Radučić
| Radučić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Ervenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22304 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 196 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 297 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 02′ 18″, k. h. 16° 04′ 22″44.038300°N 16.072800°EKoordináták: é. sz. 44° 02′ 18″, k. h. 16° 04′ 22″44.038300°N 16.072800°E | |
 | |
Radučić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ervenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Knintől légvonalban 10, közúton 15 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 25 km-re délkeletre, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Zrmanja és a Krka felső folyása között fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ezt tanúsítják a Krka szurdokában található várhelyek és a liburnoknak tulajdonítható számos lelet. Az 1. században a rómaiak a Krka szurdokvölgyében építették fel első táborukat, majd az 1. és 2. században a stratégiai fontosságú Burnum városát, melyből mára két, kőből épített boltív látható az Ivoševcire menő út mellett. A falu területén ma is láthatók a Burnumba vezető római út és a vízvezeték maradványai és nem kizárható, hogy római épületek romjai találhatók a föld alatt a Radučićhoz tartozó Burze és Donji Radići területén is. Radučić első írásos említése a spalatói káptalan levéltárában őrzött egyik oklevelében 1368-ban történt, amely azokról a károkról szól, melyet Lackovics Imre dalmát bán a nini püspökségnek okozott.[2] A hagyomány szerint Radučić a területén található három ősi kút egyikéről (a másik kettő Žabnovac és Bubin) kapta a nevét, melyből a hagyomány szerint a török elleni harcok két legendás hőse Stojan Janković és Ilija Smiljanić is ivott. Azt pedig az egyik ősi nemzetségről (Raduči) nevezték el, amely még a 16. századi török hódítás előtt élt itt. A török hódítás idején ez a vidék Észak-Dalmáciával együtt majdnem teljesen kiürült, helyet adva a Boszniából, Hercegovinából és Montenegróból betelepülő, többségben pravoszláv vallású népességnek. A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] Az első házak a Mokro Poljéra vezető út mentén és a Knin – Zára út, valamint a Krka közötti részen épültek fel. A településnek 1857-ben 494, 1910-ben 796 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 98 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 252 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 494 | 558 | 540 | 662 | 753 | 796 | 753 | 905 | 891 | 887 | 762 | 659 | 520 | 482 | 222 | 252 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent György vértanú tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[6] a legáltalánosabban elfogadott nézetek szerint 1524 és 1537 között, tehát a török uralom idején épült. A templom kőből épített egyhajós épület, négyszögletes apszissal, homlokzata felett kétnyílású, pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal. A szentély északkeleti irányba néz. A hajó csúcsíves, az apszis félköríves boltozatú. A főhomlokzaton levő téglalap alakú ajtó egyszerű, kőkeretes, profilozott kő áthidalóval rendelkezik. Az ajtó fölött kő rozetta, a homlokzat oromzatában pedig egy nagy falazott harangdúc áll. Az északnyugati és délkeleti homlokzaton egy-egy téglalap alakú ablak, az apszis hátsó falán pedig egy kis téglalap alakú ablak található. A templom padlózata szabályos kőlapokból készült. A bejárati ajtó fölött, a templom belsejében egy fából épített kórus található. A templom a 20. század elejéről származó berendezéssel rendelkezik. Stílusjegyeit és építészeti felfogását tekintve eredetileg középkori épület, újabb, valószínűleg késő barokk kereszthajóval. A templom északnyugati homlokzatán lévő nagy függőleges repedések is azt mutatják, hogy a templom falai valószínűleg egy régebbi épületen nyugszanak. A templom körül temető található, amely a temető kerítésfalába épített középkori jellegű sírkövek alapján régészeti lelőhely.
- Burnum római város, római út és vízvezeték maradványai.
- Ókori eredetű várromok és várhelyek a település határában emelkedő több magaslaton. (Radučka glavica, Carigrad, Čeline, Nad Gredom stb.)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Raducic.com:Povijest Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben(szerbül)
- ↑ Mokropolje.com:Povijest Archiválva 2015. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben(szerbül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. június 30..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6039.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Radučić weboldala (horvátul)
- Ervenik község hivatalos oldala (horvátul)
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Radučić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
