Oton (Ervenik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oton
Oton bejárata
Oton bejárata
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségErvenik
Jogállás falu
Irányítószám 22318
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség164 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság422 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Oton (Horvátország)
Oton
Oton
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 06′ 00″, k. h. 16° 06′ 40″Koordináták: é. sz. 44° 06′ 00″, k. h. 16° 06′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Oton témájú médiaállományokat.

Oton falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ervenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 9, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 39 km-re keletre, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Zrmanja felső folyásától délre fekszik. Nyugatról a Zrmanja szurdokvölgye, északról Kobilice, keletről Radljevac határolja. Három településrésze Polje, Brdo és Bender. Benderen halad át a Knin-Gračac vasútvonal.

Története[szerkesztés]

A falu területe a római korban Burnum városának környékéhez tartozott. Erre utal egy itt talált Jupiternek szentelt felirat.[2] A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] Feltételezhető, hogy a 17. század első felében a térség lakosságának többsége még katolikus volt. A 17. században a faluba pravoszláv csoportok is települtek. B. Desnica említi a kotari uszkókokról írt művében, hogy 1692-ben a boszniai Bilajból új lakosok érkeztek, mintegy ötezer fő települt több bukovicai falu, Plavno, Zrmanju, Pađene, Oton és Mokro Polje területére.[4] A következő századokban a környező falvak lakossága már mind pravoszláv többségű volt. A településnek 1857-ben 799, 1910-ben 992 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 98 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 164 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
799 844 788 859 904 992 905 961 991 1.037 1.022 954 804 699 168 164

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[7] 1702-ben épült. A templom a Sudari településrészen levő temetőben áll. Egyhajós, kőből épített, hossszúkás épület, délkeleti tájolású, félköríves apszissal. A homlokzatokon vakolat nyomai láthatók, míg a templom belseje teljesen vakolt. A hajó csúcsíves boltozatú, amely felett a nyeregtetőt fémlemez borítja. Az apszis belsejét félkupola fedi. A főhomlokzaton téglalap alakú, kőkeretes ajtó és profilozott áthidaló, fölötte félkör alakú lunetta található. A homlokzat oromzatának közepén egy kőrozetta, az oromzat tetején pedig egy szabályos kövekből rakott harangdúc áll, mely három harang számára van kialakítva. A templomban két ikoncsoportot tartalmazó ikonosztáz található. A templom eredetileg középkori, román stílusú (lunetta, félkör alakú apszis) templom volt, gótikus (boltozat) elemekkel. Valószínűleg a 19. században kereszthajót építettek hozzá, és új ablaknyílásokat, ajtókereteket és a bejárati portálra profilozott áthidalót kapott.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]