Prvić Luka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Prvić Luka
Prvić Luka látképe
Prvić Luka látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségVodice
Jogállás falu
Irányítószám 22233
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség164 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság2 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Prvić Luka (Horvátország)
Prvić Luka
Prvić Luka
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 43′ 30″, k. h. 15° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 43′ 30″, k. h. 15° 48′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Prvić Luka témájú médiaállományokat.

Prvić Luka falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Vodicéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 7 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re délre, Dalmácia középső részén, a Prvić-sziget délkeleti, védett öblében fekszik.

Története[szerkesztés]

Prvić szigetének első lakói valószínűleg remeték voltak. A feltételezések szerint a 13. században bencés szerzetesek telepedtek itt meg. Erre utal az a korabeli forrás, mely szerint 1267-ben a spliti püspök megbüntette „Santa Maria de Insula” apátját, mert a rend szabályait felrúgva egyedül élt itt.[2] Ivan Lučić a 17. századi horvát történetíró is arról ír, hogy a szigeten egy Szűz Máriának szentelt kolostor állt, de más írásos forrás ezt nem erősíti meg. Petar Kaer régész szerint a mai Szent Rókus templom temetője területén növényi ornamentikával díszített töredékek kerültek elő, melyből szintén arra következtetett, hogy itt egykor bencés kolostor állt.[2] Később, a 15. századtól nemesi családok nyaralóhelye volt. Különösen a nagyobb járványok idején menekültek ide gazdag šibeniki családok, hogy átvészeljék a vészterhes időket. A ferences harmadrend šibeniki szerzetesei a dózse beleegyezésével 1461-ben telepedtek meg itt.[2] Kolostoruk helyéül egy a Santa Maria-öbölben fekvő sziklás területet jelöltek ki számukra, melyet abban az időben Kamiknak neveztek. A kolostort többször is átépítették. Az 1881. december 1-jén kitört tűzvészben teljesen leégett, mely után teljesen újjá kellett építeni. Az Irgalmas Szűzanya tiszteletére szentelt ferences templomot a kolostorral egy időben építették. A település lakossága idővel növekedett, melyben különösen a török hódításnak volt szerepe, mely a kontinens belső területeiről a falakkal védett városokba és a szigetekre üldözte az embereket. 1557-ben a szerzetesek megkezdték a hívek egyházi szolgálatát, 1603-ban pedig megalapították a helyi plébániát. 1603-ban Lukának még csak 16 háztartása volt, 1660-ban már 66 volt a házak száma, 1775-ben pedig már 157 családban 971 fő élt a településen.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. Iskoláját 1877-ben alapították, de csak a 20. század közepéig működött. Egykori épületén ma emléktábla áll.[2] A településnek 1857-ben 793, 1910-ben 1291 lakosa volt. A lakosság száma 1921-ben érte el a csúcsát, amikor 1400-an lakták. Azóta ez a szám folyamatosan esett. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1912-ben bevezették a telegráfot, 1978-ban kiépült a helyi vízvezeték. A lakosság korábban halászattal, szőlő- és olajbogyótermesztéssel, tengerészettel foglalkozott. Rövid ideig egy szardellafeldolgozó üzem is működött a településen. Ma már a turizmus adja az itteniek egyik fő bevételi forrását. 2004-ben megnyílt az első kis családi szálloda a településen. Lakossága 2011-ben 164 fő volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
793 923 961 1.066 1.336 1.291 1.400 1.033 641 672 612 404 238 229 191 164

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Az Irgalmas Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus templomát a mellette fekvő kolostorral együtt 1461-ben kezdték építeni. Nem tudni, hogy kik voltak a patrónusai. Pontos befejezésének éve sem ismert. 1479. január 9-én kelt egy okirat, melyben a skabrnjai Jure és a šibeniki Hostoja Mikalović kőművesmesterek kötelezettséget vállalnak a prvići Szűz Mária templom felépítésére és befejezésére. A főoltár márványból készült nagyon szép tabernákulummal, amely nagyon hasonlít a šibeniki varoši templom főoltárához. Az oltárkép a Szűzanyát ábrázolja gyermekével Szent Ferenc és Páduai Szent Antal társaságában. Oldalt Keresztelő Szent János és Szent Jeromos képei voltak láthatók, valószínűleg Girolamo Santacroce alkotásai.[2] Helyükre 1905-ben Szent Cirill és Metód képei kerültek. Nagyon szép a Gyógyító Szűzanya oltárképe szintén a Szűzanya és gyermeke ábrázolásával 1603-ból. A Rózsafüzér királynője oltár 1885-ben készült, de oltárképe nagyon régi. Szép ezüst ruháját Botta spliti aranyműves készítette 1900-ban. Szent Ferenc szobrát 1930-ban szentelte fel a šibeniki püspök. A Kármelhegyi Boldogasszony szobrát Rómából hozatta egy Amerikába kivándorolt prvići 1939-ben. 1783-ban elzálogosították a templom ezüst tárgyait, hogy az éhező népnek gabonát tudjanak szerezni.[2] A templomban temették el 1617-ben Verancsics Faustus (Fausto Veranzio) horvát polihisztort, aki egy személyben történetíró, főpap, diplomata és humanista tudós volt. Nagybátyja Verancsics Antal esztergomi érsek volt, életének és tevékenységének jelentős része Magyarországhoz kötődött.
  • A Kisboldogasszony templom a település melletti mezőn található. Egy 1603-as feljegyzés szerint a šibeniki Androsović család építtette, azonban Šibeniken ilyen nevű család nem élt. A név helyesen Ambrozović, melyet az is megerősít, hogy a helyiek ma is "Ambrozovom" néven nevezik. A šibeniki püspökség sematizmusa 1877-ben azt írja, hogy a templomot bővítették és 1876. július 19-én szentelte fel A. J. Fosco püspök.[2] A templomak egy oltára van, előtte pedig jól kiépített kút áll.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]