Ružić (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ružić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségRužić
Jogállás falu
Polgármester Josip Sučić
Irányítószám 22322
Körzethívószám +385 (0) 22
Népesség
Teljes népesség266 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság291 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ružić (Horvátország)
Ružić
Ružić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 49′ 30″, k. h. 16° 15′ 20″Koordináták: é. sz. 43° 49′ 30″, k. h. 16° 15′ 20″
Ružić weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ružić témájú médiaállományokat.

Ružić (ejtsd: ruzsics) falu és község (járás) Horvátországban, Šibenik-Knin megyében.

A község (járás) települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Baljci, Čavoglave, Gradac, Kljake, Mirlović Polje, Moseć, Otavice, Ružić és Umljanović települések tartoznak össze. A község központja Gradacon van.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 24, közúton 30 km-re délre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Dalmácia középső részén, a Petrovo-mező keleti részén, a Moseć-hegység keleti lábánál a Čikola bal partján fekszik. Területe részben sziklás hegyvidék, részben a folyó öntözte termékeny mező.

Története[szerkesztés]

A község területe már ősidők óta lakott. Az emberi élet első nyomai az időszámítás előtti századokból származnak, amikor az illírek települései álltak itt. Közülük a legnagyobb erődített település maradványa Lunića felett található. A római korból ismert település Municipium Magnum a mai Umljanović területén volt, a Salona – Promona közötti római út mentén. Otavice és Kadine Glavice között a VII. légió katonai tábora feküdt. A Čikola partján kora keresztény templom romjai találhatók.[2] A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 391, 1910-ben 466 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 77 százaléka horvát, 21 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során megszállták a szerb csapatok. A horvátok tulajdonában levő összes házat és gazdasági épületet, a település épületeinek 80 százalékát lerombolták. Az ott talált, többnyire idős embereket meggyilkolták. Amikor 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során a horvát csapatok a falut visszafoglalták nem találtak ott élő horvát embert.[2] A lakosság létszáma az 1991-es 463-nak a háború utánra alig több mint felére esett vissza. A településnek 2011-ben 266, a községnek összesen 1591 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, különösen tejtermeléssel foglalkoznak. Sokan járnak a környék állami vállalataihoz és intézményeibe dolgozni, kis részük egyéni vállalkozó, a maradék nyugdíjas.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
391 491 441 373 497 466 461 474 497 611 631 619 493 463 250 266

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Ružićhoz tartozó Otavicén az 1932-ben épített mauzóleumban temették el a híres horvát szobrászművészt, Ivan Meštrovićot. Temploma a Legszentebb Megváltó tiszteletére van szentelve. Oltárát és a freskókat Joze Kljaković akadémiai festőművész készítette. A mauzóleum a délszláv háború során súlyosan megrongálódott, bronz kapuit és a család tagjainak portréit elvitték, belső díszítéséből csak a kőből faragott domborművek maradtak meg. 1998-ban helyreállították és időnként miséket is tartanak benne.[5]
  • Ružić településen 1900-ban egy kis kápolnát építettek, melyet egy útépítés során le kellett boltani, de eredeti formájában újjáépítették.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Ružić
A Wikimédia Commons tartalmaz Ružić (Horvátország) témájú médiaállományokat.