Danilo Kraljice
| Danilo Kraljice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Šibenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22205 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 87 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 383 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 43′ 30″, k. h. 16° 05′ 30″43.725000°N 16.091667°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 30″, k. h. 16° 05′ 30″43.725000°N 16.091667°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Danilo Kraljice falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Šibeniktől légvonalban 15, közúton 20 km-re keletre, Dalmácia középső részén a Zagorán fekszik.
Története
[szerkesztés]A Daniloi-mező területe a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott. A mező középső részén a 20. század során, főként 1951-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia által végzett feltárások során egy addig ismeretlen kultúra maradványai kerültek elő, melyet a leletek megtalálási helyéről danilo kultúrának neveztek el.[2] A kultúra az i .e. 4500 és 3900 közötti időben virágzott és a Soča-folyótól Albánia középső részéig terjedt ki. A Daniloi-mezőn erődített településük volt, mely egy 418 méter magas nehezen hozzáférhető magaslaton a Gradinán állt, ahonnan a mező területe könnyen ellenőrizhető volt. Erődített település állt a biranji Szent György templom dombján is. Ezeken a helyeken mindmáig láthatók a szárazon rakott falak és a mindennapi életről tanúskodó számos kerámiatöredék is található.[3] Az i. e. 2. századtól a Római Birodalom hódította meg az Adria keleti partvidékét, mely társadalmi és gazdasági fejlődéséhez vezetett. A Gradinán állt Ridita illír közössége fokozatosan romanizálódott, idővel a magaslat lábához költözött és létrehozta Rider városát, melynek Claudius császár municipiumi rangot adott és attól fogva a „Municipium Riditarum” nevet viselte.[3] Feltételezhető, hogy a kereszténység terjedésével Rider püspökség székhelye lett. Erről tanúskodik egy Milánóból származó feljegyzés mely püspökét „Riditionis Episcopus” néven említi. A régészeti feltárások során ebből a korszakból számos épületmaradvány került elő, köztük fűtőrendszerrel rendelkező római villák, valamint gabona, bor és olaj tárolására szolgáló gazdasági épületek. A legrégibb keresztény szakrális épület maradványa a daniloi Stari Šematorij nevű helyről került elő.[3] Az 1. századra Rider a Scardona és Salona közötti térség legfontosabb közlekedési csomópontja lett.[2] Ridert valószínűleg az 5. században rombolta le a népvándorlás vihara, majd a 7. században szláv törzsek, a mai horvátok ősei települtek le ezen a vidéken. Erről tanúskodik egy négyszáz sírből álló kora középkori ószláv temető, melyet a Danilo-mezőn tártak fel.[2] A keresztény hitre tért szlávok később újjáépítették az ősi keresztény templomokat. Így a daniloi Szent Dániel templom is egy kis kora keresztény templom alapjaira épült. A régészeti feltárásoknak köszönhetően a folyamatos élet nyomai a 9. századtól egészen a késő középkorig végigkövethetők. A korszak legfontosabb régészeti lelőhelyei Šematorij, Eraci és Luguše középkori temetői, melyekből számos ékszer, ruhamaradvány, fegyver és használati tárgy került elő. Ugyancsak fontos lelőhelyek a biranji Szent György templom és a Maglovo dombja közelében állt Szent Péter templom maradványai.[3]
A Daniloi-mező településeiről ezután a 13. századból a šibeniki püspökség alalpításának idejéből származnak az első hiteles adatok. Eszerint a mező területén ebbne az időben Mokro, Biranj, Orišje és Striševo települések álltak.[2] Ezen falvak a 16. század első felében a török hódítás idején pusztultak el. A török 1522-ben foglalta el a mező területét és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. Ekkor települt be területe az új lakossággal, akik földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. Maga Danilo Kraljice egészen a 19. század második feléig nem tűnt fel önálló településként, csak Danilo egyik lakott részeként tartották nyilván. A lakosság növekedésével azonban 1938-tól már önálló településként tartják számon. A falunak 1880-ban 53, 1910-ben 170 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága mezőgazdasából, főként a szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 104 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 53 | 194 | 199 | 170 | 0 | 0 | 361 | 396 | 416 | 315 | 249 | 182 | 128 | 104 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1920 és 1922 között építették. Ötszögletű alaprajzú épület négyszögletes apszissal. Homlokzatát a bejárat melletti két kis ablak és a felette látható nyolcágú rózsaablak díszíti. Az oromzaton betonból öntött harangtorony áll. A főoltárt kőből építették, rajta Szent Antal régi szobra látható. A diadalív mellett Szent Miklós szobrát találjuk. A templom tetőzetét 1973-ban javították, a harangozást 2005 óta villany vezérli.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Ante Blaće:Razvoj i suvremena preobrazna krajolika naselja danilskog polja kod Šibenika (horvátul)
- ↑ a b c d Ffzg.unizg.hr:Danilo (angolul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk
[szerkesztés]- Šibenik község hivatalos oldala (horvátul)
- A daniloi plébánia honlapja Archiválva 2015. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Ante Blaće:Razvoj i suvremena preobrazna krajolika naselja danilskog polja kod Šibenika (horvátul)
- A Daniloi-mező története a középkorig (angolul)
