Vrbnik (Biskupija)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vrbnik
A Szent Miklós templom
A Szent Miklós templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségBiskupija
Jogállás falu
Irányítószám 22300
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség447 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság344 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vrbnik (Horvátország)
Vrbnik
Vrbnik
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 01′ 00″, k. h. 16° 11′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 00″, k. h. 16° 11′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vrbnik témájú médiaállományokat.

Vrbnik falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Biskupijához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől 4 km-re délre, Dalmácia északi-középső részén, a Vrbniki mezőn, a 33-as számú főút mellett fekszik. Közigazgatásilag Biskupijához tartozik. Területén halad át a Zágrábról Splitre menő vasútvonal is.

Története[szerkesztés]

A település neve a „vrba” (fűzfa) főnévből származik, mely fa régóta honos a Vrbniki mezőn.[2] A török 1522-ben szállta meg ezt a területet. A szerbek bevándorlása már a 15. században megkezdődött, de a legnagyobb méreteket 1521 és 1527 között öltötte. A falu a moreai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. A velencei hatóságok az igazgatásuk alá visszakerült területet krajinákra azaz kerületekre osztották. Ezen belül a kisebb igazgatási egységeket a kapitányok irányították. Vrbnik a knini kerületen belül a szomszédos Ljubač-csal és Potkonjéval tartozott közös kapitány irányítása alá. A velencei uralom 1797-ig tartott, de a két másik településsel a közösség továbbra is megmaradt. A három falunak közös temploma (a vrbniki Szent Miklós templom) és iskolája is volt.[3] Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 1115, 1910-ben 1561 lakosa volt. Fejlődésén sokat lendített a spliti vasútvonal 1890-es megépítése. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 447 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.115 1.513 1.107 1.344 1.369 1.561 1.750 1.993 1.524 1.633 1.640 1.550 1.362 1.332 323 447

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1619-ben épült, de Stefan Boca egykori dalmát püspök állítása szerint a templom már 1570-ben is állt.[2] 1675-ben bővítették, mai formáját az 1798-ban történt átépítés során kapta.[2] A templomot régi temető övezi.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]