Pađene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pađene
A Szent György pravoszláv templom
A Szent György pravoszláv templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségErvenik
Jogállás falu
Irányítószám 22318
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség175 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság342 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pađene (Horvátország)
Pađene
Pađene
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 05′ 15″, k. h. 16° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 05′ 15″, k. h. 16° 06′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pađene témájú médiaállományokat.

Pađene falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ervenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 9, közúton 13 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 37 km-re keletre, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Debelo Brdo alatt, a Zrmanja felső folyásától délre fekszik. Rajta halad át a Likából Kninre vezető főút és a Knin – Pribudić vasútvonal is. Két nagyobb részre oszlik Pađene és Ilić településrészekre.

Története[szerkesztés]

A legenda szerint nevét római erődjéről, Pazinatiumról kapta. Ezt a hagyományt több környékbeli régészeti lelet is erősíteni látszik. Ezek egyike egy Kaštel Sućuracon talált római felirat, amely négy municipium nevét tartalmazza, melyek között „Pazinatium” neve is szerepel, melyet már a neves horvát történész és régész Frane Bulić Pađenével hozott kapcsolatba tekintettel arra, hogy Plinius is megemlíti „civitas Pasini” néven mint a Liburnia, Japodia és Dalmácia határán fekvő várost. A római város közelségére utal, hogy a szomszédos Oćestova területén római pénzek, vízvezeték maradványai és több más lelet került elő. A pađenei templomnál is előkerült két virágmintás faragott fríz és pilaszter melyek szintén római épületekhez tartoztak.[2] Pađene középkori lakossága alapvatően katolikus volt, még ők építették 1456-ban a Szent György templomot is. A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] Feltételezhető, hogy a 17. század első felében a térség lakosságának többsége még katolikus volt. A 17. században a faluba pravoszláv csoportok is települtek. B. Desnica említi a kotari uszkókokról írt művében, hogy 1692-ben a boszniai Bilajból új lakosok érkeztek, mintegy ötezer fő települt több bukovicai falu, Plavno, Zrmanju, Pađene, Oton és Mokro Polje területére.[4] A következő századokban a környező falvak lakossága már mind pravoszláv többségű volt. A kandiai háború idején lerombolt katolikus templomokat mind pravoszlávok vették át és saját hitük szerint alakították át. Így történt ez a helyi Szent György templommal is, mely egyes fennmaradt részletei alapján eredetileg gótikus stílusban épült a középkorban.[4] A településnek 1857-ben 450, 1910-ben 756 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 98 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek magának 2011-ben 175 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
450 499 526 626 725 756 725 845 785 780 795 686 566 561 160 175

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1456-ban épült, 1937-ben egy tűzvészt követően megújították. Egyhajós, keletelt épület meghosszabbított félköríves apszissal, homokzata felett harangtoronnyal. Ikonosztáza az újvidéki Nikola Ivković munkája.
  • A falu fehér boráról, a népszerű žutináról ismert, melyből a hagyomány szerint Tito is ivott.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]