Konjevrate

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Konjevrate
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségŠibenik
Jogállás falu
Irányítószám 22221
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség173 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság203 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Konjevrate (Horvátország)
Konjevrate
Konjevrate
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 47′ 00″, k. h. 16° 01′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 47′ 00″, k. h. 16° 01′ 00″

Konjevrate falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 11, közúton 15 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén fekszik. Rajta halad át a Šibeniket Kninnel összekötő 33-as számú főút.

Története[szerkesztés]

Konjevrate területe már a kora középkorban lakott volt. Ezt bizonyítja a település mai plébániatemploma, melynek első építési fázisát a 9. századra teszik a szakemberek. A települést és plébániáját azonban csak a šibeniki püspökség alapításakor 1298-ban említik először. A régi plébániatemplom kezdetben nem itt, hanem a szomszédos Gorišon egy a šibenikiek által 1342-ben épített torony mellett állt.[2] Ezt a régi, Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplomot 1560-ban a török egyik rablóhadjárata során lerombolta.[2] Ezt követően az itt lakók egy ideig a pokrovniki plébániához tartoztak. Ebben az időben Konjevratén a török-velencei határ közelsége miatt őrtorony állt, mely körül a település későbbi magja kialakult. 1648-ban a kandiai háború idején a település katolikus hívei a šibenik varoši plébániához tartoztak, de 1861-ben megalapították az önálló konjevratei plébániát.[2] A plébániatemplom felszentelése 1868-ban történt. A pravoszláv hívek a helyi parókiához tartoznak. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 925 (ebbe beleszámolták Brnjica, Čvrljevo, Goriš, Gradina és Radonić lakosságát is), 1910-ben 296 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 84 százaléka horvát, 6 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb csapatok lőtték a települést súlyos károkat okozva, de végig horvát kézen maradt. 2011-ben 173 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
925 1.043 233 224 270 296 345 362 299 337 369 258 237 193 182 173

(1857-ben és 1869-ben Brnjica, Čvrljevo, Goriš, Gradina és Radonić településekkel együtt, 1880-ban lakosainak egy részét Čvrljevóhoz számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma középkori eredetű, de mai formájában 1730-ban épült. A templom egy kis magaslaton áll közel a Drniš és Unešić felé menő utak kereszteződéséhez. Végleges formáját 1879-ben a felújítást követően nyerte el. 1978-ban kívül-belül megújították. A délszláv háború során jelentős károkat szenvedett. 1991. szeptember 19-én északi oldalát több szerb gránát találta el.[2] A károkat háború után rövidesen kijavították, 2005-ben pedig teljesen felújították az épületet. A felújítás során végzett régészeti kutatás során a templom építésének három fázisát határozták meg. Az első fázis során a 9. században épült meg az első, kora román stílusú templom, melyből mára a lizénákkal és félköríves mélyedésekkel tagolt déli fal egy szakasza maradt fenn. Az építés második fázisa során a 12. és 13. században a templomot új, román stílusban építették át. Ekkor új homlokzatot és harangtornyot kapott az épület. Ebből a korszakból a falak egy része és a román kapuzat maradt fenn. A harmadik fázis során a 18. században kapta mai formáját, mely során a kora román és román kori falak elfedték. A templom egyhajós épület ötszögű apszissal, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal. A kapuzat mellett két kisebb ablak, felette kör alakú ablak található. A főoltár kőből épült, ezen látható a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festmény C. G. Mihaević alkotása 1887-ből. Két oldalán két barokk angyalszobor áll. A hajóban két oltár található, a kőből épített Boldogasszony oltár a barokk Madonnával és a Szent József oltár a szentet ábrázoló 19. századi oltárképpel. A diadalívnél levő két falmélyedésben Szent János és Szent Antal szobrai láthatók. A templom legértékesebb műkincse egy velencei ezüst körmeneti kereszt a 18. századból.[2] A templom körül található a falu temetője.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]