Prvić Šepurine
| Prvić Šepurine | |
 | |
| Prvić Šepurine látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Vodice |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22234 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 252 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 2 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 44′ 03″, k. h. 15° 47′ 08″Koordináták: é. sz. 43° 44′ 03″, k. h. 15° 47′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prvić Šepurine témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Prvić Šepurine település Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Vodicéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Šibenik központjától légvonalban 8 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re délre, Dalmácia középső részén, a Prvić-sziget északi-középső részén egy nyugatra néző kis öbölben fekszik.
Története[szerkesztés]
Prvić szigetének első lakói valószínűleg remeték voltak. A feltételezések szerint a 13. században bencés szerzetesek telepedtek itt meg. Erre utal az a korabeli forrás, mely szerint 1267-ben a spliti püspök megbüntette „Santa Maria de Insula” apátját, mert a rend szabályait felrúgva egyedül élt itt.[2] Ivan Lučić a 17. századi horvát történetíró is arról ír, hogy a szigeten egy Szűz Máriának szentelt kolostor állt, de más írásos forrás ezt nem erősíti meg. Petar Kaer régész szerint a mai Szent Rókus temető területén növényi ornamentikával díszített töredékek kerültek elő, melyből szintén arra következtetett, hogy itt egykor bencés kolostor állt.[2] Később, a 15. századtól nemesi családok nyaralóhelye volt. Különösen a nagyobb járványok idején menekültek ide gazdag šibeniki családok, hogy átvészeljék a vészterhes időket. A ferences harmadrend šibeniki szerzetesei a dózse beleegyezésével 1461-ben telepedtek meg a sziget déli részén. A török térhódításával megindult a kontinens belsejéből a menekültek áradata is, mely a sziget lakosságát jelentősen megnövelte. Šepurine települést is ekkor alapították meg a csatorna túloldalán fekvő Srima menekültjei. 1546 óta folyamatosan a „Sipurine” nevet viselte.[2] A név eredete nem ismert, de valószínűnek tartják, hogy a srimai tengerparti forrásról kapta nevét, melyet a helyiek mindig Sipurinának hívtak. Később néhány lukai is megtelepedett itt, így a lakosság száma egyre növekedett. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 971, 1910-ben 1699 lakosa volt. A lakosság száma 1921-ben érte el a csúcsát, amikor 1750-en lakták. Azóta ez a szám folyamatosan esett. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A lakosság korábban halászattal, szőlő- és olajbogyótermesztéssel, tengerészettel foglalkozott. Ma már a turizmus adja az itteniek fő bevételi forrását. Lakossága 2011-ben 239 fő volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 971 | 0 | 1.301 | 1.364 | 1.576 | 1.699 | 1.750 | 1.413 | 1.242 | 1.176 | 955 | 623 | 397 | 315 | 262 | 239 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A településen két templom áll. A régebbit 1620-ban építették Szent Ilona császárné és a Szent Kereszt tiszteletére. Kiemelkedő ékessége a gazdagon díszített barokk Szent Rókus oltár.
- Az újabb, nagyobb templomot 1878-ban építették, titulusa Szűz Mária mennybevétele. Az építés dátuma a homlokzatán olvasható „Hoc templum aedifigatum A. D. 1878.” alakban. 1898-ban és 1938-ban megújították.
- A településen található a nevezetes Verancsics (Vrančić) család nyaralója,[5] mely ma a Draganić család tulajdona. A nyaralókomplexum a plébániatemplommal szemben található. A komplexumot valószínűleg valamikor teljesen elkerítették. Elrendezése egy központi, palotaszerű lakóépületből áll, amelynek déli oldalán egy másik épületet építettek, amelyet valószínűleg szolgáltatási és gazdasági célokra használtak. A főépület északi oldalán egy családi kápolna került az épületbe. A lakórész nyugati oldalán régen (ma teljesen elhanyagolt) kerthelyiség volt.
Híres emberek[szerkesztés]
Itt a család nyári rezidenciáján élt és alkotott Verancsics Faustus kora neves polihisztora, történetíró, főpap, diplomata, humanista tudós. 1617-ben bekövetkezett halálakor a sziget plébániatemplomában a lukai Irgalmas Szűzanya templomban helyezték örök nyugalomra.
További információk[szerkesztés]
- Prvić Luka település honlapja (horvátul)
- Prvic szigetének információs oldala (horvátul)
- Šepurine – képes ismertető (horvátul)
- Vodice város hivatalos honlapja (horvátul)
- Vodice város turisztiai irodájának oldala (horvátul)
- A šibeniki püspökség honlapja (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Prvic-luka.com:Povijest(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3348.
