Radučić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Radučić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségErvenik
Jogállás falu
Irányítószám 22304
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség252 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság297 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Radučić (Horvátország)
Radučić
Radučić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 02′ 30″, k. h. 16° 04′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 02′ 30″, k. h. 16° 04′ 30″

Radučić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ervenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 10, közúton 15 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 25 km-re délkeletre, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Zrmanja és a Krka felső folyása között fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ezt tanúsítják a Krka szurdokában található várhelyek és a liburnoknak tulajdonítható számos lelet. Az 1. században a rómaiak a Krka szurdokvölgyében építették fel első táborukat, majd az 1. és 2. században a stratégiai fontosságú Burnum városát, melyből mára két, kőből épített boltív látható az Ivoševcire menő út mellett. A falu területén ma is láthatók a Burnumba vezető római út és a vízvezeték maradványai és nem kizárható, hogy római épületek romjai találhatók a föld alatt a Radučićhoz tartozó Burze és Donji Radići területén is. Radučić első írásos említése a spalatói káptalan levéltárában őrzött egyik oklevelében 1368-ban történt, amely azokról a károkról szól, melyet Lackovics Imre dalmát bán a nini püspökségnek okozott.[2] A hagyomány szerint Radučić a területén található három ősi kút egyikéről (a másik kettő Žabnovac és Bubin) kapta a nevét, melyből a hagyomány szerint a török elleni harcok két legendás hőse Stojan Janković és Ilija Smiljanić is ivott. Azt pedig az egyik ősi nemzetségről (Raduči) nevezték el, amely még a 16. századi török hódítás előtt élt itt. A török hódítás idején ez a vidék Észak-Dalmáciával együtt majdnem teljesen kiürült, helyet adva a Boszniából, Hercegovinából és Montenegróból betelepülő, többségben pravoszláv vallású népességnek. A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] Az első házak a Mokro Poljéra vezető út mentén és a Knin – Zára út, valamint a Krka közötti részen épültek fel. A településnek 1857-ben 494, 1910-ben 796 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 98 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 252 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
494 558 540 662 753 796 753 905 891 887 762 659 520 482 222 252

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma a legáltalánosabban elfogadott nézetek szerint 1524 és 1537 között, tehát a török uralom idején épült. A templom egyhajós épület négyszögletes apszissal, homlokzata felett kétnyílású, pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal. A templom mellett temető található.
  • Burnum római város, római út és vízvezeték maradványai.
  • Ókori eredetű várromok és várhelyek a település határában emelkedő több magaslaton. (Radučka glavica, Carigrad, Čeline, Nad Gredom, stb.)

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Radučić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.