Mirlović Zagora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mirlović Zagora
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségUnešić
Jogállás falu
Irányítószám 22323
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség387 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság263 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mirlović Zagora (Horvátország)
Mirlović Zagora
Mirlović Zagora
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 06′ 00″

Mirlović Zagora falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Unešićhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 16, közúton 23 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén a Zagorán fekszik.

Története[szerkesztés]

Területén már a horvátok őseinek 7. századi letelepedése után létezett település, ezt bizonyítja a Copić-földön feltárt ószláv temető. 1298-ban a šibeniki püspökség alapítása alkalmával említik ezen a vidéken Pokrovnik, Banjica, Zaharina, Zamelica és Radićani falvakat, melyek a pokrovniki plébániához tartoztak.[2] A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. P. Bačić atya szerint ebben az időszakban kapta a település a mai nevét a muszlim Mirilović bégről.[2] 1543-ban a török felégette a plébánia székhelyét Pokrovnikot és 1564-ben a plébánia működése is megszűnt. A keresztény hívek szolgálatát a visovaci ferences atyák látták el. A török uralom után lakossága részben Hercegovinából érkezett betelepülőkkel cserélődött ki és egy időben Ugarcinak nevezték.[2] Ekkor alapították meg az új mirlovići plébániát, melyhez 1856-ig a mai községközpont Unešić is hozzá tartozott. A plébánia anyakönyveit 1698 és 1785 között még a visovaci ferences kolostorban vezették.[2] A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 308, 1910-ben 349 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 387 lakosa volt, akik főként földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A mirlovići plébániához ma Mirlović, Pakovo Selo, Pokrovnik, Radonić, Ostrogašica, Podumci és Donje Planjane települések tartoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
308 348 337 283 337 349 299 347 653 724 756 829 730 657 411 387

Nevezetességei[szerkesztés]

Mária mennybevitele (Nagyboldogasszony) tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 17. században épült, I. D. Caligari šibeniki püspök 1712-ben említi először. Később 1768-ban megújították és többször bővítették bővítették. Legkorábban a szentélyhez építették hozzá a sekrestyét, majd 1911-ben két oldalára kápolnákat építettek. Így a templom latin kereszt alaprajzú lett. A főhomlokzat mellé a déli oldalra épült a négyszögletes torony. A homlokzaton a bejárat mellett két kis ablak található, felette egy nagyobb kőkeretes ablak, legfelül egy kisebb ablakkal. A harangtoronyban három harang található. A márvány főoltár 1916-ban készült, a hajóban levő két mellékoltár Szent Jakab apostol és Páduai Szent Antal tiszteletére van szentelve. 1999-ben a templomot megújították. Ennek során új tetőt kapott szigeteléssel, a falakhoz betonkoszorút építettek, kiásták az alapokat és járdát alakítottak ki. A templom körül temető található, melyet kőfal övez. A fal mellett tíz, a templom közeléből és temetőből kiásott régi sírkövet állítottak fel. [2]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]