Gornje Utore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornje Utore
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségUnešić
Jogállás falu
Irányítószám 22323
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség64 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság406 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornje Utore (Horvátország)
Gornje Utore
Gornje Utore
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 42′ 20″, k. h. 16° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 42′ 20″, k. h. 16° 16′ 00″

Gornje Utore falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Unešićhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 30, közúton 38 km-re keletre, községközpontjától 8 km-re délkeletre Dalmácia középső részén a Zagorán fekszik.

Története[szerkesztés]

A feltételezések alapján Utore azok közé a települések közé tartozik, melyek még a horvát nemzeti királyok idejében keletkeztek és ahol a horvátok ősei még együtt éltek a keleti gótokkal.[2] Ezt az ősi lakosságot az 1242-es tatárjárás pusztította ki. Ezt követően több hullámban főként Bosznia és Hercegovina területéről vlach lakosság települt be.[2] 1522-ben a török a környező falvakkal együtt elfoglalta és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A település Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. 1730-ban az akkor alapított črvljevoi plébánia része lett és ma is oda tartozik.[3] A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 244, 1910-ben 254 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 64 lakosa volt, akik főként földműveléssel foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
244 237 214 269 329 254 264 294 418 378 387 375 232 159 83 64

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1938-ban épült. Egyhajós épület, homlokzata felett emelkedő pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal. 1968-ban Ante Barač tervei szerint megújították és sekrestyét építettek hozzá. A templom körül található a falu temetője.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]