Vrsno (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vrsno
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségŠibenik
Jogállás falu
Irányítószám 22206
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség67 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság350 m
Terület9,71 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vrsno (Horvátország)
Vrsno
Vrsno
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 37′ 45″, k. h. 16° 03′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 37′ 45″, k. h. 16° 03′ 00″

Vrsno (olaszul: Ursino) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 17, közúton 22 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén, a keleti megyehatár közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

A település határában emelkedő Sveti Ivan hegyen feltárt falmaradványok és cseréptöredékek alapján a szakemberek arra következtetnek, hogy itt már a történelem előtt, de a késő ókortól fogva mindenképpen egy erődített emberi település állt. A Sveti Ivan del Tyronak nevezett erőd falain belül egy templom is állt, melyet a történeti források szerint valószínűleg 1380 körül építtetett a Dragoević család. Az egykori templom falain belül egy nagy méretű, kereszttel díszített monolit sírkőlap is előkerült. Ez alapján és a mai Szent Illés templomban az oltár mellett található oszlopfő alapján arra következtetnek, hogy itt a 6. század körül egy bizánci bazilika is állt.[2] A várat és a középkori templomot valószínűleg a török rombolta le, mely a környék falvaival együtt a 16. század közepén foglalta el a települést és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török kiűzése után velencei uralom következett. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1880-ban 171, 1910-ben 237 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A ljubitovicai plébániához tartozott, majd 1934-től az újonnan alapított borajai plébánia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 67 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 171 197 202 237 208 302 322 369 443 412 294 177 111 67

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A templom kőből épített egyszerű, egyhajós épület. Homlokzatán bejárata mellett két félköríves ablak, felette nyolcágú rózsaablak látható. oromzatán áll a pengefalú harangtorony, benne két haranggal. A templom körül temető található.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]