Promina (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Promina
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségPromina
Jogállás község
Polgármester Tihomir Budanko
Irányítószám 22303
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség1136 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület139,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Promina (Horvátország)
Promina
Promina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 57′ 45″, k. h. 16° 04′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 57′ 45″, k. h. 16° 04′ 30″
promina.hr Promina weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Promina témájú médiaállományokat.

Promina község Horvátországban Šibenik-Knin megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől 13 km-re délnyugatra, Dalmácia északi-középső részén, a Promina-hegység nyugati lejtőitól a Krka-folyó középső folyásáig terjedő területen fekszik. Északkeletről Knin, délről Drniš község határolja. A község területe nagy részben magában foglalja a Krka Nemzeti Park területét. A község központja Oklaj.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Bobodol, Bogatić, Čitluk, Lukar, Ljubotić, Matase, Mratovo, Oklaj, Puljane, Razvođe és Suknovci települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

A község területén a legrégibb emberi maradványok Mratovón kerültek elő és az újkőkor idejére datálódnak. A legősibb itt élt ismert nép az illírek egyik törzse a liburnok voltak. A község maga is a liburnok Promoni nevű váráról kapta a nevét, melyet egy másik illír törzstől a dalmátoktól foglaltak el délebbre tolva ezzel a két nép közötti határvonalat. A rómaiak i. e. 34-ben foglalták el ezt a területet, melynek központja Burnum katonai tábora lett. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre, az ebből a korból származó leletek Lukar határából kerültek elő. A 10. században horvát nemesi családok éltek itt, melyek közül a legjelentősebb a Bogetićről származó Svačić Péter, az utolsó horvát király családja volt. A nemesi birtokokon több várat is építettek, ilyenek voltak Nečven, Rog, Kamičak, Čučevo és Bogočin várai. A község templomát a 10. században említik először, melyhez a Promina-hegység alatt elterülő, viszony nagy kiterjedésű terület tartozott. E területen ma található legősibb templom a mratovói a 14. századból származik. A község területén található Kamičak várában született korának egyik legbefolyásosabb politikusa és egyházi személyisége Fráter György pálos szerzetes, később nagyváradi püspök, bíboros, esztergomi érsek, erdélyi vajda. Szintén a község területén született a török elleni harcok jeles személyisége Mislenovich Márk, aki 1506-1507-ben horvát–dalmát és szlavón bán volt. A pálosok a 14. században telepedtek meg a Krka szigetén Visovacon, ahol templomot és kolostort építettek. 1445-ben Boszniából ferences atyák érkeztek a szigetre és ők is felépítették templomukat és kolostorukat. A kolostorban számos helyi neves személyiséget temettek el, emellett rendkívül gazdag a könyvtára is több régi könyvritkasággal. Itt őrzik a török elleni harcokban 1648-ban elesett Vuk Mandušićnak a szablyáját. A török 1522-ben szállta meg ezt a területet, melynek korábbi lakossága nagyrészt nyugatra menekült. A törökök Oklajon felépítették Bandalović tornyát, ahol őrséget helyeztek el, hogy innét ellenőrizze a környék útjait. Ugyancsak török őrség volt Lukaron Šušelj várában a velencei, morlak és uszkók támadások feltartóztatására. A megmaradt lakosságot a török mellett a pusztító járványok is tizedelték. A község területe a moreai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A községnek 1857-ben 4240, 1910-ben 5620 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es években nagy számú lakosság vándorolt ki a jobb megélhetés reményében. A délszláv háború idején 1991-ben szerb felkelők és a JNA csapatai szállták meg és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. Ezt követően mintegy kétezer horvát lakos menekült el, az itt maradtak közül 36-an estek az agresszió áldozatául. A térség öt katolikus temploma megsemmisült. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A községnek 2011-ben 1136 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
4.240 4.312 4.279 5.059 5.462 5.620 6.005 5.971 6.367 6.525 6.296 5.052 3.404 2.574 1.317 1.136

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A község területének fő természeti látványossága a Krka-folyó szurdokvölgye, melynek partja helyenként kétszáz méterrel magasodik a folyó fölé. Leglátványosabb vízesései a Bilušića buk, a Brljan- (vagy Ćorić ) vizesés, a Manojlovac-vízesés (60 méteres magasságával a legnagyobb a Krkán), a Rošnjak- (vagy Sandovjel) vízesés és a Miljacka-vízesés, valamint a Brljan-tó.
  • A prominai plébánia Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma Oklajon található. 1784-ben építették, harangtornya 1794-98 között épült. 1880-ban félköríves apszissal bővítették. Több alkalommal megújították. A délszláv háború idején a szerbek lerombolták. Újjáépítése 1996-ban fejeződött be. A templom körül temető található.
  • A lukari Kisboldogasszony templomot 1797-ben építették a régi plébániatemplom alapjain. Harangtornya 1934 és 1937 között épült. A délszláv háború idején a szerbek lerombolták, harangjait elvitték. Újjáépítése 1996-ban fejeződött be. A templom körül kőfallal körülvett temető található.
  • A mratovói Szent Márton templomot már 1412-ben említik. Az eredeti templomból fennmaradt a sekrestye és a gazdagon díszített harangtorony a két haranggal. 1841-ben új, ötszög alaprajzú templomot építettek mellé. A délszláv háború idején a szerbek felgyújtották. Újjáépítése 2002-2003-ban történt. A templom körül régi temető található.
  • A razvođei Mindenszentek templom valószínűleg egy régi temetőkápolna alapjaira épült. A délszláv háború idején a szerbek felgyújtották, 1996-ban építették újjá.
  • A matasei Szentlélek templom 1975-ben épült D. Perinić tervei szerint. A délszláv háború idején a szerbek lerombolták, 2003-ban építették újjá.
  • A plébániaház melletti Szent Rókus kápolna 1860-ban épült a régi kápolna alapjain, melyből csak a harangtorony maradt meg. A délszláv háború idején a szerbek felgyújtották, a háború után építették újjá.
  • A razvođei Szent Nedeljica pravoszláv templom.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Promina (općina) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.