Kruševo (Primošten)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kruševo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségPrimošten
Jogállás falu
Irányítószám 22 204
Körzethívószám (+385) 22
Népesség
Teljes népesség79 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság192 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kruševo (Horvátország)
Kruševo
Kruševo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 35′ 00″, k. h. 16° 02′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 35′ 00″, k. h. 16° 02′ 30″

Kruševo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Primoštenhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 20, közúton 28 km-re délkeletre, községközpontjától 10 km-re keletre Dalmácia középső részén, a megyehatárnál fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést és Szent Márton templomát 1298-ban a šibeniki püspökség alapításakor említik először, amikor hívei a mitloi plébániához tartoztak.[2] Már ekkor állt a temetőben található Szent Márton templom. A 15. század folyamán nyolcvan bogumil család érkezett Boszniából a török hódítás elől menekülve a Šibenikre és a városhoz tartozó területekre védelmet kérve a városi hatóságoktól, akik befogadták és hajón tíz tengeri mérfölddel délebbre szállították őket. A kis öblöt ahol a hajók kikötöttek ma is Bosanski Dolacnak nevezik.[3] Ekkor ez a terület még puszta és sziklás volt. Ezután a menekültek még négy kilométert gyalogoltak kelet felé, hogy távolabb kerüljenek a tengerparttól és megérkeztek egy nagyobb fennsíkra, ahol a šibeniki püspökség segítségével felépítették házaikat és templomukat. Így népesült be előbb Prhovo, majd valamivel később Široke és Kruševo. A biztonságos élet feltételei egészen addig fennálltak, amíg a 15. század végétől a török csapatok nem kezdték támadni ezt a területet is. Ekkor Prhovo, Široke és Kruševo lakossága a sorozatos támadások és fosztogatások elől a közeli kis Gola Glava (Caput Cista) szigetre menekült, ahol megalapították új településüket Primoštent.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1880-ban 92, 1910-ben 154 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 79 fő volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 92 139 146 154 0 188 219 220 218 197 145 110 81 79

Nevezetességei[szerkesztés]

A településtől délre a temetőben áll Szent Márton tiszteletére szentelt temploma. A templom a 13. században épült. Kőből épített egyhajós épület, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]