Hosszúlovászi mészárlás

Hosszúlovászi mészárlás

Térkép

Hosszúlovászi mészárlás Pozíció Horvátország térképén

é. sz. 45° 13′ 33″, k. h. 19° 10′ 08″45.2258, 19.169

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúlovászi mészárlás témájú médiaállományokat.

A hosszúlovászi mészárlás (horvátul: Pokolj u Lovasu, szerbül: Масакар у Ловасу) 1991. október 10. és 18. között, a horvátországi háború idején Hosszúlovász község 70 horvát etnikumú polgári lakosának meggyilkolása volt. A gyilkosságok október 10-én, a falunak a horvátországi szerb erők és a Dušan Silni félkatonai csoport által támogatott Jugoszláv Néphadsereg (JNA) általi megszállása során és közvetlenül azt követően kezdődtek két nappal azután, hogy Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától. A megszállás a vukovári csata idején történt, mivel a JNA igyekezett megszilárdítani ellenőrzését Vukovár városát körülvevő terület felett. A polgári lakosság meggyilkolása és bántalmazása október 18-ig folytatódott, amikor a civilek egy csoportját őrző csapatok fegyverrel kényszerítették őket egy aknamezőre, majd tüzet nyitottak rájuk.

Miután a horvátországi szerb erők, a JNA, és a félkatonai erők megerősítették az ellenőrzésüket a faluban, a horvát lakosságnak fehér karszalagot kellett viselnie, és fehér lepedővel meg kell jelölnie házait. A lovászi templomot felgyújtották, 261 házat kifosztottak és leromboltak, 1341 civil pedig kénytelen volt elhagyni otthonát. Az áldozatok holttestét 1997-ben egy tömegsírból és tíz, egyes sírból emelték ki. Hosszúlovászt a háború után újjáépítették, de a háború előttihez képest lakosságszáma harmadával csökkent.

Slobodan Milošević szerb elnök és Goran Hadžić, a horvátországi szerbek magas rangú tisztviselője ellen a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) vádiratában szerepel Hosszúlovász megszállása, civil lakosságának meggyilkolása és kiűzése, továbbá, hogy a szakadár régiót a Kelet-Szlavóniai, Baranyai és Nyugat-Szerémségi Szerb Autonóm Terület részévé nyilvánították, azonban Milošević és Hadžić is meghalt, mielőtt tárgyalásuk befejeződhetett volna. A szerb hatóságok egy négyfős csoportot bíróság elé állítottak és elítéltek a gyilkosságokért, de 2014-ben egy fellebbezést követően újratárgyalást rendeltek el. Horvátország a gyilkosságokkal kapcsolatban 17 személy ellen emelt vádat, bár közülük csak kettő állt a hatóságok rendelkezésére. Egyiküket felmentették, a másikat pedig alkalmatlannak nyilvánították a tárgyalásra.

Előzmények

1990-ben a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak Horvátországban. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást. 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein, valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott. 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.

A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították, és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult. A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett. A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.

1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult, majd 1991 júniusában, Jugoszlávia felbomlásával Horvátország kikiáltotta függetlenségét. A függetlenségi nyilatkozat három hónapos moratóriumot követően október 8-án lépett hatályba. Mivel a Jugoszláv Néphadsereg egyre inkább támogatta a SAO Krajinát, ezzel a horvát rendőrség nem tudott megbirkózni. Így 1991 májusában megalakult a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG). Horvátország haderejének fejlődését hátráltatta az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója, miközben a horvátországi katonai konfliktus tovább eszkalálódott, augusztus 26-án kezdődött a vukovári csata.

A gyilkosságok

Ahogy a JNA jelentős új egységeket vezényelt a vukovári csatába, köztük a 453. gépesített dandárt, az 1. Proleter gárda gépesített hadosztályt és a 252. páncélos dandárt, a fegyveres összecsapások Kelet-Szlavóniában is fokozatosan felerősödtek, A csata kezdeti szakaszában Vukovár városától délkeletre a JNA számos horvát falut (köztük Hosszúlovászt is) bekerített. 1991. szeptember végén a térség legkeletibb horvát állásai a Csótnémeti–Illyefő–Hosszúlovász és a falvakat összekötő vonal mentén húzódtak. Ezeket a 3. gárdadandár 2. zászlóalja és a 109. gyalogdandár védte.

Október 1-jén, miután a JNA átvette a Berzétemonostor–Valkószentmária–Bogdánfalva–Vukovár út ellenőrzését, a 3. gárdadandár 2. zászlóalját és a 109. gyalogdandárt, hogy visszaállítsák a horvát ellenőrzést a Vinkovce és Vukovár közötti útvonalon, Vukovártól délre helyezték át. A JNA megbízta a 2. Proleter gárda gépesített dandárt, hogy tisztítsa meg a horvát erőktől a Hosszúlovásszal a középpontjában kialakult beékelődést. A JNA-t a Dragoslav Bokan vezette „Dušan Silni” szerb félkatonai alakulat és a Szerb Nemzeti Megújulás Pártja, valamint a horvátországi szerb területvédelmi erők támogatták.

Lerombolt lovászi templom 1991. októberében

A félkatonai szervezetek és a területvédelmi erők által támogatott JNA október 10-én reggel ellenállás nélkül vonult be Hosszúlovászra. Az eseményekben részt vevő egyik félkatonai szervezet bírósági vallomása szerint a Lovász ellen vonuló csapatoknak azt mondták, hogy a falu védelmében 300-400 ZNG katonára számítsanak. Miután a támadó erők behatoltak a faluba, a csapatok több órán keresztül folytatták a gránátok dobását és a házakra történő véletlenszerű lövöldözést. A támadás során 22 civilt öltek meg otthonaikban vagy a házak hátsó udvaraiban. A falu bevételét követően a horvát civileknek fehér karszalagot kellett viselniük, házaikat pedig fehér lepedővel jelölték meg. A megjelölt házakat a TO és a félkatonai csoportok kifosztották és felgyújtották. A falu feletti ellenőrzést Ljuban Devetaknak, és az általa írányított „Dušan Silni” félkatonai szervezetnek adták át. Devetakot falu parancsnokának nevezték, de az egész régiót továbbra is a JNA irányította. A következő héten a félkatonai szervezetek és a szerb területvédelmi csapatok a rögtönzött fogolytáborokban további 23 civilt öltek meg. A rögtönzött táborokat a foglyok kínzására és bántalmazására is használták, ahol többek között háborús nemi erőszakot követtel el, amely 18 civilnek okozott súlyos sérüléseket.

Megemlékezés az egykori aknamező helyén álló keresztnél

Október 17-én minden 18 és 60 év közötti férfit megjelenésre köteleztek, majd egyik napról a másikra őrizetbe vették őket azzal az ürüggyel, hogy előző este valaki lövést adott le a faluban. Azon az éjszakán a fogvatartottakat megverték és más módon bántalmazták. Körülbelül 20 főt reggel elengedtek, a többiekkel pedig közölték, hogy szőlőszüretre viszik őket. A civilek katonai kísérettel sétáltak ki a faluból. Az egyik civilt az őrök még azelőtt megölték, mielőtt a csoport elérte volna a Vukovár–Felsőtárnok út 1–2 km-re levő egy pontját, ahol fegyverrel egy lóhereföldre vezényelték őket. A férfiaknak azt mondták, hogy fogják meg egymás kezét, és lábukkal söprő mozdulatokat tegyenek maguk előtt. A JNA korábban taposóaknákat helyezett el a mezőn. A szerencsétlenek több aknát indítottak be, miközben a civil foglyokat őrző katonák is lőttek a terepen tartózkodó férfiakra. A túlélők ezután kénytelenek voltak összeszedni a halottakat és a sérülteket, és eltakarítani a megmaradt aknákat. Az aknamezőre kényszerült 50 civil közül 21-en az aknamezőn haltak meg. Az aknarobbanásban vagy lövöldözésben megsebesült személyek száma különböző jelentések szerint 14 vagy 15 volt. Október 17. és november 3. között a szerb erők további 28 civilt öltek meg, majd november végéig további három civilt öltek meg a faluban. 1991 októbere és novembere között mintegy 90 horvát és más nem szerb civilt öltek meg a szerb erők, vagy tűntek el

Következmények

Közvetlenül a falu JNA és a félkatonai szervezet általi birtokbavétele után 1341 civil volt kénytelen elhagyni Hosszúlovászt. A helyi római katolikus Szent Mihály templomot felgyújtották és 261 házat megsemmisítettek. 1995-ben létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémségi Átmeneti Adminisztrációja (UNTAES) és létrejött a horvát hatóságok, valamint a régióban élő horvátországi szerbek közötti Erdődi megállapodás a régióban a horvát ellenőrzés fokozatos visszaállításáról. 1997. június 2-án az ENSZ szakértői megkezdték a hosszúlovászi tömegsírból az áldozatok exhumálását. A tömegsírból végül hatvannyolc holttest került elő, köztük a Lovászban meggyilkoltak holtteste, ezem kívül egyéni sírokból további tíz holttest került elő. Az exhumált áldozatokat 1998. március 21-én temették újra. A tömegsír helyén 1999. május 27-én a civil áldozatok emlékére emlékművet, az aknamező helyén pedig azt jelölő keresztet állítottak. A közeli Jelaš-erdőben három egyéni sír mellett egy másik tömegsírt is felfedeztek, amely hat ember holttestét tartalmazta. A többi temetkezési helyhez hasonlóan az ott eltemetett áldozatok között voltak lovásziak, valamint a környéken máshol megöltek is. Hosszúlovászt a háború után újjáépítették, de népessége kb. egyharmadára esett vissza a háború előtti szinthez képest.

A meggyilkolt áldozatok emlékfala

A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) a Milošević elleni vádiratba belefoglalta a Hosszúlovászban 1991 októberében elkövetett háborús bűnöket is. Milošević pere 2002. február 12-én kezdődött, de Milošević 2006 márciusában meghalt, mielőtt még ügyében ítélet született volna.

1994-ben és 2004-ben a horvát hatóságok összesen 17 személy ellen, köztük Devetak ellen, két külön eljárást indítottak, és vádat emeltek ellenük népirtás és Hosszúlovász polgári lakossága ellen elkövetett háborús bűnök vádjával. A csoportban tizenöt személy esetében távollétükben tartották tárgyalást. 2009-ben megkezdték az eljárást Milan Tepavac és Ilija Vorkapić ellen is, akik viszont a horvát hatóságok rendelkezésére álltak. Az egy évvel későbbi tárgyaláson Tepavacot alkalmatlannak ítélték a bíróság elé állításra, Vorkapićot pedig 2012-ben felmentették.

A szerb hatóságok a Hosszúlovászben elkövetett háborús bűnökkel több, a kelet-szlavóniai szerb hatóságokkal kapcsolatban álló személyt is megvádoltak, akik közül négyen a JNA tisztjei, hatan pedig a „Dušan Silni” félkatonai szervezet korábbi tagjai voltak. A per 2008-ban kezdődött. 2012-ben a csoportot 70 horvát civil meggyilkolásáért összesen 128 év börtönbüntetésre ítélték. Devetak 20 év börtönt kapott, míg a többiek négytől tizennégy évig terjedő börtönbüntetést kaptak. 2014-ben azonban a fellebbviteli bíróság új eljárást rendelt el.

Az ICTY vádat emelt Goran Hadžić, a kelet-szlavóniai régió horvát szerb politikai vezetője, a horvátországi szerbek által a térségben korábban kikiáltott, majd a Krajinai Szerb Köztársaságba beolvadt Kelet-Szlavóniai, Baranyai és Nyugat-Szerémségi Autonóm Terület kormányának vezetője ellen is. A vádak közé tartozott az üldöztetés, a megsemmisítés, a gyilkosság, a bebörtönzés, a kínzás, az embertelen cselekmények és a kegyetlen bánásmód, a deportálás, a lakosság erőszakos áttelepítése, a szándékos megsemmisítés és a tulajdon kifosztása. Hadžić 2016 júliusában halt meg, még mielőtt a tárgyalás befejeződhetett volna.

Források

Könyvek

• Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-8223-4746-0 
• Bax, Mart. Barbarization in a Bosnian Pilgrimage Center, Neighbors at War: Anthropological Perspectives on Yugoslav Ethnicity, Culture, and History. University Park, Pennsylvania: Penn State Press, 187–202. o. (2000). ISBN 9780271044354 
• Bieber, Florian. The Role of the Yugoslav People's Army in the Dissolution of Yugoslavia: The Army Without a State?, State Collapse in South-Eastern Europe: New Perspectives on Yugoslavia's Disintegration. West Lafayette, Indiana: Purdue University Press, 301–332. o. (2008). ISBN 9781557534606 
• szerk.: Charles W. Ingrao: The War in Croatia, 1991–1995, Confronting the Yugoslav Controversies: A Scholars' Initiative. West Lafayette, Indiana: Purdue University Press, 230–271. o. (2009). ISBN 978-1-55753-533-7 
• Cencich, John R.. The Devil's Garden: A War Crimes Investigator's Story. Lincoln, Nebraska: Potomac Books (2013). ISBN 978-1-61234-172-9 
• Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995, Volume 2. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 9780160664724. OCLC 50396958 
• Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5 
• Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4 
• Democratic Transition in Croatia: Value Transformation, Education & Media. College Station, Texas: Texas A&M University Press (2007). ISBN 978-1-58544-587-5 
• Marijan, Davor. Smrt oklopne brigade (horvát nyelven). Zagreb, Croatia: Zoro (2002b). ISBN 953-6296-17-9 
• Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8 
• Republika Hrvatska i Domovinski rat 1990. – 1995. – Dokumenti, Knjiga 1. [archivált változat]. Zagreb, Croatia: Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata (2007). ISBN 978-953-7439-03-3. Hozzáférés ideje: 2022. november 27. [archiválás ideje: 2016. november 26.] 
• The Yugoslav Wars (1): Slovenia & Croatia 1991–95. Oxford, England: Osprey Publishing (2006). ISBN 978-1-84176-963-9 

Szakcikkek

• Marijan, Davor (2002. szeptember 30.). „Bitka za Vukovar 1991” (horvát nyelven). Scrinia Slavonica, Slavonski Brod, Croatia 2 (1), 367–402. o, Kiadó: Croatian Historical Institute – Department of History of Slavonia, Srijem and Baranja. ISSN 1332-4853.  

Tudósítások

• Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• „Beograd: Ukinuta presuda za ubojstvo 70 civila u Lovasu”, Jutarnji list , 2014. január 9.. [2014. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. november 27.) (horvát nyelvű) 
• Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• „More Bodies Found Near Vukovar”, Szabad Európa Rádió, 1997. június 4. 
• Novo suđenje za zločine u Lovasu (szerb nyelven). B92, 2014. január 9.
• „Obilježena 22. obljetnica okupacije Lovasa”, Večernji list , 2013. október 10. (horvát nyelvű) 
• Podsjećanje na stradavanje mještana Lovasa u minskom polju (horvát nyelven). Index.hr, 2003. október 18.
• „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Šimičević, Hrvoje. „Optuženi priznao masakr u Lovasu, ali tvrdi da nije sudjelovao”, Nacional (hetilap) , 2008. április 17.. [2014. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. november 27.) (horvát nyelvű) 
• Sudetic, Chuck. „Croats Concede Danube Town's Loss”, The New York Times , 1991. november 18.. [2013. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Tešija, Vuk: Lovas – općina koja je spremno ušla u Europsku uniju (horvát nyelven). Deutsche Welle, 2013. november 7.
• Trial into Lovas massacre under way. B92, 2008. április 17.
• Vrdoljak, Jasenka: 15. obljetnica pokopa u Lovasu (horvát nyelven). Horvát Rádió Vukovár, 2013. március 21. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 27.)

Egyéb források

• Case Information Sheet – Kosovo, Croatia & Bosnia (IT-02-54) Slobodan Milošević. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2006
• Case Information Sheet (IT-04-75) Goran Hadžić. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2014
• Crime in Lovas. Centre for Peace, Non-Violence and Human Rights, 2013. november 28. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 27.)
• Hedl, Drago (2006. február 1.). „The Hague – Vukovar – Belgrade”. Justice in Transition, Belgrade, Serbia (3), Kiadó: Republic of Serbia – Office of the War Crimes Prosecutor. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1452-239X. (Hozzáférés: 2022. november 27.)  
• Obilježavanje mjesta masovnih grobnica (horvát nyelven). Horvát Veteránügyi Minisztérium. [2014. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
• (1991. október 8.) „Odluka” (horvát nyelven). Narodne novine (53), Kiadó: Narodne novine d.d.. ISSN 1333-9273.  
• Otkrivanje spomen-obilježja mjesta masovne grobnice "Šuma Jelaš" i posljednji ispraćaj 11 Sotinjana (horvát nyelven). Ministry of Veterans' Affairs (Croatia), 2013. október 14. [2014. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
• The Prosecutor of the Tribunal Against Goran Hadžić – First Amended Indictment. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2011. július 22.
• The Prosecutor of the Tribunal Against Slobodan Milosevic – Second Amended Indictment. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2002. október 23.
• The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lovas killings című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.