Kijevo ostroma
| Kijevo ostroma | |||
 | |||
| Az 1991-ben a szerbek által meggyalázott kijevói feszület. | |||
| Időpont | 1991. augusztus 17. – augusztus 26. | ||
| Helyszín | Kijevo és Dalmácia hátországa | ||
| Eredmény | A Jugoszláv Néphadsereg győzelme | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 é. sz. 43° 58′ 44″, k. h. 16° 21′ 04″Koordináták: é. sz. 43° 58′ 44″, k. h. 16° 21′ 04″ | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
| Horvátországi háború |
|---|
|
Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1 · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode |
Kijevo ostroma (horvátul: Opsada Kijeva). Kijevo 1991-es ostroma a horvátországi háború egyik legkorábbi összecsapása volt. A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 9. hadteste Ratko Mladić ezredes vezetésével és a Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) erői Milan Martić knini rendőrfőnök vezetésével 1991. április végén és május elején ostrom alá vették a horvátok lakta Kijevo falut. Az ostrom első szakaszát a JNA elleni jelentős spliti tiltakozást követő tárgyalások után abbahagyták.
Augusztus közepén a JNA és a SAO Krajina erői újra megindították a támadást. Kijevót augusztus 26-án elfoglalták, majd kifosztották és felégették. A kijevói csata egyike volt az első olyan eseteknek, amikor a JNA nyíltan a krajnai szerbek oldalára állt a horvát hatóságok ellen. A horvát rendőrség Kijevóból Drniš városa felé menekült, a megmaradt horvát lakosság pedig elhagyta a falut.
Martićot különböző háborús bűnök vádjával, köztük Kijevo ostromában való részvételével, a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICTY) elé állították. A perben bűnösnek találták és elítélték. Az eljáró bíróság Kijevo ügyében 2007-ben tett megállapításait az etnikai tisztogatásról a tanúk vallomásai alapján az ICTY fellebbviteli bírósága 2008-ban megerősítette. A délszláv háború során a kijevói ostrom volt az első etnikai tisztogatás. A horvát hatóságok távollétében pert indítottak Mladić ellen, és a Kijevóban elkövetett háborús bűnök miatt elítélték.
Előzmények[szerkesztés]
1990-ben, miután a horvátországi szabad választásokat a Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) nyerte, a szerbek és a horvátok közötti etnikai feszültség tovább fokozódott. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) az ellenállás minimalizálása érdekében lefoglalta a Horvát Területvédelem (Teritorijalna obrana – TO) fegyvereit.[1] Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult,[2] amelynek középpontjában Knin és környéke, valamint a Dalmáciai hátország túlnyomórészt szerbek lakta részei (Splittől körülbelül 60 kilométerre északkeletre), Lika, a Kordun, a Banovina és Kelet-Horvátország egyes részei voltak.[3] Szerbia, Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával 1991 januárjában sikertelenül próbálta megszerezni a jugoszláv elnökség jóváhagyását a horvát biztonsági erők lefegyverzésére irányuló JNA hadművelethez.[4] A kérelmet elutasították, de a szerb felkelők és a horvát különleges rendőri erők között márciusban lezajlott vértelen összecsapás[5] arra késztette a JNA-t, hogy újra kérje a szövetségi elnökséget, hogy adjon a részére beavatkozási felhatalmazást és hirdessen ki rendkívüli állapotot. Annak ellenére, hogy a kérést Szerbia és szövetségesei támogatták, az elnökség a kérést március 15-én elutasította. Slobodan Milošević szerb elnök, aki inkább a Szerbia terjeszkedésére irányuló kampányt választotta, mint Jugoszlávia egységének megtartását, nyilvánosan azzal fenyegetőzött, hogy a JNA-t a szerb hadsereggel váltja fel, és kijelentette, hogy a továbbiakban nem ismeri el a szövetségi elnökség illetékességét. A fenyegetés hatására a JNA, mivel a Milošević irányítása alá került Szerbia terjeszkedése érdekében fokozatosan feladta Jugoszlávia megőrzésének terveit.[6] Március végére a konfliktus odáig fajult, hogy megvoltak az első halálos áldozatai.[7] Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői kinyilvánították szándékukat, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiába, így ezeket Horvátország kormánya szakadár régióknak tekintette.[8]
1991 elején Horvátországnak nem volt reguláris hadserege, azért védelmének megerősítése érdekében megduplázta rendőri erői létszámát, mely így 20 000 főre nőtt. A haderő leghatékonyabb részét a tizenkét zászlóaljba szervezett, a katonai egységek szerepét átvevő, 3000 fős különleges rendőrség jelentette. Emellett 16 zászlóaljba és 10 századba területi alapon szervezett 9-10 000 tartalékos rendőr is rendelkezésre állt. A tartalékos erőnek nem volt fegyvere.[9] A helyzet romlására reagálva a horvát kormány a különleges rendőrzászlóaljakat négy, összesen mintegy 8000 fős, a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében álló gárdadandárba összevonva májusban létrehozta a horvát nemzeti gárdát (Zbor narodne garde - ZNG), amelynek élén Martin Špegelj nyugalmazott JNA tábornok állt.[10] Az addigra 40 000 fősre bővült regionális rendőrséget is a ZNG-hez csatolták, és 19 dandárba és 14 önálló zászlóaljba szervezték át. A gárdadandárok voltak a ZNG egyetlen olyan egységei, amelyek kézifegyverekkel teljesen fel voltak fegyverkezve. viszont az egész ZNG-ben hiányoztak a nehézfegyverek, és nem volt parancsnoki és irányító struktúra.[9] A nehézfegyverek hiánya olyan súlyos volt, hogy a ZNG a múzeumokból és filmstúdiókból származó második világháborús fegyvereket próbálta rendszerbe állítani.[11] Akkoriban a horvát fegyverkészlet 30 ezer külföldön vásárolt kézi lőfegyverből és 15 ezer, korábban a rendőrség tulajdonában lévő fegyverből állt. Ekkor a gárdadandárokba vezényelt állomány pótlására egy új, 10 000 fős különleges rendőri egységet hoztak létre.[9]
A kezdeti időszak[szerkesztés]
Kijevo 1991-ben 1261 lakosú falu volt, amelynek 99,6%-a horvát lakosa volt. Polača, Civljane és Cetina szerb falvak vették körül.[12][13] A rönkforradalmat követően a három szerb falu az SAO Krajina részévé vált, és úgy korlátozták Kijevo közúti megközelítését, hogy Polača és Civljane barikádokat állítottak fel a faluba vezető utakon.[14] Válaszul Kijevo lakossága ad hoc milíciát állított fel.[15]
Az 1991. április 1-jei Plitvicei-tavaki incidenst követően a SAO Krajina erői elfogtak három horvát rendőrt a közeli Drnišből, azzal a szándékkal, hogy kicseréljék őket azokra a horvátországi szerbekre, akiket a horvát erők a Plitvicei-tavaknál fogságba ejtettek. A kijevói lakosok által létrehozott milícia viszont több szerb civilt fogott el, és foglyaikért cserébe követelte az elfogott rendőrök szabadon bocsátását.[15] Április 2-án a JNA hírszerzői beszámoltak erről, és arra figyelmeztettek, hogy Kijevo és Civljane helyi milíciái, amelyeket egyébként barikádok választanak el egymástól, fegyveres összecsapásokban is részt vettek, amelyek a konfliktus eszkalációjával fenyegettek.[15] Kijevo azért is stratégiai jelentőségűvé vált, mert fekvése miatt akadályozta az SAO Krajina közúti kommunikációját.[12]
Az április-májusi blokád[szerkesztés]
Április 27-ről 28-ra virradó éjszaka a horvát belügyi alakulatok egy csoportja elérte Kijevót,[16] és április 28-án hivatalosan is horvát rendőrőrs létesült a faluban.[17] A következő napon[18] a JNA 9. (Knini) hadtestének vezérkari főnöke, Ratko Mladić ezredes által vezényelt JNA csapatok beavatkoztak,[19] megszakítva a falu elérhetőségét, és megakadályozva az ellátások Kijevóba szállítását.[12] Május 2-án[20] egy horvát rendőrségi helikopter kényszerleszállást hajtott végre Kijevóban, miután az SAO Krajina csapatainak lövöldözése következtében károkat szenvedett. A helikopteren Luka Bebić akkori védelmi miniszter és a horvát parlament alelnöke, Vladimir Šeks utazott. A repülőgép javítás után még aznap fel tudott szállni.[21] Május 2-án egy másik összecsapásra is sor került a Kozjak-hegységben, amelyben az SAO Krajina félkatonai szervezetének egyik tagja őrszolgálat közben meghalt.[22]
Franjo Tuđman horvát elnök felszólította a közvéleményt, hogy vessen véget az ostromnak, és a kérés 1991. május 6-án Splitben a Brodospliti Hajógyárban[23] a JNA elleni nagyszabású tüntetéshez vezetett,[19] amelyet a Horvát Szakszervezeti Szövetség szervezett. Május 7-én a JNA 10. gépesített dandárjának 80 harckocsija és lánctalpas járműve, valamint 23 kerekes járműve hagyta el mostari laktanyáját, de a civilek a Mostartól nyugatra fekvő Široki Brijeg előtt megállították őket. A konvoj, miközben a tömeg követelte a JNA-tól Kijevo ostromának feloldását három napig a helyén maradt. A tüntetés azután ért véget, hogy Alija Izetbegović, Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke felkereste a tüntetőket, és beszédet mondott a tömegben arról, hogy a konvoj nem Kijevo, hanem Kupres felé tart. Tuđman és Franjo Kuharić bíboros táviratokat küldött az Izetbegovićot támogató tüntetőknek.[24] Kijevo ostromát néhány nappal később, két héttel a blokád bevezetése után tárgyalások útján feloldották.[12]
Az augusztusi ostrom[szerkesztés]
A májusi megállapodás rövid életű volt, mivel a JNA egységei, ismét Mladić vezetésével 1991. augusztus 17-én barikádokat emeltek, hogy megakadályozzák a faluba való bejutást. Másnap Milan Martić horvátországi szerb vezető ultimátumot intézett a rendőrséghez. és Kijevo lakóihoz követelve, hogy két napon belül hagyják el a falut és környékét – különben fegyveres támadást kell kiállniuk.[25][26] Augusztus 23. és 25. között a horvát erők a falu szinte teljes polgári lakosságát evakuálták.[27] Augusztus 25-én a horvát erők sikertelen támadást indítottak a Kijevótól 38 km-re délkeletre fekvő Sinj JNA laktanyája ellen. A támadás célja az volt, hogy fegyvereket szerezzenek, amelyekre a Kijevo melletti horvát pozíciók romlása miatt volt szükségük.[28]
Augusztus 26-án a JNA megtámadta Kijevót, ahol 58, csak kézi lőfegyverrel felfegyverzett rendőr védekezett, akiket Martin Čičin Šain rendőr őrsparancsnok irányított. 05:18 és 13:00 között a JNA 1500 tüzérségi lövedéket lőtt ki a falura, a Jugoszláv Légierő pedig 34 bevetéssel a levegőből támogatta a támadást. Aznap délután a JNA szárazföldi támadást intézett Kijevo ellen.[29] Martić szerint Kijevo minden házát felgyújtották.[30] A támadó erő körülbelül 30 harckocsiból állt, amelyeket a JNA gyalogsága és a horvát szerb milícia támogatott.[31]
A JNA 16:30-ra hatolt be a faluba.[29] Borislav Đukić alezredes, a Kijevo elfoglalásával megbízott 1. taktikai csoport parancsnoka és a JNA 221. gépesített gyalogdandár parancsnoka arról számolt be, hogy a falut 22:30-ra biztosították.[32] A horvát rendőrség a Kozjak-hegyen keresztül Drniš felé három csoportban menekült Kijevóból.[29] A megmaradt horvát lakosság azután távozott, hogy a tüzérség elpusztította településük nagy részét.[33][34] A visszavonuló csoportokat, miközben azok áthaladtak a Kozjakon a Jugoszláv Légierő gépei üldözték.[35] Az eseményeket Vesna Jugović, a belgrádi rádió televízió riportere rögzítette. A Martić által vezényelt krajinai egységek a JNA-val összhangban léptek fel, hogy átvegyék a terület irányítását.[36]
Következmények[szerkesztés]
A horvát erők és a JNA kijevói összecsapása volt az egyik első olyan eset, amikor Martić ultimátuma alapján[30] a JNA nyíltan a felkelő szerbek oldalára állt a gyorsan eszkalálódó horvát függetlenségi háborúban.[33] A védekezők között mindössze két sebesült volt, de az egyik visszavonuló csoportot elfogták.[29] A 20 főből álló csoportot[37] később hadifogolycserével engedték el.[29] A JNA-nak nem voltak veszteségei.[32] Miután a JNA megszerezte Kijevót, a falut kifosztották és felgyújtották.[31][35] Kijevo lerombolása a háború korai szakaszának az egyik leghírhedtebb szerb bűncselekménye lett.[38] A Kijevóban és környékén vívott harcokban részt vevő JNA egységek a következő napokban Sinj felé haladtak, elfoglalták Vrlikát, majd átcsoportosították őket, hogy részt vegyenek a szeptember közepén lezajlott šibeniki csatában.[31]
A volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszéken Milan Martić perében Martićot a kijevoi támadásban való részvétele miattt elítélték, az eljáró tanács 2007. évi Kijevóval kapcsolatos megállapításait pedig a fellebbviteli tanács az etnikai tisztogatásokról szóló tanúvallomások alapján 2008-ban ugyancsak megerősítette.[27] Kijevo ostroma volt az első alkalom az etnikai tisztogatás alkalmazására a jugoszláv háborúkban.[39] A kijevói események nem szerepeltek a vádiratban Ratko Mladić perében, de a horvát igazságszolgáltatás távollétében bíróság elé állította Mladićot a Kijevóban elkövetett háborús bűnök miatt. Elítélték, és 20 év börtönbüntetést kapott.[40]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hoare 2010, 117. o.
- ↑ Hoare 2010, 118. o.
- ↑ ICTY 12 June 2007.
- ↑ Hoare 2010, 118–119. o.
- ↑ Ramet 2006, 384–385. o.
- ↑ Hoare 2010, 119. o.
- ↑ Engelberg 3 March 1991.
- ↑ Sudetic 2 April 1991.
- ↑ a b c CIA 2002, 86. o.
- ↑ EECIS 1999, 272–278. o.
- ↑ Ramet 2006, 400. o.
- ↑ a b c d Gow 2003, 154. o.
- ↑ Silber & Little 1996, 171. o.
- ↑ Slobodna Dalmacija 18 August 2010.
- ↑ a b c Hrvatski vojnik October 2012.
- ↑ Municipality of Kijevo 2007.
- ↑ Degoricija 2008, 49. o.
- ↑ Hrvatski vojnik May 2009.
- ↑ a b Woodward 1995, 142. o.
- ↑ FBIS 2 May 1991, 38. o.
- ↑ Nacional 22 August 2005.
- ↑ Ružić 2011, 411. o.
- ↑ Slobodna Dalmacija 6 May 2001.
- ↑ Lučić 2008, 123. o.
- ↑ Gow 2003, 154–155. o.
- ↑ Allcock, Milivojević & Horton 1998, 142. o.
- ↑ a b ICTY 12 June 2007, 61–62. o.
- ↑ Slobodna Dalmacija 25 August 2010
- ↑ a b c d e Deljanin 27 May 2011.
- ↑ a b Armatta 2010, 397. o.
- ↑ a b c Novosti 3 June 2011.
- ↑ a b JNA 27 August 1991.
- ↑ a b Gow 2003, 155. o.
- ↑ Silber & Little 1996, 171–173. o.
- ↑ a b Magaš 1993, 320. o.
- ↑ Silber & Little 1996, 172. o.
- ↑ ICTY 12 June 2007, 107. o.
- ↑ Hoare 2010, 122. o.
- ↑ Gow 2003, 120. o.
- ↑ Jutarnji list 26 May 2011.
Források[szerkesztés]
- Könyvek és dolgozatok
- Conflict in the former Yugoslavia: an encyclopedia. Santa Barbara, California: ABC-CLIO (1998). ISBN 9780874369359
- Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-8223-4746-0
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 9780160664724. OCLC 50396958
- Degoricija, Slavko. Nije bilo uzalud (horvát nyelven). Zagreb, Croatia: ITG - Digitalni tisak, 49. o. (2008). ISBN 978-9537167172
- Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5
- Gow, James. The Serbian Project and Its Adversaries: A Strategy of War Crimes. London, England: C. Hurst & Co., 154–155. o. (2003). ISBN 9781850656463
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 9781139487504
- Lučić, Ivica (2008. június 1.). „Bosna i Hercegovina od prvih izbora do međunarodnog priznanja” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 40 (1), 107–140. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.
- Magaš, Branka. The Destruction of Yugoslavia: Tracking the Break-up 1980-92. New York City: Verso Books (1993). ISBN 9780860915935
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- Ružić, Slaven (2011. december 1.). „Razvoj hrvatsko-srpskih odnosa na prostoru Benkovca, Obrovca i Zadra u predvečerje rata (ožujak - kolovoz 1991. godine)” (horvát nyelven). Journal - Institute of Croatian History 43 (1), 399–425. o, Kiadó: Institute of Croatian History. ISSN 0353-295X.
- The death of Yugoslavia. London, England: Penguin Books (1996). ISBN 9780140261684
- Woodward, Susan L.. Balkan Tragedy: Chaos and Dissolution After the Cold War. Washington, D.C.: Brookings Institution Press, 142. o. (1995). ISBN 9780815795131
- Sajtótudósítások
- Cvitić, Plamenko. „Nisam imao konkurenciju za Irak”, Nacional (folyóirat), 2005. augusztus 22.. [2013. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. október 25.) (horvát nyelvű)
- Deljanin, Zorana. „Posljednji zapovjednik obrane Kijeva Martin Čičin Šain: Moj susret s Mladićem”, Novi list , 2011. május 27. (horvát nyelvű)
- Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Jurković, Marina. „APEL SABORU: Proglasiti 17. 8. danom početka rata”, Slobodna Dalmacija , 2010. augusztus 18. (horvát nyelvű)
- Kosanović, Saša. „Mnogo pitom Mladić”, Novosti , 2011. június 3.. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. október 25.) (horvát nyelvű)
- Paštar, Toni. „Vijenci, svijeće i molitve u Sinju i Vrlici za poginule branitelje”, Slobodna Dalmacija , 2010. augusztus 25. (horvát nyelvű)
- Pavić, Snježana. „Za više od 100 ubijenih Hrvata Škabrnji i Saborskom Ratko Mladić neće odgovarati. Nitko ga nije optužio!”, Jutarnji list , 2011. május 26.. [2011. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. október 25.) (horvát nyelvű)
- „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Šetka, Snježana. „Dan kada je ustao Split”, Slobodna Dalmacija , 2001. május 6. (horvát nyelvű)
- Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- „"Terrorists" Fire on Croatian Helicopter”, Daily Report: East Europe, Foreign Broadcast Information Service
- Egyéb források
- Domovinski rat (horvát nyelven). Official website. Municipality of Kijevo, 2007. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 28.)
- Đukić, Borislav: Izvješće 221. mtbr. Komandi 9. korpusa OS SFRJ o stanju u TG-1, posljednjim borbama u osvajanju Kijeva, borbama oko sela Lelasi te napredovanju prema Vrlici i Otišiću (szerb nyelven) pp. 266–267, 1991. augusztus 27. [2016. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 25.)
- Nazor, Ante (2009. május 1.). „Iz izvješća "Organu bezbednosti Komande RV i PVO" JNA o događajima u Borovu Selu - 2. svibnja 1991. (I. dio)” (hr, sr nyelven). Hrvatski vojnik (239), Kiadó: Horvát Védelmi Minisztérium. [2009. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. október 25.)
- Nazor, Ante (2012. október 1.). „Pokušaj uvođenja izvanrednog stanja u Hrvatsku - izvješća "organa bezbednosti" JNA od 2. travnja 1991.” (horvát, szerb nyelven). Hrvatski Vojnik (406), Kiadó: Horvát Védelmi Minisztérium. [2014. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. október 25.)
- The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Siege of Kijevo (1991) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
