Vukovári csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vukovári csata
Az erősen megrongálódott vukovári víztorony 2010-ben, amely a konfliktus jelképévé vált
Az erősen megrongálódott vukovári víztorony 2010-ben, amely a konfliktus jelképévé vált

Konfliktus Horvátországi háború
Időpont 1991. augusztus 25.november 18.
Helyszín Vukovár,  Horvátország
Eredmény szerb pürrhoszi győzelem[1][2]
Szemben álló felek
Flag of SFR Yugoslavia.svg Jugoszláv Néphadsereg,
Flag of Serbian Krajina (1991).svg Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség Autonóm Terület,
Flag of SR Serbia.svg A Szerb Köztársaság Területi Védelmi Ereje,
Flag of Serbia (1992-2004).svg Arkan Tigrisei,
Flag of Serbia (1992-2004).svg Fehér Sasok
Horvátország Horvát Köztársaság,
Horvátország Horvát Nemzeti Gárda, (1991 novemberig)
Horvátország Horvát Hadsereg (1991 novembertől)
Parancsnokok
Flag of SFR Yugoslavia.svg Aleksandar Spirkovski (1991 szeptember végéig)
Flag of SFR Yugoslavia.svg Života Panić (1991 szeptember végétől)
Flag of SFR Yugoslavia.svg Mile Mrkšić
Flag of SFR Yugoslavia.svg Veselin Šljivančanin
Flag of SFR Yugoslavia.svg Mladen Bratić 
Flag of Serbian Krajina (1991).svg Goran Hadžić
Flag of SFR Yugoslavia.svg Andrija Biorčević
Flag of Serbia (1992-2004).svg Željko Ražnatović
Flag of Serbia (1992-2004).svg Vojislav Šešelj
Horvátország Blago Zadro 
Horvátország Mile Dedaković
Horvátország Branko Borković
Horvátország Marko Babić
Horvátország Anton Tus
Szemben álló erők
kb. 36 000 fő[3] kb. 1800 fő[4]
Veszteségek
szerb források szerint: 3603
(1103 halott, 2500 sebesült)
3 repülőgép
110 páncélozott harcjármű[5]
1656 katona
(879 halott, 777 sebesült)[6]
1131 civil halott,[7] 550 civil eltűnt[8]
Térkép
Vukovári csata (Horvátország)
Vukovári csata
Vukovári csata
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 19° 00′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 19° 00′ 12″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vukovári csata témájú médiaállományokat.

A vukovári csata (horvátul Bitka za Vukovar, szerbül: Битка за Вуковар) a kelet-horvátországi Vukovár 87 napos ostroma volt 1991 augusztusa és novembere közt. A várost a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és különféle szerb paramilitáris erők ostromolták. A horvátországi háború előtt a barokk város virágzó, sokszínű település volt, melyet horvátok, szerbek és más népek laktak. 1990-ben a nacionalista politika, melyet Slobodan Milošević szerb és Franjo Tuđman horvát elnök folytatott, a horvátországi szerbek fegyveres felkeléséhez vezetett, melyet a szerb kormány és paramilitáris csoportok is támogattak. Mikor horvátországi szerbek szerezték meg az irányítást Horvátország szerbek lakta részei felett, a JNA beavatkozott a felkelők oldalán. 1991 májusában Szlavónia kelet-horvátországi tartományban konfliktusra került sor. Augusztusban a JNA támadást indított Kelet-Szlavónia horvát uralom alatti részei, köztük Vukovár ellen.

Vukovárt a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) körülbelül 1800 könnyű fegyverzetű katonája és civil önkéntesek védték a JNA 36 000 katonája és nehézfegyverzetű szerb harcosok ellen. A csata alatt volt, hogy naponta 12 000 rakéta és repesz érte a várost.[9] Ez volt abban az időben Európa legvadabb és leghosszabb csatája, és a második világháború óta Vukovár volt az első nagyobb európai város, amit teljesen elpusztítottak.[10][11] Mikor a város 1991. november 18-án elesett, a szerb erők több száz katonát és civilt mészároltak le, és legalább 31 000 civilt deportáltak a városból és környékéről.[12][13] Vukovárt etnikai tisztogatás keretén belül tisztán szerbbé tették, és a függetlenségét kikiáltó Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Számos szerb katonai és politikai tisztségviselőt – köztük Miloševićot – később elítélték háborús bűnök miatt, melyeket a csata alatt vagy után követtek el; többen közülük börtönbe is kerültek.

A csata kimerítette a Jugoszláv Néphadsereget és fordulópontot jelentett a horvátországi háborúban. Pár héttel később tűzszünetet jelentettek be. Vukovár ostroma elég időt hagyott Horvátországnak, hogy hadseregét megszervezze, megerősítse, így később sikerrel vették fel a harcot a szerbek ellen. Vukovár 1998-ig szerb kézen maradt, majd békés úton visszakerült Horvátországhoz. Azóta újjáépült, de a háború előtti népességének csak a felét érte el, és számos épületen még látszik a harcok nyoma. A két fő etnikai közösség közt jelenleg is szakadék húzódik, a település nem nyerte vissza korábbi fényét.

Vukovár a csata előtt[szerkesztés]

Vukovár községben 1991-ben a 84 189 lakosból, 36 910 (43,8%) volt horvát, 31 445 (37,4%) szerb, 6 124 (7,3%) jugoszláv, 1375 (1,6%) magyar és 8 335 (9,9%) egyéb nemzetiségű.[14] Vukovár városában 1990-ben 44 639 fő lakott (21 065 horvát, 14 425 szerb).[15] A városban ekkor sok volt a vegyesházasság, és voltak akik nem szerbnek vagy horvátnak, hanem jugoszlávnak vallották magukat.[16]

A háború kitörése[szerkesztés]

1991. június 25-én kikiáltják a Horvát Köztársaságot.[17] A katonai körök és a manipulált horvátországi szerbek ezt ellenséges cselekedetnek tartották. Hamar fellázadtak emiatt, és a fegyvereiket a horvát kormány ellen fordították. Az akkori szerb elnök és a JNA vezetője, Slobodan Milošević támogatására is számíthattak. Veljko Kadijević volt vezérkari főnök nyilatkozatai szerint a jugoszláv hadsereg célja Horvátország mélyére való benyomulás, elfoglalni Zágrábot, elűzni a horvát kormányt, és megsemmisíteni a horvát erőket. Ha ez a feladat végre lenne hajtva, az új Jugoszlávia meg tudná határozni az új nyugati határait. A terv kulcseleme a szlavóniai szerb közösségek felszabadítása és felfegyverezése volt, majd az így megerősített csapatok továbbnyomulhattak volna Zágráb felé.[18]

A régióban hosszú politikai zűrzavar vette kezdetét. A horvát vezető politikai párt, a Horvát Demokrata Közösség, de Vukovár községben az 1990-es választásokon nem kapott nagy támogatást, a község tanácsában a szerbek voltak többségben. A horvát függetlenséget és az új államot nem voltak hajlandóak elismerni. A tanács legbefolyásosabb párt a Horvát Kommunista Tanács. A községi tanács vezetője a szerb mérnök, Slavko Dokmanović lett.

1991 tavaszáig több kelet-szlavóniai településen szerb félkatonai egységek alakultak, akiket a szerb Belügyminisztériumon keresztül támogatott Slobodan Milošević. A legfőbb bázisuk Borovo Selóban volt, ahol többségben voltak a szerbek. A belgrádi háborús propagandának köszönhetően feltüzelték a helyi lakosokat. A súlyosbodó helyzet miatt 1991. április 9-én Dokmanović drámai levelet írt Tuđmannak, amelyben kifejtette, hogy a városban a helyzet kritikus, minden pillanatban kitörhet egy etnikai konfliktus számos áldozattal.

1991. május 1-ről 2-re virradó éjjel két rendőr–ellenőrzőpontot állítottak fel Borovo Selo határában. Egyesek szerint tüzet nyitottak kivilágítatlan házakból, amikor levették a szerb lobogókat a bejáratnál. Két rendőr megsérült, de elmenekültek, kettőt viszont elfogtak. Másnap reggel Veselin Šoškočanin, a Szerb Demokrata Párt vezetője tagadta az esetet, de utána elismerte, hogy elfogtak két rendőrt, mert szerb civilekre lőttek. Vinkovcei rendőrök indultak értük, de amint beértek a faluba, tüzet nyitottak rájuk, és többen meghaltak. Eszékről erősítést kértek, majd a megérkezésük után az eszéki rendőrök barikádokat építettek, amíg a vinkovcei rendőrök benyomultak a faluba. Ekkor a JNA 12. proletár gépesített brigád 7 páncélosa a két tábor közé állt. Az incidens során 12 rendőr meghalt, néhányuk testét megcsonkították. A nem sokkal később kitört szlovéniai tíznapos háború alatt a Jugoszláv Néphadsereg elfoglalta Baranyát.

1991 júliusa és augusztusa között a horvát kormány elvesztette kelet-szlavóniai területeket, amikor a szerb félkatonai alakulatok, gyakran a JNA támogatása mellett, átvette az ellenőrzést. Szerbia területén felsorakoztak a néphadsereg egységei, a hadihajók pedig a Duna vízén járőröztek. Májusban rendszeressé váltak a kisebb incidensek, augusztusban pedig a nehéztüzérség megkezdte a város lövését. A lakosság a hónap végére 15 ezer főre csökkent. Vukovár nagyobbik része ekkor már szerb ellenőrzés alatt állt. 1991. augusztus 25-én megkezdődtek a légitámadások is. A város elfoglalása azonban még nem kezdődött meg.

Szembenálló erők[szerkesztés]

Horvát erők[szerkesztés]

Úgy tartják, hogy 1991 augusztusában a harcok kezdetekor a varazsdi és a vukovári horvát belügyi egységeinek ill. a Horvát Nemzeti Gárdának 800 tagja, továbbá a Horvát Védelmi Erők 58 tagja tartózkodott a városban. A növekvő fegyverellátmány hatására a város védőinek száma 1800 főről 2000-re emelkedett, az egész hadszíntéren 6 700 védő volt a város eleste előtt. A páncélos eszközök száma a város elestéig: 26 tank és páncélos csapatszállító, 52 darab 100 mm-nél kisebb ágyú, 32 darab 100 mm-es ágyú, 1 rakéta-sorozatvető és 68 aknavető. 1991. szeptember 25-én megalakult a Horvát Hadsereg 204. brigádja (a hivatalos iratokban 124. brigád).[19] A kisszámú és gyengén felfegyverzett egység tagjainak családjai még a városban voltak, ezért az elsődleges céljuk az ő védelmük volt.[20]

Branko Borković a horvát erők parancsnoka, Mile Dedaković Jastreb helyettes parancsnok és Blago Zadro voltak azok, akiknek kulcsszerepe volt abban, hogy a jugoszláv hadsereg egységeit hosszú időn át a városon kívül tartsák. A különálló csoportokból létrehoztak egy egységes brigádot, és bevezettek egy egységes taktikát, aminek a lényege a mesterlövészek, tankelhárító és aknázó egységek felállítása volt. Ezt a taktikát addig használták, amíg a horvát erőktől megjött az erősítés. Blago Zadro haláláig vezette, és feltartotta az ellenséget a Trpinji úton.

Szerb erők[szerkesztés]

A várost 30 000 szerb katona 1600 tankkal és páncélos csapatszállítóval, 980 rend tüzérségi ágyúval, 350 légvédelmi ágyúval támadta folyamatosan. Vukovár eleste előtt már közel 80 000 katona volt a harctéren. A jugoszláv erőket 11 brigád alkotta Vukováron, ezek közül 9 páncélos brigád volt, kiegészülve a Szerb Területvédelmi Egységgel és horvátországi szerb erőkkel, továbbá Arkan és Šešelj félkatonai tagjaival.

A horvát erőkkel szemben többen voltak és jobban voltak felfegyverezve, ennek ellenére gyenge morál és parancsnokok, állandó szökések jellemezték a jugoszláv erőket. A bosnyák és koszovói albán katonák további gondot okoztak, akik nem azonosultak a nagyszerb elképzelésekkel. Szerbiában sem szimpatizált mindenki a háborúval, így a mozgósítás is nehézkes volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis, 2000, 99. o.
  2. Woodward, 1995, 258. o.
  3. Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis, 100. o.
  4. Šebetovsky, 11. o.
  5. Sikavica, Stipe (2000). "The Army's Collapse". In Ridgeway, James; Udovički, Jasminka. Burn This House: The Making and Unmaking of Yugoslavia. Durham, North Carolina: Duke University Press. ISBN 978-0-8223-2590-1
  6. „Vukovar 1991. i sedamnaest godina poslije”, Vir turizam d.o.o., 2008. november 1., 19. oldal (horvát nyelvű) 
  7. Central Intelligence Agency Office of Russian and European Analysis, 2000, 205. o.
  8. Kardov, 64. o.
  9. Horton, 2003, 132. o.
  10. Notholt, 2008, 7, 28. o.
  11. Borger, 2011
  12. Turković, Hovens, Gregurek, 2004, 222. o.
  13. Prosecutor v. Milosevic, 23 October 2002
  14. Mrkšić et al Third Consolidated Amended Indictment (angol nyelven). un.org. [2005. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. Stanovništvo Vukovara (horvát nyelven). vukovar.hr. [2010. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. Stigma mješovitog braka - Brak kao teret, a ne sloboda izbora (horvát nyelven). net.hr
  17. 1991: befejeződik a szlovéniai furcsa háború. index.hu. Index
  18. Kadijević, V. Moje viđenje raspada (1993)
  19. Domovinski rat On Line Bitka za Vukovar
  20. Gow, J. The Serbian Project and its Adversaries, str. 159-160 (C. Hurst & Co, 2003.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bitka za Vukovar című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]