Sopot-Bicske kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Sopot-Bicske kultúra a Dunántúlon a középső neolitikumot záró, a vonaldíszes kerámia kultúráját követő déli eredetű régészeti kultúra, mely a Vinča-Tordosi kultúra nyugati ágának egyik népcsoportja. Hazai névadó lelőhelyén, a Fejér megyei Bicskén telepük részleteit és néhány temetkezésüket is feltárta az 1960-as években Makkay János. A nemzetközileg elfogadott elnevezés (Sopot kultúra) kiegészítése az ő érdeme.[1] Lelőhelyek: Hidas, Izmény, Bicske, a Szombathely melletti község (séi Vénusz). Jellemző eszköz a fanyeles agyagkanál. A séi lelőhely ásatói: Károlyi Mária, Ilon Gábor. A kultúra kiterjed a Nyugat-Balkánra is.[2]

Források[szerkesztés]

  1. A Magyar Elektronikus Könyvtár által közzétett „Magyarország a XX. században” c. kiadvány „Ősrégészet” c. alfejezete (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html)
  2. Víz előtti régészet. A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzet régészei feltárások. Kulturális örökségvédelmi szakszolgálat. Budapest 2010. 14. old. (http://www.mnm-nok.gov.hu/images/stories/kiadvanyok/tnf/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf Archiválva 2012. november 19-i dátummal a Wayback Machine-ben)