Vihar hadművelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vihar hadművelet
A Vihar hadművelet térképe Harcoló felek: Sablon:Legend inline Sablon:Legend inline Sablon:Legend inline
A Vihar hadművelet térképe
Harcoló felek: Sablon:Legend inline Sablon:Legend inline Sablon:Legend inline

Konfliktus Horvátországi háború
és Boszniai háború
Időpont 1995. augusztus 4.augusztus 7.
Helyszín Horvátország, Bosznia-Hercegovina
Eredmény

Döntő horvát győzelem

Stratégiai bosnyák győzelem

Szemben álló felek
 Horvátország
Bosznia-Hercegovina
 Krajinai Szerb Köztársaság
 Boszniai Szerb Köztársaság
Nyugat-Boszniai Köztársaság
Parancsnokok
Horvátország Zvonimir Červenko
Horvátország Ante Gotovina
Horvátország Mirko Norac
Horvátország Miljenko Crnjac
Horvátország Ivan Basarac
Horvátország Petar Stipetić
Horvátország Luka Džanko
[[Fájl:Flag of Bosnia and Herzegovina (1992-1998) .svg|22px|keret|Bosznia-hercegovinai Köztársaság]] Atif Dudaković
[[Fájl:Flag of Serbian Krajina (1991)

.svg|22px|keret|Krajinai Szerb Köztársaság]] Mile Mrkšić
[[Fájl:Flag of Serbian Krajina (1991) .svg|22px|keret|Krajinai Szerb Köztársaság]] Mile Novaković
[[Fájl:Flag of Serbian Krajina (1991) .svg|22px|keret|Krajinai Szerb Köztársaság]] Slobodan Kovačević
[[Fájl:Flag of Serbian Krajina (1991) .svg|22px|keret|Krajinai Szerb Köztársaság]] Stevan Ševo
[[Fájl:Flag of Serbian Krajina (1991) .svg|22px|keret|Krajinai Szerb Köztársaság]] Čedo Bulat Hadifogoly
[[Fájl:Flag of Serbian Krajina (1991) .svg|22px|keret|Krajinai Szerb Köztársaság]] Milorad Stupar
[[Fájl:Flag of Serbian Krajina (1991)

.svg|22px|keret|Krajinai Szerb Köztársaság]] Slobodan Tarbuk
Boszniai Szerb Köztársaság Ratko Mladić
Fikret Abdić
Szemben álló erők
Horvátország: 130 000
Bosznia-Hercegovina: 3000
KSZK: 27 000–34 000
NYBK: 4000–5000
Veszteségek
174–211 halott
1100–1430 sebesült
3 fogságba esett
560 halott
4000 hadifogoly
é. sz. 44° 02′ 24″, k. h. 16° 12′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 02′ 24″, k. h. 16° 12′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vihar hadművelet témájú médiaállományokat.

A Vihar hadművelet (szerbhorvátul Operacija Oluja, Операција Олуја) volt a horvátországi háború utolsó nagy csatája, a boszniai háború kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A Krajinai Szerb Köztársaságot (RSK) 630 km-en támadó Horvát Hadsereg (HV) döntő győzelmét és a bosnyák hadsereg (ARBiH) stratégiai győzelmét hozta. A HV-t támogatta a Velebiten haladó horvát különleges rendőrség és a Krajinai Szerb Köztársasági Hadsereg (ARSK) hátuljában, a Bihácsnál állomásozó ARBiH. A csata célja a 10 400 km²-t elfoglaló, így Horvátország területének 18,4%-át adó KSK visszaszerzése, illetve a Nyugat-Boszniai Köztársaság bosnyák ellenőrzésének visszaállítása volt. Európában a második világháború óta ez volt a legnagyobb szárazföldi csata. 1995. augusztus 4-én hajnalban kezdődött, augusztus 7-e estére már teljesnek nyilvánították, a kisebb ellenállások elleni jelentős tisztogatások csak augusztus 14-re fejeződtek be.

A Vihar hadművelet a boszniai háborúban is stratégiai jelentőségű volt, véget vetett Bihács ostromának, a HV-t, az ARBiH-t és a Horvát Védelmi Tanácsot (HVO) abba a helyzetbe helyezte, hogy módosítani tudta Bosznia-Hercegovina katonai erőviszonyait az ezt követő Misztrál 2 hadműveletben. A művelet a HV és HVO Nyár '95 hadművelete során elért előrelépésekre épült, ugyanis ekkor szerezték meg azokat a stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették a krajinai főváros Knin gyors elfoglalását, a HV folyamatos felszerelését és képzését a háború kezdete, a RSK-t létrehozó Tuskó Forradalom és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) beavatkozása óta. A művelet egy sikertelen ENSZ-békefenntartó missziót és a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket követett.

A HV (és a ARBiH stratégiai) sikere a hadseregek egy sor fejlesztése és a ARSK pozícióinak döntő áttörése volt. A támadás nem volt azonnal sikeres minden ponton, de a kulcspozíciókat megragadva összeomlásához vezetett a ARSK parancsnoki struktúrájában és az általános védekezőképességében. Bosansko Grahovo közvetlenül a hadművelet előtti elfoglalásában és a különleges rendőrség gračaci előretörése lehetetlenné tette Knin megvédését. A Likán át a ARSK által ellenőrzött területre átvágó két őrdandár gyorsan tört előre, ekkor ütközött igazán ki a taktikai mélység és mozgósítható tartalék erők hiánya, leválasztották az ellenálló területeket, majd északra, a károlyvárosi hadtest felelősségi területére (AOR) törtek, a ARSK-ot Banovina felé nyomva. A keményen védekező ARSK glinai és petrinyai veresége, majd a Banija hadtest bukása (utóbbit az ARBiH győzte le) után már csak a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hadseregére támaszkodhattak, mint harcba nem avatkozó stratégiai tartalékra.

A HV és a különleges rendőrség 174–211 halottról vagy eltűntről tud, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A HV 4000 hadifoglyot szerzett. A civil áldozatok száma máig vitatott, Horvátország állítása szerint 214, a szerb források szerint 1192 civil hunyt vagy tűnt el. A támadás alatt és után 150 000 és 200 000 közötti, vagyis majdnem az összes, az ARSK által ellenőrzött területen élő horvátországi szerb elmenekült, a megmaradtak ellen is különböző bűncselekményeket követtek el. A Nemzetközi Törvényszék (ICTY) később három horvát tábornokot próbált háborús bűncselekmények és a szerbek Horvátországból való kikényszerítésére létrejött közös bűnszövetkezetben való részvétel miatt elítélni, később mindhármójukat felmentették. 2010-ben Szerbia beperelte Horvátországot a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt, azt állítva, hogy a támadás népirtás volt. 2015-ben a bíróság kimondta, hogy nem volt tömeggyilkos, bár megerősítette, hogy a szerb lakosság elmenekült, mint a támadás és a horvát erők által a civilek ellen elkövetett súlyos bűncselekmények közvetlen következménye. 2012. novemberéig a horvát igazságszolgáltatás 2380 személyt ítélt el különböző, a Vihar hadművelet alatt elkövetett bűncselekmények miatt.

Háttere[szerkesztés]

Szerb lakta területek Horvátországban az 1981-es népszámlálás adatai szerint

1990-ben, miután a Horvát Szocialista Köztársaság kormánya választási vereséget szenvedett, mindennaposak lettek a horvátok és szerbek etnikai feszültségei.[1] A szerb elnök Slobodan Milošević Franjo Tuđman műveleteit saját előnyére használta fel, úgy ábrázolta a horvát elnök Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) pártját, mint az usztasa, a Horvátországot a második világháború alatt uraló fasiszta csoport reinkarnációja.[2]

1990. augusztusában a Tuskó Forradalom néven ismert felkelésre került sor Horvátország főleg szerbek lakta területein (Dalmácia Knin körüli hátországa[3] Lika, Kordun és Banovina régiók és Kelet-Horvátország jelentős szerb lakosságú települései).[4] A területek gyorsan megkapták a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) nevet, majd miután kinyilvánították csatlakozási szándékukat Szerbiához, Horvátország kormánya lázadónak nyilvánította őket.[5] A konfliktus tovább gyűrűzött 1991. márciusára, ami a horvátországi háború kitöréséhez vezetett.[6] 1991. júniusában Jugoszlávia felbomlása részeként Horvátország kikiáltotta függetlenségét.[7] Horvátország és a RSK deklarációit három hónapos moratórium követte,[8] mielőtt október 8-án a határozat hatályba lépett.[9] A RSK ezután etnikai tisztogatás keretében kiűzte a horvátokat és a nem-szerb civileket 1993. elejére. 1993. novemberére kevesebb, mint 400 horvát maradt az Egyesült Nemzetek Szövetsége által védett déli szektorban,[10] további 1500–2000 az északi szektorban.[11]

A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) egyre inkább a RSK pártján állt, a horvát rendvédelem tehetetlen volt, ezért 1991. májusában megalakult a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG). Még ez év novemberében Horvát Hadsereg (HV) lett a neve.[12] A hadsereg ellátását akadályozta az ENSZ szeptemberben életbe lépő fegyverembargója.[13] 1991. utolsó hónapjaiban zajlottak a háború leghevesebb csatái, mint a laktanyák csatája,[14] Dubrovnik ostroma,[15] és a vukovári csata.[16]

1992. januárjában a Vance-terv életbe léptetéséről egyeztek meg a háborút leállítandó Horvátország, a JNA és az ENSZ képviselői.[17] Sikertelen tűzszünetek után az ENSZ Védelmi Erő (UNPROFOR) Horvátországba vonult, felügyelni és betartatni az egyezséget.[18] Patthelyzet alakult ki, a felek állóháborúba kezdtek, a JNA hamarosan visszavonult Bosznia-Hercegovina területére, ahol új konfliktus volt várható.[17] Szerbia továbbra is a RSK-t támogatta,[19] de a HV sorra hódított vissza apróbb területeket, Dubrovnik ostromának vége[20] és a Maslenica hadművelet is kisebb taktikai sikereket eredményezett.[21] A HV sikereire válaszul a Krajinai Szerb Köztársasági Hadsereg (ARSK) szakaszosan támadott meg horvát falvakat tüzérséggel és rakétákkal.[4][22][23]

Miután a JNA kivonult Horvátországból, emberei egy új boszniai szerb hadsereg létrehozását készítették elő, 1992. január 9-én, még a február 29–március 1-i, Bosznia-Hercegovina függetlenségéről szóló népszavazás előtt kikiáltották a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságot. A referendumot később a boszniai háború ürügyéül idézték.[24] A boszniai szerbek barikádokat állítottak Szarajevó utcáin és más városokban is március 1-én, a másnap a háború első áldozatai is megvoltak a fővárosban és Dobojban. Március utolsó napjaiban a boszniai szerb hadsereg megkezdte Bosanski Brod bombázását,[25] április 4-én Szarajevót is megtámadták.[26] Az év végére a Boszniai Szerb Köztársaság kikiáltása után Boszniai Szerb Köztársasági Hadseregre (VRS) átnevezett erők uralták Bosznia-Hercegovina 70%-át.[27] Ez az arány a következő két évben sem változott jelentősen.[28] Habár a háború eredetileg a boszniai szerbek és a nem-szerbek kötött tört ki, év végére háromoldalúvá fajult, kezdetét vette ugyanis a horvát–bosnyák háború.[29] A RSK-t csak korlátozott mértékben támogatta a Boszniai Szerb Köztársaság, amely alkalmi légicsapásokat indított Banja Lukából, illetve horvátországi településeket bombázott.[30][31]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Könyvek
Beszámolók
Nemzetközi, kormányzati vagy NGO források