát kötötte össze Pannóniával. A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg először a Petrovo mezőnek ezen a termékeny részén. A Petrovo, a Koszovó és Knini mező képezte a magját a 10. században létrehozott Knini zsupánságnak, mely egyike volt a tizenegy legkorábbi horvát közigazgatási egységnek. Az ősi horvát Svačić nemzetségből származott a középkori Nepilić nemesi család, melynek kiterjedt birtokai voltak a Knini és a Cetini zsupánság területén. Siverić első írásos említése 1371-ből származik „Siverichi in pole” alakban. Területét 1522-ben foglalta el a török. A török uralom a lakosság összetételében is nagy változásokat hozott. Az üresen maradt területekre új lakosságot telepítettek, akik nagyrészt Hercegovina területéről érkeztek. 1648-ban a velenceiek ugyan visszafoglalták a Drniš környéki falvakat, de a kandiai háborút követően visszakerültek a boszniai pasa fennhatósága alá és 1683-ig ott is maradtak. Ekkor a velencei hadak szabadították fel a török uralom alól. A török a sinji háborúban 1715 és 1718 között sikertelenül próbálta visszaszerezni Drništ és környékét. Végül 1718-ban a pozsareváci béke hozta el a békét egész Dalmáciának. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. Siverić története a 19. század óta szorosan kötődik a barnaszén bányászatához, mely 1834-ben kezdődött a Siverić és Tepljuh határában levő bányák megnyitásával. A kőszén bányászatát egy bécsi vállalat kezdte meg, melynek Dalmácián kívül Isztrián is voltak bányái. 1873-ban a bányászati jogot megvásárolta a torinói Società del Monte Promina részvénytársaság, mely ekkor 260 siverići bányászt foglalkoztatott. Siverić az isztriai Labinnal együtt ebben az időben az Osztrák–Magyar Monarchia legjelentősebb adriai szénbányái közé tartozott. A cég ebben az évben építette meg a Siverić–Šibenik vasútvonalat, mellyel lehetővé vált a szén tengeri szállítása és a termelés bővítése. 1877-ben megnyílt a Split-Siverić és a Siverić-Perković-Šibenik vasútvonal is. 1888-ban létrejött az összeköttetés Knin felé, majd 1925-ben Gračacon át Zágráb felé is. A siverići és velušići bányákban a századfordulót követően már mintegy 800 bányász dolgozott. Ezzel Dalmácia egyik legnagyobb foglalkoztatójává vált. A helyi szénbányászat villamosítására a vállalat 1909-ben megépítette a Krkán a Rogi-vízesésnél a Krkai vízierőművet. Az I. világháború idején a széntermelés évről évre csökkent, végül meg is szűnt. A háború után hamar elérte a háború előtti szintet. A szén szállítása legnagyobb részben Itáliába történt ez azonban költségessé vált. 1932-ben a vállalat jelentős részét egy francia cég és egy zágrábi bank vásárolta meg. A siverići szén fő felhasználói ekkor spliti és šibeniki ipari üzemek és a vasúttársaság voltak. Bár az tengermelléki ipar és a városi agglomerációk fejlődése miatt a kereslet egyre növekedett, a termelés mégis stagnált, melynek legfőbb oka a bányáknak az évszázados kitermelés következtében bekövetkezett kimerülése volt. 1971-ben a siverići szénbányákat végleg bezárták. A település iskoláját 1875-ben nyitották meg, az 1960-as években a tanulók száma annyira megnőtt, hogy az oktatási hatóság új iskola építéséről határozott, mely 1961-ben nyílt meg és amelybe a környező falvak tanulói is jártak. A falunak 1857-ben 651, 1910-ben 1059 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakóinak 89 százaléka horvát, 10 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb csapatok elfoglalták és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. Templomát súlyosan megrongálták, harangtornya leomlott. Lerombolták az iskola épületét, a tornacsarnokot, az óvodát és az egészségházat is. Leromboltak vagy felgyújtottak 110 családi házat is. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. 2011-ben 499 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
651 642 817 919 1.156 1.059 1.043 1.483 1.514 1.593 1.627 1.413 1.145 992 620 499

Nevezetességei[szerkesztés]

A településnek már a török korban is volt temploma. 1738-ban már említik a mai Szent Péter tiszteletére szentelt templom elődjét. A mai templomot 1852-ben építették a régi templom meghosszabbításával és barokk stílusba történt átépítésével. Harangtornya 1875-ben épült. Sekrestyéjét 1955-ben építették. Története során többször restaurálták. A délszláv háború során a szerb csapatok lerombolták, a háború után 1999-ben újjáépítették. A templom körül található a falu temetője.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Siverić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]