Milan Martić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Milan Martić
(Милан Мартић)
Martić 2009-ben Krajinai Szerb Köztársaság 3.. elnöke Elnök Borislav Mikelić Milan Babić Milorad Buha miniszterelnökök Előd Goran Hadžić Utód A pozíció megszűnt
Martić 2009-ben
Krajinai Szerb Köztársaság 3.. elnöke
Elnök Borislav Mikelić
Milan Babić
Milorad Buha
miniszterelnökök
Előd Goran Hadžić
Utód A pozíció megszűnt
Született szerbül: Милан Мартић
1954. november 18. (66 éves)
Jugoszlávia, Horvátország, Knin
Állampolgársága
Nemzetisége szerb
Foglalkozása
Tisztség elnök
A Wikimédia Commons tartalmaz Milan Martić témájú médiaállományokat.

Milan Martić (szerbül: Милан Мартић; 1954. november 18. –) egy horvátországi szerb politikus, aki az el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaság elnöke volt 1994.—1995-ben, a horvátországi háború alatt.

Martićot a Hágai Nemzetközi Bíróság 2007. június 12-én háborús bűncselekmények miatt elítélte, és 35 év börtönt szabott ki rá.

Életrajza[szerkesztés]

Martić 1954. november 18-án született a Kninhez tartozó Žagrović faluban. A zágrábi Rendőriskolán végzett középfokú tanulmányai után, és 1976—1981 között Šibenikben a Közbiztonsági Állomáson dolgozott. [1]

1982-től Martić junioor rendőr felügyelő volt Kninben, és hamarosan az SJB vezetőjévé nevezték ki.[1]

Knin helyi rendőrfőnöke volt, mikor Horvátország kikiáltotta a függetlenségét. 1990-ben ő lett a helyi szerbek vezetője, és megszervezte a Milicija Krajina milíciát, más néven Martić Rendrőségét.

1991. január 4. és 1995. augusztus között Martić több posztot is betöltött. Volt ő az el nem ismert Krajjinai Szerb Autonóm Körzet és a Krajinai Szerb Köztársaság elnöke, honvédelmi és belügyminisztere is.

1991-ben Vuk Drašković szerb ellenzéki vezető azt állította, hogy Martić és Goran Hadžić meg akarták őt ölni. Martić válasza aszerint ez egy „ordenálé hazugság volt,” és "ha ő meg akarna vaklakit plni, akkor azt végig is viszi.” Martić Drašković ellenfele volt, mert Drašković a mobilizálás ellen volt, és a katonákat dezertálásra szólította fel.[2]

Martićot az 1993-as szerb krajjinai elnökválasztásokon Slobodan Milošević is támogatta. Martić a Szerb Szocialista Párt színeiben indult, mely jelentős pénzügyi támogatást kapott Milošević Szerbiai Szocialista Pártjától.[3]

Az 1994-es választás második fordulójában elnökké választották, és egész addig betöltötte ezt a pozíciót, míg 1995-ben a horvát vihar hadműveletben a Krajinai Szerb Köztársaság meg nem szűnt. Martić, az ország hadseregének nagy része és sok civil is Banja Lukába menekült. Olyan hírek kezdtek el terjedni, hogy vagy megölték, vagy megsebesítették. Több napig semmit nem lehetett róla tudni.[4]

Martić egy olyan gerillaháború tervét jelentette be, ami a „Szerbiai Krajjina végéig fog tartanai.” Martić egyik nyilatkozata így fogalmazott:

„A krajjinai szerbekkel történt tragédia után a helyezzet lassan rendeződik. Banja Lukában egy válság tanácsot alakítottunk, melyet a krajjinai parlament elnöke, Rajko Ležaić vezet. A tanács célja a menekültek ellátása. Az én feladatom a lefegyverzett hadsereg konszolidálása, és harcképes állapotba hozatala. Szerintem sok katona – kivéve a disszidensek – vissza fog térni, és megpróbálják felszabadítani a több évszázados szülőföldjüket, valamint olyan csapást mérnek Tuđmanra, ameilyet megérdemel. [5]

A Nemzetközi Törvényszék eljárása[szerkesztés]

A Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) 1995. július 25-én adott ki ellene elfogató parancsot. Martićot 2002. május 15-én vették előzetesen őrizetbe, és még aznap Hágába szállították. Gyilkossággal, üldözéssel, embertelen bánásmóddal, erőszakos kitelepítéssel, a köz- és a magánvagyonok kizsákmányolásával, városok és falvak akaratlagos lerombolásával vádolták meg. Ő egyik vádpontban sem vallotta magát bűnösnek. [6]

A bíróság szerint a bűncselekmény részletesebben az, hogy „segített egy a horvátok és minden, nem szerb ellen indított etnikai tisztogatás megszervezésében Krajjinában, és lényegében az összes nem szerb nemzetiségűt kitelepítették.” Az eredeti vádak szerint csak egy Zágráb elleni rakétatámadással vádolták meg, amiben hét civil vesztette életét. Két nappal később egy interjúban Martić maga ismerte el, hogy személyesen ő adott parancsot a város lövésére.[7]

Milan Babić, aki Martić, mellett a szerbiai horvátok egy másik nagyon fontos vezetője volt, azt mondta Martić tárgyalásán a bíróságon, hogy a teljes horvátországi háború Martić felelőssége volt, amit Belgrádbóll irányítottak.[8]

Tárgyalása 2005. december 13-án kezdődött, és 2007. január 12-én ért véget.[9]

2007. június 12-én Martićot 35 év börtönre ítélték.[6][10] A 35 éves büntetést a Hágai Nemzetközi Törvényszék fellebbviteli tanácsa 2008. október 8-án helyben hagyta. Úgy ítélték, hogy „olyan bűnözői szervezett csoport” tagja volt, melyben részt vett Blagoje Adžić, Milan Babić, Radmilo Bogdanović, Veljko Kadijević, Radovan Karadžić, Slobodan Milošević, Ratko Mladić, Vojislav Šešelj, Franko Simatović, Jovica Stanišić, és Dragan Vasiljković is.[10]

2009-ben átszállították Észtországba a Tartu Vangla börtönbe, ahol letölti a büntetését.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Prosecutor v. Milan Martić Judgement. p. 8. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia; accessed 25 August 2013.
  2. Pogledi, 15 November 1991, issue 96, pg. 29 szerbül:
  3. Filip Švarm, Milosevic Loses Krajina, Vreme News Digest Agency No 117, rutgers.edu, 20 December 1993.
  4. Novine, 6 August 1995. szerbül:
  5. Novine, 15 August 1995, No. 101 szerbül:
  6. a b Serb leader jailed for war crimes. BBC News. (Hozzáférés: 2007. június 12.)
  7. Leader of breakaway Croatian Serb state convicted and jailed by UN tribunal. UN News, 2007. június 12. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  8. Goran Jungvirth: Martić "Provoked" Croatian Conflict. Institute for War and Peace Reporting. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 12.)
  9. U utorak presuda Milanu Martiću (horvát nyelven). Jutarnji list. (Hozzáférés: 2007. június 12.)
  10. a b Summary of Judgement for Milan Martić. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
  11. "War criminal transferred to Estonia", baltictimes.com; accessed 23 November 2016.