Pirovac
| Pirovac | |
 | |
| Pirovac látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Pirovac |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ivan Gulam |
| Irányítószám | 22213 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1606 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 11 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 49′ 07″, k. h. 15° 40′ 06″Koordináták: é. sz. 43° 49′ 07″, k. h. 15° 40′ 06″ | |
| Pirovac weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pirovac (olaszul: Slosella) falu és község Horvátországban Šibenik-Knin megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Šibenik központjától légvonalban 20, közúton 25 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, a Pirovaci-öböl partján fekszik. Közigazgatásilag Kašić és Putičanje települések tartoznak hozzá.
Története[szerkesztés]
A községhez tartozó Sveti Stjepan-szigeten már a római korban lakott település volt. Pirovac területe a középkorban a Šubić család birtoka, majd később a šibeniki püspökség és šibeniki nemesek tulajdonába került. Szép fekvése miatt Pirovac már ebben az időben a gazdagabb családok kedvelt nyári tartózkodási helye volt. Első írásos említése a šibeniki püspökség alapításakor végzett összeírásban 1298-ban történt. A 15. század elején Dalmácia többi részével együtt a Velencei Köztársaság birtoka lett. Fejlődése összefügg az Oszmán Birodalom balkáni előretörésével. 1463-ban a török elfoglalta Boszniát és az elfoglalt területekről sok menekült érkezett. A dinamikus fejlődésről számos történeti emlék tanúskodik. Az akkori településközpontban, amely akkor egy kis szigeten állt vár és védőfalak épültek. 1506-ban felépült a gótikus plébániatemplom, a plébániaház, valamint számos lakóház. 1511-ben a közeli Sveti Stjepan-szigeten, melyet ma Sustipanacnak neveznek, de a helyiek egykor Mojstarnak is hívtak felépítették a ferences kolostort. (A szigeten még a kora középkorban ahogy Alberto Fortis is írja “Viaggio in Dalmazia” című művében[2] egy bencés kolostor állt.) A ferences harmadrendi kolostor egészen a francia megszállásig, a 19. század elejéig működött. Érdekesség, hogy a hagyomány szerint a települést egy időben Zloselonak is nevezték. A gonosz falu elnevezést azzal érdemelte ki, hogy a legenda szerint lakói a török ellen úgy védekeztek, hogy a falakról olajjal öntötték le őket. Egy másik legenda szerint a várnak bátor és ravasz védői voltak, akik különös hősiességgel védték otthonaikat. Amikor látták, hogy már csak kevesen maradtak és a töröknek nem állhatnak ellen néhányan lopva kiosontak a várból és orvul megölték a török sereg vezérét. Ezt látva a török sereg megfutamodott ezt kiáltozva: „Gonosz falu, gonosz emberek!” [2] Erről aztán később egy dal is született a nép ajkán. Valójában a török kétszer is elfoglalta a települést, melynek lakói a közeli Murter-szigetre menekültek, de velencei hatóságok rendeletére mindkétszer visszatértek régi lakóhelyükre. A vár a török Dalmáciából való kiűzéséig, a 17. század végéig töltötte be szerepét. Védői között nemcsak helyiek, hanem velenceiek és görög származású zsoldosok is voltak.[2] A védőfalakon belül egészen az I. világháború végéig állattartó emberek éltek, majd a múlt század közepén már az állatokat nem engedték itt tartani, hanem ezzel egyidejűleg megkezdték a lakóházak építését. Ezzel kezdődött meg Pivovac legújabb kori története. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 784, 1910-ben 1348 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 1704 fő volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 784 | 823 | 820 | 1.030 | 1.210 | 1.348 | 1.615 | 1.703 | 1.644 | 1.675 | 1.570 | 1.556 | 1.480 | 1.513 | 1.608 | 1.704 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Pirovac egykori védőfalainak, melyek a 16. század elején épültek és négy oldalról védték az akkori települést csak az északi oldalon láthatók maradványai.[5] A várkaput, mely kitűnt erősségével és szépségével és amelyhez felvonóhíd vezetett, melyet éjszakánként felhúztak a többi védőfallal együtt 1884-ben lebontották.[6]
- A Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom[7] 1506-ban épült. 1832-ben megújították és átépítették.[6] Egyhajós, keleti-nyugati tájolású épület, félköríves apszissal. A főhomlokzat közepén található a négyszögletes, profilozott kapuzat, felette architrávval. Az architráv gótikus „Angyali üdvözlet” szobrát Bonina da Milano mester készítette.
- A régi pirovaci temetőben álló Szent György templom[8] amint azt az oldalbejárat feletti glagolita felirat is jelzi 1495-ben épült. Építtetője az akkori leghatalmasabb pirovaci család a Draganić-Vrančić család volt. A templomban egy 1447-ből származó domborműves szarkofág található, amely a šibeniki Andrija Budičić és a velencei Lorenzo Pincino a šibeniki katedrális építőinek a munkája.[6]
- A Pirovac központjában található Draganić-ház a 18. században épült a késő barokk stílusban. A Draganić család a település egyik legjelentősebb családja volt, amely 16. század elején megalapította és megerősítette települést. Az épület földszintből és két emeletből áll. Kőből épült, és csak a nagy, reprezentatív keleti homlokzatot vakolták.[9]
- A Sveti Stjepan, vagy más néven Sustipanac-szigeten 16. századi ferences kolostor maradványai találhatók. A kolostort szigeten vásárolt birtokán a pirovaci nemes Petar Draganić építtette 1510-ben, hogy szerzetesei ellássák Pirovac lakóinak lelki gondozását.[6] A kolostor a 19. század elejéig működött, ekkor elhagyták és azóta rom.
- A Pirovaci-öböl bővelkedik szép öblökben és strandokban. A település fő strandja a Lolić már évek óta viseli büszkén a „Kék zászló” kitüntetést, melyet csak a legtisztább és legrendezettebb strandok kaphatnak meg az országban. A jól felszerelt, homokos strand egy sétálóutcáról érhető el, ahonnan a forgalom ki van tiltva, Különösen alkalmas a gyerekes családok és a fogyatékkal élők számára. A Lolićon kívül említésre méltó még a Starine és a Miran szálloda strandja. Aki a rejtett kis öblöket szereti az elsétálhat a néhány kilométerre fekvő Prosika-öbölbe, vagy hajót bérelhet és el kirándulhat a Sustipanac-szigetre. A Pirovaci-öböl déli leágazásában a Makirina-öbölben gyógyiszapos fürdőhely is található. A gyógyiszap összetétele, minősége és mennyisége meghaladja az összes hasonló ismert helyét az országban.[10]
- Babin školj régészeti lelőhelye[11] a Vranai-tó szélső délkeleti részén, az azonos nevű félszigeten található. A félszigetet egy két csúcsú domb alkotja. Az északi csúcs 37,7 m-es, a déli pedig 53 m-es magasságú. A leletek alapján itt őskori, késő ókori és késő középkori erődített település állt. A félsziget területén számos épületmaradvány, sáncok, lakóépületek és tumulusok maradványai találhatók. A legnagyobb számban az őskorból származó régészeti emlékek vannak. A délkeleti részen, ahol a félsziget összekapcsolódik a szárazfölddel, kettős sánc található két párhuzamos, szárazon rakott kőfal formájában, amelyek egyik partról a másikra húzódnak, és amelyek a félsziget legjelentősebb régészeti emlékét képviselik. A belső sánc hossza körülbelül 300 m, a külső része pedig kb. 260 m. A mai félszigethez vezető bekötőút a déli részén keresztezi a sáncokat. Található itt egy őskori szárazon rakott kősánc is, amely teljesen körülveszi a domb északi csúcsát. A domb déli csúcsának területén lévő tumulus szintén az őskorhoz tartozik. Az összes említett lelet a bronz és a vaskorra datálható. A késő ókor és a késő középkor időszakát egy sánc képviseli, amely a két őskorihoz képest jobban behúzódik a félsziget területére.
Gazdaság[szerkesztés]
Pirovac Primošten, Vodice és Murter mellett a Šibeniki riviéra egyik legjelentősebb turisztikai központja. Az itt élők legfontosabb bevételi forrása a turizmus. Az ide látogatóknak apartmanok és egyéb magánszállások sokasága áll rendelkezésére. Lakói a turizmus mellett főként a hagyományos halászattal és mezőgazdasággal foglalkoznak. (Legfontosabb terményeik a meggy, a maraska meggy, az olajbogyó, a szőlő és a füge.)
Galéria[szerkesztés]
-
Pirovac kikötője -
Pirovac központja -
Pirovac központja
.jpg)
További információk[szerkesztés]
- Pirovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Pirovac turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Turistaisnformációk - Pirovac (magyarul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Pirovac.hr:Povijesnt Pirovca Archiválva 2016. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2909.
- ↑ a b c d Pirovac.hr:Kulturna baština (horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2830.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2703.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2702.
- ↑ Pirovac.hr:Prirodna baština (horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5915.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pirovac című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
