Berzétemonostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Berzétemonostor (Nuštar)
A központ a római katolikus templommal
A központ a római katolikus templommal
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
Jogállás község
Polgármester Hrvoje Drinovac
Irányítószám 32221
Körzethívószám +385 (0) 32
Népesség
Teljes népesség3665 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság88 m
Terület43,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Berzétemonostor (Horvátország)
Berzétemonostor
Berzétemonostor
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 20′, k. h. 18° 50′Koordináták: é. sz. 45° 20′, k. h. 18° 50′
Berzétemonostor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Berzétemonostor témájú médiaállományokat.

Berzétemonostor vagy Berzétemonostora (horvátul: Nuštar) falu és község (járás) Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében.

A község (járás) települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Cserig (Cerić) és Valkószentmária (Marinci) falvak tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

A Nyugat-Szerémségben, Vinkovcétól 5,5 km-re északkeletre, Vukovártól 15 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkság keleti részén található.

Története[szerkesztés]

A területén található számos régészeti lelőhely tanúsága szerint itt már az őskortól fogva folyamatosan éltek emberek. Őskori lelőhely található az Ervenica-pataktól nyugatra, egy hosszan elnyúló magaslatnak a patak felé lejtő oldalán, ahol őskori cseréptöredékek, kőeszközök, házra utaló agyaghabarcs darabok kerültek elő. Ugyancsak őskori kerámiákat találtak a patak északi partja mentén a „Đurkove njive/Ribnjak” lelőhelyen Berzétemonostor és Cserig között.

A belasi Khuen grófi[1] kastély közelében, a helyi sport- és rekreációs központ építése során helyi lakosok régészeti leleteket találtak. A Vinkovcei Városi Múzeum munkatársai a helyszínen sírok körvonalait azonosították. A feltárás során a szakemberek 17 avarkori sírt találtak, melyekbe a 7. és 9. század között temetkeztek. Több sírban kerámiatárgyak voltak elhelyezve mellékletekként az elhunyt lábánál. Három olyan sírt is találtak, melyben az öltözet bronz részei kerültek elő. Ezt követően a 2011. január végén indult két hónapos ásatás során összesen 198 sírt tártak fel, de még meghatározatlan számú sír maradt feltáratlanul, mivel az ásatási területen kívül esett.

A középkori település előzménye a valkói bencések itt alapított Szentlélek monostora volt. Alapítási körülményei ismeretlenek. A monostor és temploma valószínűleg a 12. század végén épült. Első írásos említése 1225-ben történt III. Honoriusz pápa oklevelében, mely a monostor johannita lovagok általi kifosztása után íródott. 1263-ban „Monastery sancti Spiritus de Wolko” alakban említik a bácsi káptalan oklevelében, melyben a káptalan előtt Újlaki Choba fia Chepán, a monostor birtoka mellett három ekényi földet Seltha comesre örökít.[2] 1353-ban „Monustur” néven említik a pécsi káptalan bizonyságlevelében Monostor és Háságy nevű birtokok határjárásáról.[3] A Berzéte családnév 1377-ben tűnik fel „Berzethe” alakban a boszniai káptalan I. Lajos magyar királynak írt jelentésében, melyben jelenti, hogy Horváti János macsói bán és valkói főispán meghagyására Szentsalvatori Simon fiainak birtokán Berzethe Miklós által elkövetett hatalmaskodás iránt a vizsgálatot teljesítette.[4] 1394-ben már „Berzethe Monosthora”, illetve „Berzetemonostora” néven említik. A monostori Berzéthe család volt a birtokosa, de részeit már 1381-ben és 1396-ban a Garaiak szerezték meg. 1401-ben Zsigmond király Berzéthe Miklós magtalan halála esetére teljesen a Garaiakra ruházta át a monostor és uradalmának birtokjogát, de csak 1419-ben nyerik el a birtok feletti teljes rendelkezés jogát. A monostor azonban a 14. század végének hatalmi harcaiban már korábban elpusztult. 1422-ben a Garaiak újjáépítették és visszahívták a bencéseket. A kolostor mellé hatalmas kövekből egy kéttornyú templomot építettek fel, amit szintén a Szentléleknek szenteltek fel. A monostort 1485-ben említik utoljára, de a templom egészen 1729-ig állt, amikor akkori földesura a szentély kivételével lebontatta. Maradványaiból épült fel a Szent Anna templom. A monostor köveiből várkastélyt építettek, amely 1474-ben „Castellum Berzethemonostra” néven a Dabasi Péteré volt, 1485-ben pedig már a királyi tulajdon.[5]

A település a Szentlélek monostor körül jött létre a mai „Crkvište” nevű helyen, nagyjából a várkastély építésével egyidőben, a 15. században. Vásártartási joggal rendelkező mezőváros és vámhely is volt. Templomát Szent Miklós tiszteletére szentelték. 1484-ben „Opidum Monostor” néven említik. 1459-ben és 1484-ben is törvényhozó megyegyűlést tartottak itt. A török 1526-ban Valkóvár eleste után szállta meg. A török uralom alatt a település és a várkastély is romokban hevert és csak faluként említik meg.

A térség 1687-ben szabadult fel a török hódoltság alól. 1698-ban már 24, katolikus horvátok lakta ház állt a településen. Kezdetben kamarai birtok volt, majd 1702-ben de Mackar báró özvegye vásárolta meg 22 ezer forintért. 1745-ben az önálló berzétemonostori uradalom központja lett. Későbbi birtokosai Miksa Eugen de Gossau gróf (1741-ig), majd Trenk Ferenc báró és 1751-től szlavniczai Sándor Mihály báró voltak. A 19. század elején a birtokot Khuen Antal gróf örökölte és az ő leszármazottai birtokolták egészen a második világháborúig. A jobbágyfelszabadítás felgyorsította a helyi gazdaság fejlődését. A mezőgazdaság fejlődését tükrözi, hogy 1854-ben gőzfűrész, 1864 pedig gőzmalom kezdte meg működését. Nagy fontosságú volt a település fejlődésére a Dálya–Vinkovce–Bród-vasútvonal 1878-as elkészülte, valamint a Vukovár–Vinkovce főút megépítése. A horvát nemzeti megújulás első helyi eseménye a horvát olvasókör 1882-es megalapítása volt. Megalakult az énekkar és a takarékpénztár. Stjepan Radić horvát parasztpártját (HSS) széles körben támogatták és a nemzeti szellem még a kommunista rezsim idején sem pusztult el, ami a települést a politikai tisztogatás célpontjává tette. Berzétemonostornak 1850-ben még 790, 1910-ben már 1173 lakosa volt.

Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott, majd az új délszláv államhoz került. 1941–45 között a Független Horvát Állam része, majd ismét Jugoszláviáé. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A horvátországi háborúban a település a horvát védelem első vonalába esett. Az erőteljes szerb támadások 1991 októberében kezdődtek azzal a céllal, hogy megtörjék a védők ellenállását és nyugat felé további teret nyerjenek. Vukovár eleste után a horvátok ide menekültek, a szerbek pedig három oldalról is körbevették. Noha a védőknek sikerült megállítaniuk őket, a falu megfizette az árát. Számos helyi ember áldozta életét, a falu pedig csaknem megsemmisült.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
821 991 943 1038 1208 1309 1289 1303 1636 2034 2811 3290 3755 4080 3606 3665

A lakosok túlnyomó többsége horvát nemzetiségű.

Berzétemonostor községnek (járásnak) a hozzá tartozó Cserig és Valkószentmária településekkel együtt:

Kultúra[szerkesztés]

A HSKPD Seljačka sloga kulturális egyesület 1936 óta megszakításokkal működik. A II. világháború után, 1950-ben Miki Meštrović vezetésével újította fel működését. Fellépésein a település dalait, táncait, népszokásait mutatja be. Az egyesület ma mintegy 80 taggal működik.

Oktatás[szerkesztés]

OŠ Zrinskih Nuštar általános iskola. A település első iskoláját 1819-ben alapították. A második világháború után a tanulók száma hirtelen növekedett, így iskolai hely hiányában több éven át tartottak órákat a belasi Khuen grófi család kastélyában. A mai iskolaépület 1972-ben épült fel és a két horvát nemzeti hős Zrínyi Miklós és Zrínyi Péter tiszteletére a „Zrinski” nevet vette fel. A horvátországi háború előtt 810 tanuló vett részt az oktatásban. Az intézménynek 58 alkalmazottja volt. A háború idején az iskola épülete megsemmisült. A horvát oktatási minisztérium és a megyei hatóságok erőfeszítéseinek köszönhetően építették újjá. Az intézménynek két területi iskolája van, melyek Cserig és Szlavónmária településeken működnek.

Sport[szerkesztés]

  • Az NK Nosteria Nuštar labdarúgóklubot 1921-ben alapították. Jelenleg az Eszék-Vinkovce megyeközi ligában szerepel.
  • SK Nuštar asztaliteniszklub
A Khuen-Belassy kastély épülete

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Belasi Khuen grófi kastély. A kastély építése az 1720-as években kezdődött, amikor az uradalom birtokosa Gosseau d'Heneff gróf volt. Ö kápolnát és egy egyszintes, hosszúkás téglalap alaprajzú kastélyt épített ide, mely a mai nyugati szárny helyén állt. Ez a kastély 1729-ben már állt. Leírásáról, amelyet Trenk Ferenc birtokainak a 18. század közepén történt lefoglalásakor készítettek, megtudhatjuk, hogy a kastély egyszintes épület volt, az emeleten tíz szobával, a földszinten pedig hét szoba konyhával. Részben falazott, részben fa építésű volt. A falazott rész alatt pince húzódott. Ebből az épületből mára nagyon kevés maradt. Kápolnáját a Szent Kereszt tiszteletére szentelték, de a 19. században ezt is átépítették, bár barokk jellemzőit megőrizte. 1860-ig a plébániatemplom szerepét is betöltötte. A kápolna belsejét a gróf belasi Khuen- család sírboltjával a második világháború után elpusztították. A 18. század második felében a kastély a Sándor családé lett, akik jelentősen átépítették. A kastély mai nyugati szárnya döntően ebből az időből származik. A kastély végleges formáját a 19. század utolsó negyedében nyerte el, amikor a kastély déli szárnyát a historizmus szellemében megépítették, a déli szárny és a templom között pedig összekötő folyosót építettek. A déli szárny a bejárati kapuzattal szemben 1878 és 1881 között létesült, elhelyezésének és méreteinek köszönhetően a kastély fő részévé vált. A kastély különlegessége, hogy a horvát kastélyépítészet, a közép-európai kastélyépítészet és a népi építészet hagyományainak szokatlan kombinációja. Egyesek ezt a stílust „populista romantikának” hívják. A kastély homlokzata az udvar és a park felé verandával van kialakítva. A kis kastély 1881 után épült, Möller István építész tervei szerint, valószínűleg Khuen IV. Antal gróf elképzelései szerint.
Berzétemonostor központi tere
  • A kastélyt egykor pompázatos park vette körül, melyet már 1736-ban említenek. A birtok 1746-os leírásából megtudhatjuk, hogy mérete 140-szer 130 méteres volt, közepén falazott pavilonnal, mellette kúttal. A kastélyt és a kápolnát a 18. században magas fal övezte, amelyen belül a kert volt. A barokk kert területe körülbelül három hektár volt. A parkot a 19. században nyugati irányban kiterjesztették. A park harmadik változása minden bizonnyal a 19. század végén és a 20. század elején történt. Valószínűleg ebből az időből származnak a teniszpálya, a szobrok, a márvány virágcserepek, a bejárati oroszlánfigurák a tó és egy hippodrom a lovagláshoz. A kastély és környezete ma lepusztult állapotban van.
  • A Vuka folyásával párhuzamosan egy nyugat-keleti irányú magaslat húzódik. Ezen állt a középkorban a Szentlélek bencés monostor és valószínűleg a középkori mezőváros is. Ma szántóföld és erdő található itt. Mivel a terület alá van aknázva ma nem kutatható, de szerepel a védett régészeti lelőhelyek országos listáján.
  • A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus templomának tornya 1840-ben, a templomhajó 1860-ban épült. Építtetője a falu kegyura a Khuen grófi család volt, de a költségekhez Ferdinánd király is hozzájárult. A horvátországi háborúban a szerbek súlyosan megrongálták. Az újjáépítés a háború után azonnal kezdődött, de elhúzódott és csak 2003-ban fejeződött be. Egymanuálos, nyolcregiszteres orgonáját 1863-ban G. Peter Titz bécsi mester építette. Oltárképét Friedrich Sturm festette 1850-ben.
  • A Szent Anna templomot 1726-ban építették az egykori monostor köveiből. Ma tető nélkül, romokban áll, csak a hajó és a szentély falai állnak az egykori födém magasságáig.
  • A Szent Flórián kápolna a temető központi részén egy kisebb magaslaton áll. A kápolnát 1906-ban, a keresztutat 1907-ben építették.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)