Umljanović
| Umljanovic | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Ružić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22322 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 100 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 48′, k. h. 16° 18′Koordináták: é. sz. 43° 48′, k. h. 16° 18′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Umljanovic témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Umljanovic falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ružićhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Knintől légvonalban 28, közúton 32 km-re délre, községközpontjától 5 km-re délre Dalmácia középső részén, a Petrovo-mező délkeleti részén, a Moseć-hegység keleti lábánál fekszik. Területén egy kis tó is található, melyet Gabelinonak neveznek. Umljanović a község legnagyobb területű települése. 20 településrészből áll: Grizelji, Lovrinovići, Trive, Žeravice, Bačići, Lele, Slančići, Delaši, Devići, Ikačići, Šimundžići, Božidarovi, Ivaniševići, Gabelini, Đereci, Relote, Ćulave, Pućo, Kaići és Mešini. Legmagasabb pontja a Žeravičin Ošljar 586 méter magas.
Története[szerkesztés]
A településhez tartozó Balina glavicán a Petrovo-mező délkeleti szegélyén feküdt a római korban Magnum municipium központja. Ezen a helyen a dalmátok egy korábbi települését is feltételezik, melyet a történeti források Sinodiumnak neveznek és amelyet i. e. 34-ben Octavianus hadai leromboltak. Magnum ezután római városként fejlődött az Aquileia – Dyrrachium kereskedelmi út mentén. Az út mentén római katonai táborok sora (az úgynevezett „dalmát limes”) állt, mely magában foglalta Burnum és a Cetina parti Tilurium táborait a hozzájuk tartozó kisebb táborokkal együtt. A város territóriuma valószínűleg magában foglalta a mai Petrovo-mező területét. Magnum a municípiumi rangot legkésőbb a 2. század első felében elnyerte, ezt a korabeli feljegyzések is megerősítik. Mivel a Balina glavicán eddig még nem voltak tervszerű régészeti feltárások Magnum pontos kiterjedése sem ismert. A Čikola jobb partján fekvő elaknásított területen egyelőre ilyen tevékenység nem is lehetséges. Ismert, hogy Magnum a 2. században szentélyekkel rendelkező kiváltságos hely volt, ahol Jupiternek és Eponának mutattak be fogadalmi áldozatokat. A szentélykörzet valószínűleg a közvetlenül a városfalak, illetve a katonai tábor fala mellett állt, ahogyan ez a germán limes esetében is megszokott volt. Magnumban amint azt egy itt talált kultikus dombormű is igazolja Mithrász-szentély is volt. A város a vizet nagy valószínűséggel a Čikola forrásától, Mirlović poljéról kapta. Az akvadukt maradványai még a 19. század végén is látszottak. Magnum utolsó említése 533-ban a második salonai zsinaton a ludrumi püspökség alapítása alkalmával történt. A falut környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. Az iszlám uralom ellenére a keresztény hit is erősödött, melyről a ferences szerzetesek gondoskodtak. A szabad vallásgyakorlást szultáni rendelet is biztosította. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 404, 1910-ben 405 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település bár a frontvonalba esett végig horvát ellenőrzés alatt maradt. A településnek 2011-ben 148 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 404 | 361 | 345 | 365 | 400 | 405 | 405 | 475 | 624 | 591 | 583 | 590 | 430 | 307 | 156 | 148 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Municipium Magnum római település maradványai.
- A Via Gabianina római út maradványai.
- Sinodium dalmát erődített település romjai.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk[szerkesztés]
- Ružić község hivatalos oldala (horvátul)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Umljanović című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
