Umljanović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Umljanovic
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségRužić
Jogállás falu
Irányítószám 22322
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség148 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Umljanovic (Horvátország)
Umljanovic
Umljanovic
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 47′ 40″, k. h. 16° 17′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 47′ 40″, k. h. 16° 17′ 15″

Umljanovic falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ružićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 28, közúton 32 km-re délre, községközpontjától 5 km-re délre Dalmácia középső részén, a Petrovo-mező délkeleti részén, a Moseć-hegység keleti lábánál fekszik. Területén egy kis tó is található, melyet Gabelinonak neveznek. Umljanović a község legnagyobb területű települése. 20 településrészből áll: Grizelji, Lovrinovići, Trive, Žeravice, Bačići, Lele, Slančići, Delaši, Devići, Ikačići, Šimundžići, Božidarovi, Ivaniševići, Gabelini, Đereci, Relote, Ćulave, Pućo, Kaići és Mešini. Legmagasabb pontja a Žeravičin Ošljar 586 méter magas.

Története[szerkesztés]

A településhez tartozó Balina glavicán a Petrovo-mező délkeleti szegélyén feküdt a római korban Magnum municipium központja. Ezen a helyen a dalmátok egy korábbi települését is feltételezik, melyet a történeti források Sinodiumnak neveznek és amelyet i. e. 34-ben Octavianus hadai leromboltak. Magnum ezután római városként fejlődött az AquileiaDyrrachium kereskedelmi út mentén. Az út mentén római katonai táborok sora (az úgynevezett „dalmát limes”) állt, mely magában foglalta Burnum és a Cetina parti Tilurium táborait a hozzájuk tartozó kisebb táborokkal együtt. A város territóriuma valószínűleg magában foglalta a mai Petrovo-mező területét. Magnum a municípiumi rangot legkésőbb a 2. század első felében elnyerte, ezt a korabeli feljegyzések is megerősítik. Mivel a Balina glavicán eddig még nem voltak tervszerű régészeti feltárások Magnum pontos kiterjedése sem ismert. A Čikola jobb partján fekvő elaknásított területen egyelőre ilyen tevékenység nem is lehetséges. Ismert, hogy Magnum a 2. században szentélyekkel rendelkező kiváltságos hely volt, ahol Jupiternek és Eponának mutattak be fogadalmi áldozatokat. A szentélykörzet valószínűleg a közvetlenül a városfalak, illetve a katonai tábor fala mellett állt, ahogyan ez a germán limes esetében is megszokott volt. Magnumban amint azt egy itt talált kultikus dombormű is igazolja Mithrász-szentély is volt. A város a vizet nagy valószínűséggel a Čikola forrásától, Mirlović poljéról kapta. Az akvadukt maradványai még a 19. század végén is látszottak. Magnum utolsó említése 533-ban a második salonai zsinaton a ludrumi püspökség alapítása alkalmával történt. A falut környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. Az iszlám uralom ellenére a keresztény hit is erősödött, melyről a ferences szerzetesek gondoskodtak. A szabad vallásgyakorlást szultáni rendelet is biztosította. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 404, 1910-ben 405 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település bár a frontvonalba esett végig horvát ellenőrzés alatt maradt. A településnek 2011-ben 148 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
404 361 345 365 400 405 405 475 624 591 583 590 430 307 156 148

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Municipium Magnum római település maradványai.
  • A Via Gabianina római út maradványai.
  • Sinodium dalmát erődített település romjai.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Umljanović című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.