Krapanj (Šibenik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krapanj
Krapanj kikötője
Krapanj kikötője
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségŠibenik
Jogállás falu
Irányítószám 22231
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség170 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Krapanj (Horvátország)
Krapanj
Krapanj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 40′ 15″, k. h. 15° 55′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 40′ 15″, k. h. 15° 55′ 00″

Krapanj (olaszul: Crappano) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől 7 km-re délre, Dalmácia középső részén az azonos nevű szigeten fekszik. Krapanj az Adria legkisebb lakott szigete, átlagos magassága 1,25 méter, a kontinenstől való távolsága 300 méter. Alig száz évvel ezelőtt még több mint ezerötszáz lakosa volt, mellyel az Adria szigetei közül a legnagyobb népsűrűséggel rendelkezett. Ma kevesebb mint kétszáz lakosa van. A szigeten évszázados hagyományai vannak a halászatnak, búvárkodásnak és a szivacshalászatnak. Házai nagyrészt kőből épültek, melyek között a Dalmáciára jellemző kővel kirakott szűk utcák kanyarognak. Az utcák hálózatától elkülönülnek az évszázados fenyvesek és a Szent Kereszt kolostor, melyben a sziget történetét és régi életét bemutató múzeum található.

Története[szerkesztés]

Krapanj szigete a középkorban Šibenik (Sebenico) városához tartozott, amely 1436-ban a helyi nemesnek Toma Jurićnak adta el. Az új birtokos IV. Jenő pápa engedélyével még abban az évben kápolna építésébe kezdett, majd végrendeletében a szigetet a ferences atyákra hagyta.[2] A ferences kolostor építése 1446-ban kezdődött és 1523-ig tartott. Felszentelése 1523. május 5-én volt a Szent Kereszt tiszteletére, mely titulust valószínűleg a ferences anyaegyház titulusa után kapta. Később az épületegyüttest bővítették és késő reneszánsz stílusban építették át. Bár a sziget sohasem volt teljesen lakatlan betelepülésének fő okai a török Dalmácia elleni sorozatos támadásai voltak, melyek miatt a lakosság a biztonságosabb városokban és a szigeteken keresett védelmet. Krapanjnak már 1500-ban mintegy kétszáz háztartása volt. Vízforrások, legelők és megművelgető föld hiányában az újonnan érkezettek csakhamar rájöttek, hogy egyedül a tengertől remélhetik megélhetésüket. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1811-ben a kolostor tantermében megnyílt a sziget első iskolája amely 1888-ig működött. A szivacshalászatot az 1700 körül Krétáról érkezett Antonio atya honosította meg a szigeten.[2] Ettől kezdve a szivacshalászat az itt élók egyik fő megélhetési forrása lett. 1893-ban érkezett a szigetre az első nehézbúvár felszerelés és még abban az évben megalakult a szivacshalász egyesület. A falunak 1857-ben 622, 1910-ben 1122 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A 20. század második felében a lakosság életének megkönnyítésére nagy infrastrukturális fejlesztések történtek. 1959-ben bevezették az elektromos áramot, 1964-ben a vizet, 1967 és 1972 között pedig az utakat aszfaltozták. Lakossága halászatból, állattartásból és a turizmusból élt. 2011-ben 170 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
622 1.121 800 779 995 1.122 1.360 1.471 1.364 1.400 1.247 1.067 263 362 237 170
A római katolikus templom

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Kereszt tiszteletére szentelt kolostora 1446 és 1523 között épült. Később bővítették és késő reneszánsz stílusban építették át. A kolostor templomának eredetileg három oltára volt. A főoltár képe, mely Szent Ilonát és Szent Ferencet ábrázolja (ismeretlen mester alkotása), a Szűz Mária oltár képe Máriával és Jézussal (sienai iskola), valamint a Szent Kereszt oltár egy a Szentföldről hozott olajfából faragott feszülettel.[2] A lakosság megnövekedése miatt 1937-ben Vladislav Brusić atya román stílusban bővíttette, melynek során hosszúsága 12 méterről 32 méterre, szélessége 5,82 méterről 8, 45 méterre nőtt.[2] Egy új oltárt is építtetett Szent Antal tiszteletére. A Szent Kereszt oltár mellett látható freskó Szűz Máriát, Szent Antalt és Szent Sebestyént ábrázolja, ismeretlen festő alkotása a 18. századból. Szent Tavelics Miklós képét a kolostor egyik lakója Ambroz Testen atya festette. A kolostor épületét 1626-ban bővítették és többször is átépítették. Északi oldalán áll a templom, másik három oldalán a lakórészek vannak elhelyezve középen a kerengővel és a kúttal. A kerengő vaskos oszlopai díszítetlenek. A kolostor legreprezentatívabb része az ebédlő, melynek Utolsó vacsora képét Francesco da Santa Croce festette a 16. század második felében. A kép ma is eredeti állapotában van. Rajta kívül még hat értékes festményt őriz, melyek a 15. és 18. század között készültek. Egy fából faragott ülőhely a templomból származik. A kolostor könyvtára 23 különösen nagy értéket képviselő ősnyomtatványt is őriz.[2] Az épületben működő múzeumban a liturgikus tárgyakból álló kincstár mellett a víz alatti régészet leleteiből álló kiállítás tekinthető meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Krapanj című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.