Perlaka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Perlaka (Privlaka)
Utcarészlet
Utcarészlet
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségPerlak
Jogállás község
Polgármester Darko Galić (HDZ-HSS-HSP AS-HSLS)
Irányítószám 32251
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség2954 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság78 m
Terület52,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Perlaka (Horvátország)
Perlaka
Perlaka
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 18° 49′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 18° 49′ 30″
Perlaka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Perlaka témájú médiaállományokat.

Perlaka (horvátul: Privlaka) falu és község Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 21, közúton 27 km-re délnyugatra, Vinkovcétól 10 km-re délre, a Nyugat-Szerémségben, a Vinkovce - Zsupanya vasútvonal mentén, Vinkovce és Atak között, a Bosut jobb partja közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

Az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A Bosut partján egy több korszak rétegeiből álló őskori dombvidéki települést fedeztek fel. A neolitikumban a Sopot kultúra egy töltéssel és várárokkal körülvett és erődített települése állt itt, melyet a bronzkorban is laktak. A ma leginkább látható maradványok (erősen égett, sárral tapasztott falak, széles és mély sáncok, házak padlóinak maradványai) főként a késő vaskorból (i. e. 1. és 2. század) származnak. A domboldaltól nyugatra egy avar-szláv temetőt fedeztek fel benne 230 sírral (8. és 9. század). Közülük is kiemelkedik egy avar harcos sírja benne pazar felszerelésekkel (gazdagon díszített, aranyozott lószerszámdíszek). A Perlaka és Atak közötti út mentén 276 bronz tárgyat (fibulákat, tűket, karkötőket, lándzsahegyeket, tőröket, kardokat) találtak, amelyek a késő bronzkorból származnak.

A település első írásos említése 1332-ben a pápai tizedjegyzékben „Porlak”, „Purlak” alakban történt.[2] Ez alapján bizonyos, hogy a falunak már ekkor temploma és plébániája volt, melyről azonban semmit sem tudunk. Ezt követő írásos említése 1473-ban a boszniai káptalan Báthori István országbíró parancsára Mátyás királyhoz írt jelentésében történt nemesi névben „Syrgyth de Perlak” alakban egy panaszos ügy kivizsgálásával kapcsolatban.[3] A török 1536-ban szállta meg ezt a területet és 1691-ig volt uralma alatt. Végleges felszabadulását a karlócai béke szentesítette.

A régi barokk plébániatemplom

A török kiűzését követően Boszniából érkezett katolikus horvátokkal, sokácokkal telepítették be. A település egyházi szempontból az ataki plébánia területére esett esett. Amikor 1708-ban Vietri, az itteni területek császári főbiztosa leírta a plébániák állapotát ezen a vidéken, Atakon talált egy plébániatemplomot, a négy hozzá tartozó falunak pedig Perlakán javasolta egy új templom építését. 1729-ben a püspöki vizitáció egy templomot talált Perlakán, melyet a Szent Kereszt felmagasztalására szenteltek és fából készült. Mellette volt egy régi temető, ami azt jelenti, hogy a templomot a temetőben építették. 1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése és 1747-ben megalakították a határőrezredeket és a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. Az 1754-es vizitáció szerint a templom még mindig fából volt, de már Szent Márton tiszteletére volt felszentelve. 1755-ben, amikor a plébánia a ferencesek irányítása alatt volt megkezdődött a barokk templom építése. 1772-ben megalapították a falu első iskoláját. A lakosság száma a jó termőföldnek köszönhetően gyorsan növekedett. 1789-ben már 1460 volt a katolikus hívek száma és a plébániának két temploma volt a régi fatemplom és az új barokk plébániatemplom.

Az első katonai felmérés térképén „Privlaka” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Privlaka” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Privlaka” néven 280 házzal, 1293 katolikus és 159 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]

A településnek 1857-ben 1617, 1910-ben 1931 lakosa volt. Szerém vármegye Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a horvát, 8%-a szerb, 3%-a német, 1%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 2954 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.617 1.727 1.680 1.901 1.818 1.931 1.800 1.942 2.005 2.466 2.925 3.224 3.368 3.501 3.776 2.954

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás. A mezőgazdaságon belül a gabona és a takarmánynövények termesztése, az állattartáson belül a sertés, a szarvasmarha és a juhtenyésztés. A falu közelében kőolajmező van. A munkavállalók nagy része a közeli Vinkovcéra jár dolgozni és a mezőgazdasági munkát csak jövedelemkiegészítésként végzi. A gazdaság fejlesztési irányai között szerepel egy vállalkozói övezet létesítése, a közlekedés fejlesztése, az infrastruktúra kiépítése és felújítása, az erdészeti, turisztikai ágazatok, valamint az élelmiszer és fafeldolgozóipar fejlesztése.

Az új plébániatemplom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt új plébániatemplomát 1971 és 1978 között építették. Alapterülete 388 m2, mely magában foglal egy 70 m2-es hittantermet. A honvédő háború idején 1991-ben a tető és a belső tér egy gránáttalálat következtében súlyosan megsérült. A háború után fel kellett újítani.
  • A régi Szent Márton templom 1782-ben épült, 1926-ban megújították. Jelenleg használaton kívül van, berendezését nagyrészt az új templomba vitték át. Felújítása 2000-ben tetőcserével kezdődött.
  • A falu kívül áll a Fatimai Szűzanya kápolnája, melyet 2001-ben építettek a régi kisebb, rossz állapotú kápolna helyén.

Kultúra[szerkesztés]

  • A KUD Ivan Domac kulturális és művészeti egyesület elődje a Seljačka sloga egyesület helyi szervezete 1936-ban alakult. 1974-ben vette fel Ivan Domac helyi festőművész nevét. Az egyesületnek három szekciója van: tamburazenekar, felnőtt folklórcsoport és gyermek folklór csoport. Őrzik a régi hagyományokat, a népdalokat, néptáncokat. Minden évben megrendezik a hálaadás vasárnapi fesztivált.
  • A Klasje kulturális központot 1997-ben alapították. A központban gyermek és felnőtt folklórcsoport, színjátszókör, kézimunkakör és női rekreációs csoport működik.

Oktatás[szerkesztés]

A faluban jelenleg a „Stjepan Antolović” Általános Iskola működik. Első iskolája még 1772-ben egyházi iskolaként nyílt meg. A falu első népiskoláját 1830-ban nyitották meg egy magánházban a 48-as szám alatt. Az iskola első tanára Ivo Topolković volt, aki 1830 és 1834 között működött itt. Ebben az időszakban az iskolának 80-90 tanulója volt. 1877-re a tanulók száma 104-re nőtt. 1893 és 1894 között a 3. és a 4. osztályos tanulókat a községi bikaistállóban helyezték el. Abban az időben Mato Vomalski és Marija Vomalski tanárok voltak ott, akik öt évig dolgoztak. Ekkor az iskola négyéves volt. 1912-ben a régi templom végében felépítették az új iskolát. Az iskola az 1957/58-as tanévre nyolcosztályos iskolává nőtte ki magát. A tanulók száma ekkor 500, az 1968/69-es tanévben pedig már 665 volt. A munkát nagyon kedvezőtlen körülmények között végezték, mivel az iskola két utcában és 4 osztályteremmel működött. Ezért 1981. április 22-én úgy döntöttek, hogy új iskolát építenek. 1982. szeptember 18-án megnyílt az új Antun Tonković Általános Iskola. Az iskola a honvédő háború után megváltoztatta nevét Stjepan Antolovićra. Az oktatásban jelenleg több mint 350 tanuló vesz részt.

Sport[szerkesztés]

  • NK Mladost Privlaka labdarúgóklub. 1951-ben alapították, a csapat a megyei 2. ligában szerepel.
  • RK Privlaka Privlaka kézilabdaklub
  • Cro-Cop taekwondo klub
  • S.D. "Sokol" Privlaka lövészklub

Egyesületek[szerkesztés]

A község önkéntes tűzoltó egyesületét 1926-ban alapították, ma 35 tagot számlál.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]