Zaton (Šibenik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zaton
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségŠibenik
Jogállás falu
Irányítószám 22215
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség978 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság11 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zaton (Horvátország)
Zaton
Zaton
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 47′ 15″, k. h. 15° 49′ 20″Koordináták: é. sz. 43° 47′ 15″, k. h. 15° 49′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zaton témájú médiaállományokat.

Zaton falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 8, közúton 12 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, az azonos nevű öböl partján abban a csatornában fekszik, mely Prokljan-tavat a Šibeniki-öböllel köti össze. A települést a Rastovac, a Križeva glava és a Glavica nevű dombok veszik körül, melyek jól védik a szelektől. Legkönnyebben a tenger felől közelíthető meg, amely itt általában nyugodt, a hullámok nem verdesik a partot, nem fenyegetik a part közeli kis házakat és a kis hajókat sem. A zatoni parton néhány forrás is fakad. A Dobri dolac-öböltől a Šarina draga-öbölig mintegy három kilométer hosszú szép sétány húzódik. A Zatoni-öböl mentén termékeny mezők, kertek, szőlő-, olajfa- és fügefaültetvények találhatók. A település kis piaca a hal mellett mindig tele van az itteni terményekkel.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek alapján megállapítható, hogy itt már a kőkorszak óta folyamatosan éltek emberek. A Tradanj és Šarina grada barlangokban a szarvasok, vadlovak és orrszarvúak maradványai mellett emberi csontmaradványok is előkerültek. Egy a görögök által is lakott erődített emberi település és temetője volt az ókorban a településtől három kilométerre található Velika Mrdakovica-hegyen, ahova a zatoni kikötőtől a szelíd és termékeny Draga völgyén át vezetett az út. A temető több mint száz, gazdag mellékletekkel ellátott sírját tárták fel a régészek. A temető az i. e. 6. századtól az i. e. 1. századig volt használatban. A többi sír mellett egy a mellékletei alapján (két cserépedény és egy vaskés) 8. századra keltezhető ószláv sírt is feltártak.

Zaton neve 1322-ben bukkan fel először történeti forrásban abban az oklevélben, melyben Károly Róbert magyar király megerősíti Šibenik városának kiváltságait a Pirovacnál fekvő Sustipanac-sziget, Oštrica, Ivinj, Pišća, Zaton, Dolac Buzelaze (Dobri dolac) és Vodokrat (Vodice és Srima) földjei által övezett határain belül. A Magyar Királyság része volt, majd 1409-ben László nápolyi király Dalmáciával együtt százezer aranydukátért eladta Velencének. Zaton ebben az időben szoros kapcsolatban állt az 1433-ban említett Humlavo nevű faluval, melynek volt egy Szent György tiszteletére szentelt temploma. A templom patrónusaiból álló testvériség támogatta a zatoni Szent Lukács templomot is. Később a török veszély miatt a testvériség maga is Zatonba helyezte át székhelyét. Értékeiket a Tavelićek zatoni tornyában helyezték biztonságba. Ez a torony a tengerpart közelében a püspökség földjeinél állt. A család kezdetben Tavilićnek, később Tavelićnek írta a nevét. Közülük került ki a horvátok egyik szentje a 14. században élt Tavelić Miklós. A család neve idővel olyan ismert lett, hogy velük kapcsolaban a település tornya is felkerült a korabeli térképekre. Az egyik ilyen térképen „Sxato” alakban szerepel. A toronynak mára nyoma sem maradt, azonban 1910-ben a zatoni part kiépítésekor a Zvizda-hegy alatt egy helyről kotrógéppel egy halom követ ástak ki, melyek egykori épülethez tartozhattak. Az akkori feltételezések szerint itt állt egykor Tavelić tornya. 1979-ben pedig az egykori postahivatal előtti területen emeltek ki a tengerből egy nagy kőtömöt, melyet szintén a torony maradványának tartottak. A tornyot 1508-ban, 1535-ben és 1570-ben említik a korabeli források. Ez a Šibenik környékét ért leghevesebb török támadások időszaka. Zaton azonban csak egy évig, 1576 és 1577 között volt török uralom alatt. A török elől lakossága a közeli Šibenikre menekült. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 225, 1910-ben 388 lakosa volt. A település az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.

1941. április 15-én olasz csapatok vonultak be Šibenikre és a környező településekre, de a város környéke rövidesen az antifasiszta partizánharc színtere lett, melyhez számos zatoni is csatlakozott. Zaton lakossága 1942 őszén tapasztalta meg először az olasz hatóságok kegyetlenségét. Október 2-án 9 zatoni férfit gyilkoltak meg az utcán, majd testüket a kikötő vizébe dobták. December 2-án az összes 16 és 60 év közötti férfit összegyűjtötték, majd közülük 250 személyt a Molat szigetén működő koncentrációs táborba szállítottak. Indokul a partizánok Vodicénél az olasz katonák ellen végrehajtott támadását hozták fel. A partizánok családtagjait már korábban Molatra deportálták. 1943 március végén Šibenikről fasiszta hivatalnokok érkeztek a településre. Úgy határoztak, hogy a település nem gyújtják fel, hanem táborrá alakítják át, ahova senki sem mehetett se be se ki. Ez idő alatt az olaszok 43 fegyvertelen civil lakost öltek meg. A megszállásnak összesen 144 zatoni lakos esett áldozatául és a megszállók 64 házat gyújtottak fel. 580 zatoni lakos járta meg az olasz koncentrációs táborokat, legtöbben a Molat-szigeti haláltáborban raboskodtak. Ez több mint a fele a falu 1941-es lakosságának. A délszláv háború során mindvégig horvát kézen maradt. Nagyobb harcok itt csak a šibeniki híd környékén folytak 1991 szeptember 16. és 23. között. A harcokban 3 zatoni lakos esett el, egy fiatal pedig a terror áldozata lett. A településnek 2011-ben 567 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek, de sokan foglalkoztak mezőgazdasággal, halászattal is és sokan dolgoztak a közeli Šibenik városában.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
422 782 621 781 972 1.133 1.321 1.411 1.184 1.264 1.371 1.254 1.084 1.197 1.098 978

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György és Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1533-ban épült, a 18. században barokk stílusban építették át. A Szent Péternek szentelt márvány oltár 1789-ben épült, Pio és Vico Dall’Acqua szobrászművészek alkotása. Valahol a közelében állt egykor a település középkori vára, melynek mára nyoma sem maradt. Maradványait nem tárták fel.
  • Félúton Raslina felé áll a Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt templomocska, ahol csak búcsúünnepén tartanak szentmisét. Ez alkalommal nagyobb tömeg gyűlik itt össze.
  • Zaton falu közelében a Krka szurdokában található a Tradanj-fok. A part északkeleti oldalán, magasan a sziklán, egy 50 méter mély, 13 méter széles és 12 méter magas barlang található. A régészeti kutatások megerősítették, hogy a barlangot az őskortól a 7. századig folyamatosan lakták.[4]
  • Srima településrészen egy domb tetején található a Srimai Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma[5], amely egész Srima látképét uralja. A templomot a 12. - 13. században építették román stílusban. Egyhajós templom, téglalap alakú apszissal, szabálytalan alaprajzzal és nyugat-keleti tájolással. Román stílusú egyik portálja a hajó elülső és déli falán található kissé beugró, kereszt domborművel díszített félköríves lunettával. A nyugati portál felett egy keskeny függőleges ablak, félköríves záródással. Az apszison is ugyanilyen ablakotot látunk. A homlokzat tetején az oromfalon található az egynyílású harangtorony. A templom belül boltíves boltozattal van ellátva, melyet egykor kőlapokkal borítottak. Az apszisban egy freskó található, amely Máriát Jézussal, Szent Viddel és Szent Györggyel ábrázolja

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zaton (Šibenik) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.